Nah kicsit lemaradtam a blog írással, na de sebaj mert most megpróbálok mindent bepótolni. Szóval az úgy volt, hogy hétvégén volt Vidámparkban, amit ildomosabb lenne "halálfélelemrettegés" parknak nevezni. Igaz éjszaka voltunk, tehát valszeg a hullámvasút meg az óriáskerék azért volt kikapcsolva, bezzeg az egyéb darálós, beszaratós alkalmatosságok vígan üzemeltek. Nem részletezném a dolgot, oylan éjfél felé, mikor már majdnem mindenki hányt, vagy legalább is megbánta azokat a bűneit, amiket még el sem követett, hazamentünk. Azért jó volt na, csak hát nem vidám, inkább félelmetes...
Amúgy egyre jobban vonz Pest, szeretnék odaköltözni nemsoká, na meg dolgozni valami nagy tévénél,a mire elvileg van is esélyem, nem hiszem, hogy ügyetlenebb lennék mint a pesti kollégák, csak valami kapcsolatfélét kellene kiépíteni addig. Na majd csak, legalább a fenti laktótársam meglenne,ami azért egy főnyeremény a kék szemű személyében...
Tegnap forgattunk Pesten. Egész nap interjúkat meg vágóképeket csináltunk, elfáradtunk, megszenvedtük, eltévedünk ( a GPS akkor is vicces mikor a dugó kellős közelén közli, hogy túl gyorsan megyek, vagy hogy fordulja jobbra "gyorsan", illetve mikor jelzi, hogy épp a Duna közepén autókázunk) de meglett minden. Bár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy volt egy nő akit nagyon fel kellett volna rúgni, mer miután szerintem direkt váratott vagy egy órát, a lelkünket is kifizettük parkolójegyre közölte, hogy egészen jó fej dolog tőle, hogy nem kér pénzt azért mert interjút ad nekünk. Erre csak ANYÁD! De nem érdekel, mert jó lett az anyag, és csak az a lényeg...
Amúgy amióta elkezdtem kereskedelmi híradókat csinálni nagyon élvezem a híradózást, teljesen már agyat kíván és ez tetszik, imádom, izgalmas, és kreatív...
Ja, ma reggel az operatőr is megbaszhatja. Mondom, csináljunk Nap Kérdését, mert épp ott forgattunk egy suli előtt, ahol milliomegy gyerek várta becsöngetést, szóval marha jó anyag lett volna. Erre meg közli, hogy nincs kedve forgatni és nem is fog. Basszus a pofám leszakad, hogy mik vannak. Ha nekem valaki azt mondja, hogy valamit csináljak meg és erre azt válaszolnám, hogy nincs kedvem úúúgy baszbának ki, mint macskát szarni, ez meg osztja az észt, hogy nem hajlandó forgatni....
Nemrég voltunk egy lánynál forgatni aki nagyon ügyesen rajzol, meg tehetséges meg minden, jó kis anyag lett nagyon, azóta egy eredeti Szabó Sára díszíti a benti íróasztalom falát...
A kékszemű gólyatáborban van épp, remélem jól érzi magát, és vigyáz magára, meg ránk...:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése