Mindenütt jó...

Hát komolyan mondom, ilyen jó itthonlétem még soha nem volt. Egész nap lényegében semmit, e tényleg semmit sem csináltam. Egész nap netezgettem, tévéztem, olvasgattam, játszottam a kutyámmal és kész... Ja és ami a legjobb volt az az egész itthonlétemet körüllengő igénytelenség. Egész hétvégén, sőt még most is egy szakadt és agyonhasznált melegítőben flangálok, meg egy marha csúnya sárga polóban. Borostásan (meg fogok brotválkozni) és kócosan. Annyira jó:D! Mondjuk megszoktam ugyan, hogy meló meg minden miatt ki kell nézni valahogy és most nagyon élveztem. Akkor keltem amikor akartam, akkor feküdtem amikor akartam, nem stresszeltem, nem hívtak fel (na jó ez nem igaz, mert a rendőrség kétszer is keresett, hogy baleset van). Teljesen megnyugodtam és kiengedtem. Ami mondjuk nagy szó, mert ez elég nehezen megy mostanában. Sanyival elmentünk sörözgetni, amiből boroskóla lett, mert nálunk kettő azaz kettő darab nagy vörösboros 310 forint! Szóval ennek örömére sok-sok ilyen nedű mellett (mely közben gyakran biztattuk egymást, azzal, hogy „ne ízleld-igyad baszod- nyeljed”) megbeszéltük az élet nagy dolgait. A nőket, kocsikat, melót, pénzt, jövőt, meg mindent amit a férfiemberek ilyenkor fontosnak tartanak...
Amúgy tényleg sokat pihentem, jó volt nagyon...rám fért már. Vannak ötleteim megint, és majdhogynem szeretnék is dolgozni...szóval a fenékberúgás és egy kis pihenés csodát tett:D! Ma este meg megyek vissza Kecskemétre, mert van egy fontos tárgyalás/megbeszélés...
szóval minden okés, és NYEHEHHEHEEEE:D

Ja és Sanyi legnagyobb beszólása: "Baszd meg Csabi 24 évesek vagyunk és semmi...mások ilyenkor túl vannak az első váláson.."

itthon...

Annyira írnék Parádról, hogy milyen volt, de az a helyzet, hogy már attól hulla fáradt leszek, hogy rá gondolok. Így csak két dolgot írnék...marha fárasztó, jó embereket ismertünk meg, jó volt látni a hivatalnokokat és potenciális interjúalanyokat leégve fáradtan borozni, na meg végül is a kölkök is jó fejek voltak. Forgattunk vagy 10 órányi nyersanyagot, szóval még azt sem lehet mondani, hogy lazsáltunk volna. Minden esetre jó végre itthon lenni. Ettem hazai paprikáskrumplit, meg a szokásos „milyenvoltaheted” de most ez is jó volt nagyon...végre pihenek...hiába telefonál bárki, hogy valami barom megint nem bírt a gázpedállal...kedden este pedig újra Kecskeméten:P.

Amúgy pedig teljesen jó ami most van...élvezem...:D

újságíró vagyok agy mifene...

Először is: :D:D:D:D:P

Másodszor: nem nyígok többet, mert fáradt vagyok, vagy mert melózni kell mert egyrészt felesleges, másrészt meg szeretem a munkámat és jó vagyok benne és leszarom a sok hülyét. Újságíró vagyok, vagy mifene! Nehogy már aggódjak!

Harmadszor: most két napig, vagy három...nem leszek mert mennem kell Parádra egy táborba forgatni...még jó, hogy kevesebbet fogok dolgozni:D. De nem baj, mert újságíró vagyok vagy mifene...:D

már csak pár perc 4ig...

