Azt hiszem jelenlegi állapotomat hűen tükrözi az az ámokfutás amit álmomban csináltam... először is mivel anynira hulla fáradt és kimerült voltam, na meg a szívem is úgy bedobogott mint még soha, hazajöttem aludni. Nagy nehezen sikerült is álmot csalni a szemembe mikor is az történt ami már nagyon régóta nem. Álmodtam...
De milyen baromságokat már! Először is magam sem tudom, hogy mikor volt utoljára olyan, hogy rémálmom volt. Egészen mostanáig sikerül megúszni a dolgot. Valami elől nagyon menekültem és féltem, de úgy mint eddig nagyon ritkán. Tényleg, úgy rohantam csapkodtam, meg ki tudja még mit csináltam, hogy nagyon. Majd mikor felébredtem (sikeresen aludtam fél órát), megint visszaájultam. Na ez sokkal érdekesebb álom volt. A lényeg, hogy egy táborban voltam, ahol nem emlékszem már mit, de nagyon el kellett volna intézni valalmit. És akárhogy akartam, mindig közbe jött valami, amitől én lettem olyan ideges! Nem sikerült elintézni, sőt egyre rosszabb lett. Erre tisztán emlékszem, a többi részre nem nagyon....
Tanulság? Már az álmaimban is tiszta stressz meg ideg vagyok. Tényleg el kellene dönteni, hogy Kecskemét híradója ér-e ennyit...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése