Ez a film nem fogja megváltani a világot. Igazából még Hetényegyháza, vagy épp a Széchenyi város üdvösségéért is erősen kapaszkodnia kellene, de hát nem is azért szeretjük. Mert hát szeretni azt lehet, de hogy miért az már fogós kérdés. A történet meglehetősen sablonos, bár legyünk őszinték a romantikus- vígjáték kategóriában nem igazán lehet eget rengető cliffhangerekkel megtűzdelt, a végén pedig egy erőteljes WTF érzéssel záruló történetet kitalálni, ám esetünkben a készítők erre még csak kísérletet sem tettek. Igazából semmi olyat nem tettek, amit eddig már ezerszer ne láttunk vásznon. Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot ha elárulom, hogy a végén minden jól alakul, mindenki szerelmes lesz és marad is.
A történet meglehetősen egyszerű, kb. mint egy vonal, de csak azért mert a bot már 3 dimenziós. A lényeg, hogy Paul (Hugh Grant) félrelép, ami miatt összerúgja a port az asszonnyal Meryl –el, aki emiatt száműzte őt a házasságból. Paul persze szeretné jóvátenni a dolgot, de amint az lenni szokott nem túl egyszerű dolog. Már épp révbe éren a nagy békülés mikor szemtanúi lesznek egy gyilkosságnak. Innentől pedig felgyorsulnak az események, nem telik el sok idő és máris egy isten háta mögötti kis farmon találják magukat, ahol nincs se telefon se internet. Mai igencsak megviseli főhős ügyvédünket és ingatlanosunkat, így nem marad más hátra, mint a munka helyett egymással és a problémáikkal kell foglalkozniuk. A végén persze minden jóra fordul, és ahogy az lenni szokott a szerető szívek egymásra találnak és happy end.
Maga a film egyébként nem egy nagy eresztés, azt viszont hozza, amit elvárunk tőle. Másfél órányi laza kikapcsolódás és szerelem, ami még egy horror filmeken edzett szőrős férfi szívet is megdobogtat. A film legnagyobb poénforrása abból ered, hogy a „városiak lejönnek falura ahol friss a levegő meg vannak medvék”. A főszereplő pár civakodása inkább unalmas mint pergő és friss, pedig az alap szituációból adódó riposztok igencsak feldobták volna a filmet. Ám ez elmaradt, így az egyetlen dolog amin igazán nevetni lehet az Hugh Grant. nem is tudom, hogy mikor, melyik filmjében szerettem meg a színészt, de amit a vígjátékokban művel az valami fergeteges. A poénjai nagyon ülnek, amihez sokat ad a remek szinkron (Stohl „az ország Bucija” András). Sarah Jessica Parker viszont pocsék. Nincs mentség arra amit csinál. Mondjuk a film első 20 percében azon gondolkoztam, hogy melyik fajta lóra lófajtára hasonlít a legjobban, de mivel nems ok lóvat ismerek, így arra jutottam, hogy mindegyikre. Amúgy én elhiszem, hogy a Szex és New Yorkban istennő, de itt… az se tűnne fel ha ott sem lenne. Ja meg öreg. Nincs mese, ha lesz Szex és New York 2, márpedig lesz, akkor azt hiszem a CGI osztálynak komoly kihívás elé néz majd, hogy dögös és kívánatos nőt varázsoljanak belőle. Ha viszont sikerül, akkor Cameron búcsúzhat a „legjobb speciális effektekért” járó Oscartól, mert az Avatar labdába se rúghat.
Azért minden morgolódás ellenére, nekem tetszett a film, de tényleg. Aki szereti az ilyen filmeket az nem fog csalódni, aki meg nem, na az se, mert tényleg rendben van, de semmi extra. Rendis filmnek tökéletes, amúgy pedig csajos. Irány a mozi emberek, mert az jó.
2 megjegyzés:
helló! alapvetően egyet értek a kritikával, viszont nem tetszett a személyeskedés, lehet hogy ebben a filmben nem játszott jól de (biztos) volt pár jó alakítása, hogy ilyen elismert lett. És még egy igazán rossz színészt sem hasonlíthatsz lovakhoz, mert ilyenekkel csak a te kritikád színvonalát süllyeszted, és az sem kritika hogy öreg és csúnya. éppen az ilyen beszólások miatt gyűlölik meg magukat az öregedő nők. egyszóval egy kis tiszteletet.
nekem a kritikákról mindig az jut eszembe, hogy: "if you don't have anything nice to say, don't say anything at all"
gének tényleg igaza van, habár akármennyire is szeretem sarah jessica parkert, sajnos szegény akkor is egy lóra hasonlít
Megjegyzés küldése