Na ma egészen emberi időben végeztem, indulok is vissza a kis lakomba, csak még elintézek pár dolgot, átvágok pár nyakat aztán ennyi. Hihetetlen, hogy mennyi szarkavarás van. Meg ááááá. De mindegy is, tegnap megígértem magamnak, hogy nem idegesítem magam olyan dolgokon, amiken változtatni nem tudok... csak megint az van, hogy felnőtt emberek képtelenek normálisan viselkedni, meg hozzáállni a munkához...
ja és ma csak 3 kávét ittam, nem bögrével, hanem csészével...! büszke vagyok magamra!

Jaj de szép munkám van néha...

Nem ért véget a "fekete hétvége"

Újabb súlyos baleset történt Bács megye útjain. Összeütközött két mikrobusz ma este az M5-ös autópálya kiskunfélegyházi szakaszán.4-en sérültek meg, mikor a Kiskunfélegyháza felől a főváros felé közlekedő magyar munkásokat szállító Mercedes mikrobuszba, hátulról egy román rendszámú Volkswagen mikrobusz belehajtott. Az ütközés következtében a Mercedes mikrobusz és utánfutója az úttesten felborult, a benne utazó nyolc személy közül négyen megsérültek. A kiérkező mentősök, őket kórházba szállították. A balesetet okozó Volkswagenben senkinek nem esett baja. A baleset miatt az M5-ös kiskunfélegyházi szakaszán teljes útzárat rendeltek el.







Na látod kedves Zoltán, nem csak "szépségversenyre járunk ki csajokat lesni..."

wazzzz

persze, hogy akkor szolnak, hogy balesethez kell kimenni (este 8kor), mikor hazajövök, hogy kipihenjem magam végre...neeeem, nem borulok ki...

délutáni rémálmodás...

Azt hiszem jelenlegi állapotomat hűen tükrözi az az ámokfutás amit álmomban csináltam... először is mivel anynira hulla fáradt és kimerült voltam, na meg a szívem is úgy bedobogott mint még soha, hazajöttem aludni. Nagy nehezen sikerült is álmot csalni a szemembe mikor is az történt ami már nagyon régóta nem. Álmodtam...
De milyen baromságokat már! Először is magam sem tudom, hogy mikor volt utoljára olyan, hogy rémálmom volt. Egészen mostanáig sikerül megúszni a dolgot. Valami elől nagyon menekültem és féltem, de úgy mint eddig nagyon ritkán. Tényleg, úgy rohantam csapkodtam, meg ki tudja még mit csináltam, hogy nagyon. Majd mikor felébredtem (sikeresen aludtam fél órát), megint visszaájultam. Na ez sokkal érdekesebb álom volt. A lényeg, hogy egy táborban voltam, ahol nem emlékszem már mit, de nagyon el kellett volna intézni valalmit. És akárhogy akartam, mindig közbe jött valami, amitől én lettem olyan ideges! Nem sikerült elintézni, sőt egyre rosszabb lett. Erre tisztán emlékszem, a többi részre nem nagyon....
Tanulság? Már az álmaimban is tiszta stressz meg ideg vagyok. Tényleg el kellene dönteni, hogy Kecskemét híradója ér-e ennyit...?

kimerülés...

Annyira kimerített a hétvégi ügyelet, hogy nagyon...reggel 8-tól folyamatosan fényképezni, retusálni, cikkeket írni, feltölteni, forgatni, aztán ott is fényképezni, és kezdeni az egészet előröl. Ráadásul mivel vasárnap menni kellett Republic koncerten forgatni meg fényképezni, ami az egész napos hajtás után már annyira nem esett jól, bekávéztam kicsit. Szívem bedobogott, egész éjszaka nem aludtam megint. Szóval most tengek lengek és várom a megváltást...ami mondjuk nem tudom mi lenne, valószínűleg az, ha mihamarabb elhúzhatnék haza aludni, de mivel 3an vagyunk az egész híradóra (mindenki szabadságon), így nem valószínű, hogy ma időben hazaérjek.... ááááá....

jaj csabi akkora egy pöcs vagy néha....

Fotóst játszottam....

Tegnap nagyon buli volt. Lényegében egész nap a főnök irodájában ültem és a netet csináltam. Képeket retusáltam, telefonálgattam, interjúztam, meg forgatások, szóval a szokásos hétvége. (Most azon ne kezdjünk el filozofálgatni, hogy ez miért szokásos, és miért nem takarodok már le haza pihenni) Este pedig mentünk a szépségversenyre forgatni. A szabadidő Központben mondjuk volt vagy 40 fok, ami meg is látszott a kilátogatók számán, kevesen voltunk sajnos. Pedig s szervezők tényleg mindent megtettek, jó programokat szerveztek, csak hát meleg volt. Na meg Kecskeméten az a baj, hogy ami nem a központban van az nincs is. Lusták kimenni jól érezni magukat...sebaj én jól elvoltam, mert eljött öcsém is, aki a technikusunk volt (értsd. „hozzál sört”). Na meg megkaptam a főnök fényképezőgépét, ami ilyen félprofi gép. Had ne mondjam, teljesen más érzés egy ilyennel kattintgatni, mint az én kis kompaktommal. Annyira fellelkesültem, hogy csináltam is vagy 400 képet. A szépségkirálynő jelöltek pedig, ahogy nekik azt kell is, pózoltak és összebújva mosolyogtak a lencsébe. Mondjuk az igazsághoz hozzá tartozik, hogy kb. két fotóst engedtek be a színpad mögé, én voltam az egyik ugye, mert hát látták milyen géppel megyek:d. De jó volt:D. Mondjuk ettől még nem tanultam meg fotózni, de legalább lehitték rólam, hogy tudok:D! Ja és akkor itt van pár kép is...ide kattintva megnézhetitek az összeset....

Hazaköltözök...:D

Eldöntöttem, holnap már a saját lakásomban alszok. Már kezd égő lenni, hogy lassan egy hete bent lakom a munkahelyemen. Mert eleinte okés, még buli meg minden, de egyre jobban érzem ennek a szánalmas oldalát. Pénteken elmentünk sörözgetni Lilláékkal, mert hát rég dumáltunk (kb. 2 méterre dolgozik tőlem). Na ebből az lett, hogy hajnali fél 4-kor még a Dokk elnevezésű kultúrintézményben sörözgettünk. Ezzel nem is lett volna baj, de hát egyszer minden buli véget ér, irány haza, vagyis esetünkben a tv. Bejövök, felmászok az éppen kinevezett alvó alkalmatosságomig aztán... (na és akkor itt van egy kis szünet mert....nem tudom mi volt utána. Szerintem játszottam az xbox-al, mert mikor másnap leültem játszani máshol tartottam a játékomban. Mondjuk a célzás nem lehetett az erősségem mert alig volt már lőszerem...) ...szóval aztán lefeküdtem aludni. Azt mondjuk elfelejtettem, hogy szombaton reggel jönnek nagy takarítani... Reggel mikor kinyitottam a szemem egy komplett takarító brigád nézett velem farkasszemet, kérdezvén, hogy na én meg kivagyokmitcsinálokésegyébkéntis....Megoldottuk...Szóval akármilyen is dögmeleg van a lakásomban (az van) akkor is visszacuccolok és szenvedek ha kell...

Kedves élet!

Kedves élet!

Tudom, sok marhaságot csináltam eddig. Sokra nem is vagyok túl büszke. Előfordult, hogy ittam, részegeskedtem, balhéztam. Volt, hogy tahó-bunkó módjára viselkedtem és nem becsületem meg amim van. Nem tudok spórolni és vigyázni az értékeimre. Szóval majdhogynem megérdemelném...DE NEM LEHTNE BEFEJEZNI A SZEMÉLYEMET ÉRINTŐ SZOPATÁST????!!!

blablabla

Ma végigültem egy művészettörténeti előadást a zománcosoknál, ami úgy kezdődött, hogy 10 percig néztünk egy Tiziano festményt, majd az előadó arról beszélt, hogy a föld a rovarok bolygója. Ők vannak a legtöbben, és amúgy is, mi emberek vagyunk a betolakodók az ő világukban. Mondjuk így már megértem, hogy miért esznek annyira a szúnyogok... Na ez ment vagy fél órán át. Közben persze vállalhatatlanul pocsék képeket sikerült készítenem, de hát annyira nem volt már kedvem az egészhez, hogy nem is nagyon törődtem a dologgal. Szóval ha még nem láttatok rossz-beégett-életlen-sötét képet, akkor forduljatok hozzám bizalommal. Amúgy a ma esti program annyiban változott, hogy csak egyedül dekkolok bent, de nem baj, mert van egy rész amit nem tudok megcsinálni a kedvenc aprítós játékomban most legalább lesz rá erőm, meg időm:D. Amúgy annyira próbálok nem arra gondolni, hogy milyen szánalmas, hogy bent alszok...

Amúgy megtaláltam a legjobb főcímet amit ma olvastam: Hímtagjával ijesztgette a nőket, a rendőröknek is megmutatta

ilyesmik

Valaki igazán elmagyarázhatná, hogy mi a jó a Tour de france nézésben. 11 napja folyamatosan ez megy a szerkesztőségben, de én még mindig ott tartok, hogy egy csomó cicanadárgos pasi teker egész nap, majd az utolsó 200 méteren mindenki meghülyül és elkezdenek verekedni meg tekerni, és a a célfotó dönt. Jó, a vége érdekes, de akkor is.
(nem tudja valaki, hogy az avast vírusirtó frissítését jelző hangot, hogy lehet kikapcsolni? Mert elég véletlenszerűen frissít, amikor pedig sikerül neki úgy megijeszt egy erős pittyegéssel, hogy lényegében összeszarom magam a gép előtt)
Ja amúgy bent aludtam a tv-ben. Tiszta jó volt, bár reggel a takarító nő igencsak meglepődött mikor egy félmeztelen pasit talált a kanapén... Még jó, hogy disztingváltam magam és nem úgy aludtam, hogy ilyen melegben egy metálos újságírótól az elvárható lenne. De hát én már csak ilyen jó fej vagyok. Amúgy meg azért is jó, mert így lényegében a munkakezdés és annak befejezése közt eltelt idő lényegében 0. Ha felkelek gép be és mehet a menet...ma is bent alszok, bejönnek páran, sörözgetünk, meg xbox:D....

.....

BAAAANNNKKKAAAAIIIII
279 résznyi Bleach után megértenétek...:D

nyeheee

Ja és hallgassatok német darálós-aratós-kapálós metált...most őszintén, ezt hallgatva kinek nem jut eszébe a traktor... ugyehogyugye...

mindenféle...

Nah most jutottam odáig, hogy végre írja is valamit. Eddig meló volt keményen, ami már csak azért is elég hervasztó mert lényegében ketten csináltuk az egész híradót. Na meg azért is, mert összesen 3 órát sikerült aludnom a lakásomban uralkodó előnytelen klimatikus viszonyok miatt (értsd. Kúrva meleg van). Ezen felbuzdulva megkérdeztem drágajó főnökömet, hogy ugyan aludhatnék-e a klimatizált és kényelmes kanapékkal megtámogatott tv-ben? Erre a válasz a megnyugtató „igen” volt. Szóval ma bent alszok a munkahelyemen, mint valami kirúgott férj, vagy nem is tudom. Elég szánalmas, de ez van. A lakásomba nem megyek vissza, amíg nem normalizálódik a hőmérséklet és a bezárt méretes szúnyogpopuláció végleg éhen nem hal. Most meg várom, hogy mindenki szépen hazamenjen én meg nekieshetek a szerkesztőségben lévő „NAGY” tv-nek, ami akkora mint egy ajtó. A nemrég beszerzett xbox-ot rá, és mehet a darálás... Tudom, gyerekes dolog 24 évesen xbox-ot venni, de hát ez legalább kikapcsol és hosszú távon jóval gazdaságosabb, mint unalomból elmenni sörözni. Jól van na, szar egyedül lakni...szóval most arra várok, hogy csak az enyém legyen a tv...:D. Mondjuk ilyenek jutnak eszembe, hogy meztelenül mászkálni éjszaka... de hülye vagyok...:D.

Jah, amúgy én csináltam olyat ám, mikor vezetni tanultam, nem is egyszer, hogy mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül úúgy, de úúúgy bekanyarodtam a szembe jövő sávba mint annak a rendje...az oktató pedig ilyenkor felhívta a figyelmem, hogy neki felesége megy gyereke van és nem szeretne meghalni...

Magam sem mondhattam volna máskép...

Jó, tudom, hülye dolog, de így akkor sem tudtam volna megfogalmazni....

tudod, van úgy, ahogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy a felnőttek szeretnék. igen, újra barátok lettünk egy kis időre. de ez a barátság már nem ugyanaz volt, mint ahogy mi szerettük volna vagy ahogy én szerettem volna. tudod, van olyan, hogy a barátok eltávolodnak és már nem akarnak állandóan együtt játszani. mert tudod, mi szívesen játszottunk együtt, most is. de már elég volt a csúszdázás, nem akartunk együtt fogócskázni és mást sem akartunk igazán együtt játszani. persze, megpróbáltunk mást is, de sosem akartuk egyszerre. és tudod, a csúszdázás nagyon jó volt, élveztük mindketten, de ez önmagában nem elég, hiszen annyi de annyi játék van még a világon. és igen, hiányozni fog, mert ő egy nagyon jó barátom volt, az egyik legjobb, de azok után, hogy valakivel már kipróbáltad az összes játékot, utána már nem akarsz kevesebbet, mint amennyit a barátságotok eleinte jelentett neked. és ezért nem folytathatjuk tovább a csúszdázást sem :)

csendet...

Lemaradt...

És ha már a Csiperónaál tartunk.... tegnap ezzel a dallal álmondtam, ma is ezzel fogok, és ki tudja még hányszor...

Agyfasz kerülget....

Fene se gondolta volna, hogy egy napi magazin összerakása, két anyaggal, forgatásokkal, aznapi vágással, meg bejelentkezéssel ennyire kimeríti az embert. Reggel 8-óta bent ülök és még csak most volt időm kicsit lazítani. De ezt se sokáig, mert este megint forgatás. Szeretek én melózni, de ez kicsit sok lesz így. Lillával nyomjuk a Csiperót, de lehet, hogy csütörtök környékén már portugál gyerekeket csapkodunk tarkón újsággal:D. Na jó, ilyet biztos nem tennénk, mert szeretjük a gyerekeket:D

hmm....

Azért a magyar mentalitás megint visszaköszönt. A Balatonon lubickoltunk mikor odajött egy életmentő srác, hogy eltűnt egy 7 éves kisgyerek, keres embereket akik beállnának csatárláncába és kézen fogva átfésülik a vizet. Mondanom se kell, a megkérdezettek alig 50%-ka vállalta a nemes feladatot, vagyios a fele a partról nézte, amint kézen fogva sétálgatunk a vízben. Nem volt egyszerű a dolog, főleg akkor vette mindenki komolyan mikor jött a helikopter meg mentőcsónakok köröztek körülöttünk. Mindenki azon imádkozott, csak ne ő találja meg a kisfiút. Köztük én is. Láttam én már halott gyereket baleset helyszínén, nem kívántam egy vízi hullával gyarapítani a repertoárt. Végül meglett a gyerek, a parton. Sőt az a vicces, hogy kérdezgette is, hogy mit csinál az a sok ember a vízben…:D

Ja, és Isten áldja a légkondis, távolsági buszjáratok kitalálóját.

Kisherceget ne olvassatok este....

Basszus gyerekek olvassatok Kisherceget. még most is hanyatt vágom magam minden egyes során, pedig már nem elsőre olvasom. Nem is értem, hogy lehet, hogy harmadikban volt kötelező olvasmány? Akkor a róka még csak róka volt, a rózsa pedig egy kényes virág. Most pedig? Minél öregebb vagyok, annál nagyobb hatással van rám. Pedig elvileg egy gyerekkönyv…

„Úgy bizony - mondta a róka. - Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...”

„Ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból. Aztán nézd csak! Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását...”

„Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz - mondta nekik. - Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon.
A rózsák csak feszengtek, ő pedig folytatta:
- Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.”

Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...

Zacherazisten

Esküszöm, csak azért lennék drogos, hogy a Zacher Gábor, az ország toxikológusa gyógyítson meg. De tényleg, szerintetek van másik ilyen orvos az országban? Ja, hogy honnan jutott eszembe? Mai Mokkában a legnagyobb Zacher beszólás: „Azért ne dramatizáljuk a helyzetet, nehogy holnaptól az legyen a címlapokon, hogy: Lejött a kígyó a hegyről és elvitte a szegény árvízkárosultat”.:D

Mert Lajos kérdezte, hogy hiszek-e Istenben...

Szreintem így lehetett-"Én a magam képére és hasonlatosságára tudok teremteni; csakhogy nem akarok olyan világot teremteni, amilyen az én miniatűr képmásaimmal van tele. Számomra fontos a szabad akarat. A teremtményeim birtokolni fogják, az ő dicsőségükre és bánatukra. Megkapják ezt a csillogó és haszontalan játékszert, amit tudománynak neveznek, és valóságos istenséggé fogják fölmagasztosítani. Bámulattal fogják eltölteni őket a fizika ellentmondásai és a naprendszer absztrakciói; hajszolni fogják a tudást, és megfeledkeznek a saját szívük megismeréséről."

Off...

Azért vicces, hogy az ember azt gondolná, hogy nagy álmatlanságában valami okos eszébe jut majd, ha felmegy a netre és blogot ír. Nem is értem mit hittem, mikor hajnali 1-kor, nagy nyűgömben felkeltem és bekapcsoltam a gépet. Csak bámultam az üres monitort és azt gondoltam, na most valami születni fog. Valami olyan, aminek jelentősége lesz. De nem. Semmi. Hiába….

Legyen tűzijáték... (a tűzijáték hosszú "ű")

Na jó, most már kezdek hülyeségeket is álmodni. Lehet nem kellene még hajnali 1-kor is sorozatokat nézni. Viszont az, hogy álmomban papírvirágokat hajtogattam, megbocsájthatatlan…
Amúgy én örülök, hogy lesz tűzijáték pesten. Nem is értettem egyet azzal, hogy maradjon el. Lehet most megkövez valaki, de mindig is hülyeségnek tartottam azt a kezdeményezést, hogy a tűzijáték összegét ajánlják fel az árvízkárosultak javára. Nem azért mert nem sajnálom őket, vagy mert nem támogatnám én is őket. De augusztus 20. az egyetlen olyan ünnepünk amikor valami olyasmit ünneplünk, ami sikerült. Ha végig gondoljátok, március 14, október 23, most már június 4. (Trianon), mind-mind bukás. Erre meg halasszuk el azt az ünnepet, amikor tényleg van okunk ünnepelni? A másik meg, hogy az ünnepség nem csak abból állt Pesten, hogy fellövünk millió-billó rakétát és mindenki hazamegy. Rengeteg program, koncert, miegymás, ami már önmagában is többe kerül mint a tűzijáték. Arról meg nem is beszélve, hogy marha sok turistát vonz, ami a vendéglátósoknak, kitelepülő árusoknak hoz bevételt, a szállodákról már nem is beszélve. Azt kellene már megérteni, hogy egy ország több, mint az aktuális problémák halmaza. Ezért támogatom a Magyar Vágtát, a tűzijátékot, meg a hasonlókat. Kicsit na…