Nyolc tanú (Vantage Point)

Szeretem az általam csak „puzzle kriminek” titulált filmeket. Ezek lényege, hogy egy adott esemény részleteit kell feltárnia a tökös nyomozónak, ám a tanúk mind mást mondanak, mindenki másképp meséli a dolgot. Főhősünknek meg nincs más dolga, mint kiderítse, ki hazudik, és ki mond igazat, illetve, hogy megoldja azt a „az egyik őr mindig igazat mond, a másik mindig hazudik, melyik mond igazat?” rejtély filmes megfelelőjét. Ezen filmek legnagyobb erénye, és talán legnagyobb hátránya is egyben, a csavaros történet. Mert aki már látott minimum egy ilyen filmet (Tábornok lánya), az tudja, hogy kb. a 70. percig nem kell elhinni semmit. Mindenki hazudik. Szóval ha nem akarjuk hülyének érezni magunkat a film végén, akkor egyszerűen nem „játszunk”. Nem agyalunk, hogy vajon „ki lehet a gyilkos”, csak hagyjuk magunkat sodródni, és majd a végén csettintünk egy nagyot, hogy ”ejha”. Az igazán okos film pedig anélkül von be minket a játszmába, hogy azt észrevennénk. Mai filmünk azonban nem ilyen, csak majdnem.

Okos film ez a maga módján, a meglehetősen lapos alaptörténetet próbálták feldobni egy kicsit, oly módon, hogy majd az összes fontosabb karakter szemszögéből újra és újra végignézhetjük azt a 10 percet amiről maga a film szól. Hogy is néz ki ez a gyakorlatban? Az amerikai elnököt egy beszéd közben lelövik, mindenki menekül, majd két bomba is robban, sok sebesült, jajgatás, halott. Pont. A story nagyjából ennyi. Ezt láthatjuk, egy egyszerű turista, egy testőr, maga a terrorista, és még másik 3 ember szemszögéből, megismerve a motivációjukat, a „miért”-eket. A támadás végén, pedig visszaugrunk az időben, hogy egy újabb karakter 10-15 percét nézhessük végig. A film igazi varásza abban áll, hogy ezen „visszaugrások” alkalmával ugyanazt a jelenetet egy másik kameraállásból láthatjuk, vagy kicsit ellőbbről, vagy hallhatjuk a közben lezajlott beszélgetést is. Megtudjuk, hogy mi mikor és miért robban, valamint, hogy senki sem az a aminek mondja magát. Mindegyik egy kis külön film, film a filmben. Izgalmas jelenetek ezek, bár az igazság az, hogy nem eléggé. A csavarok eléggé kiszámíthatóak, na jó, az egyik mindenképp, ám ami a legfájóbb pont az a vége. Vagyis, hogy nincs. Félreértés ne essék, elvarrnak minden szálat, a finálé is elég nagy volumenű, ám hiányzik valami. A „nagy csavar”. Az ilyen típusú filmeknél majdhogynem elengedhetetlen egy igazán nagy, a nézőt a falhoz csapó befejezés, ami ebben az esetben hiányzik. Úgy lesz vége a filmnek, hogy észre se vesszük, csak nézzük, és egyszer csak stáblista. Kár érte, egy igazán jó befejezéssel, sokat dobhattak volna a filmen, ám ez most sajnos elmaradt.

A színészek jól megoldották a feladatot, a főszereplő Dennis Quaid egészen jól alakította a kiégett testőrt, Forrest Whitakert nem értem miért kellett berakni, ha már egy ilyen jó színészt szerződtetnek, adhattak volna értelmesebb szerepet, is mint az „álldogáló turista” szerepkör, illetve itt van még nekünk Matthew Fox (Lost- Jack) is, aki mint látjuk kijutott végre a szigetről, így hős testőrként folytathatja életét.

Becsületes iparosmunka, de semmi extra. Egyszer azonban mindenképpen érdemes megnézni, már csak történetvezetés miatt is. Kevesen múlt, hogy nagyon jó film legyen belőle, de az a kevés sajnos hiányzik.

Munkanapló

A minap egy kiskunfélegyházi építkezést látva elgondolkoztam, hogy vajon hogy telhet a munkások napja, legalább is a látottak alapján…
6.00- A brigád megérkezik, mindenki Bélát a brigádvezetőt várja. Addig is, 1 feles pálinka.
6.10- Béla 10 perc és 3 feles pálinka után megérkezik, mindenki boldog, 1 feles.
6.30- Megbeszélik, hogy ma dolgozni fognak, ám ez fárasztóbb mint gondolták volna, így közös megegyezés alapján pihenőt hírdetnek.
7.00- Vége a pihenőnek, dolgozni kezdenek, 1 üveg sör.
7.45- Megérkezik az új fiú, mindenki üdvözli, isznak vele.
8.00- Az új fiú részeg.
8.10- Megjön a főnök, mindenki agresszívan munkát imitál, a főnök elégedett, elmegy.
8.11- Elfáradtak, pihennek, 1 üveg sör.
8.37- Újra munkához látnak, Lajos ütvefúróért indul, a sörösrekeszeken túlra.
9.40- Lajos megérkezik.
10.00- Feri megnézi, hogy a piros vezetékben van e áram.
10.05- Volt. 220. Feri temetése a jövő pénteken.
10.30- Lajos az ütvefútóval dolgozik.
11.05- Lajos észerveszi, hogy az ütvefúró nem működik, Lajos szomorú, 1 üveg sör.
11.30- A munka abbamarad, mindjárt kezdődik az ebédszünetre való mentális és fizikális felkészülés.
12.00- Ebédszünet.
12.30- 3 sör és egy kis szalonna után mindenki tettrekész és ereje teljében várja a munkát, kivéve Lacit.
12.40- Most már Laci is.
13.00- A munka elkezdődik, a munkások fütyörésznek, lelkesen, mosolyogva dolgoznak.
13.10- Megunták.
14.00- Megjön Imre a markolóval, mindenki örül, üdvözlik Imrét, sok -sok üveg sör.
14.25- Imre munkához lát, nagy hévvel markolni kezd, a többiek ámúlva figyelik őt.
14.55- Imre a gödröt kimarkolta, közösen pihenőt rendelnek.
15.00- Az új fiú kimászik az egyik gödőrből és munkára jelentkezik.
15.05- A kiképzés elkezdődik, ő dolgozik, a többiek feszülten figyelik, közben pedig tanácsokkal látják el.
16.00- Az munkások szerint az új fiú megtanult lapátolni, sörrel ünnepelnek.
16.25- A főnök újra megérkezik, megdícséri Bélát a brigádvezetőt a remek munkáért, mindenkit hazaküld.
16.26- Mindenki otthon van.

Sötét zug (Dark Corners)

Nehéz egy olyan filmről írni, amit nem értek. Vagyis értem én, ám a mai napig nem találok olyan magyarázatot, ami minden felmerülő kérdésemre, kielégítő és minden aspektusát magyarázza a filmnek. Félreértés ne essék, nem vagyok hülye a dologhoz, sőt imádom a bonyolult filmeket, amiket később, szinte puzzle szerűen kell összeraknia a nézőnek, sőt, ha lehet többször is megnézem, mert csak ez után esik le az a bizonyos tantusz. Így voltam anno a Donnie Darkoval is, ami uszkve 14-szer néztem meg, mire megértettem, miről is szól pontosan a film. De megértettem, és akkor aztán szörnyen büszke voltam magamra. Ám most másképp van. Már megnéztem vagy kétszer, de nem, nem megy.

A történet lényegében elég egyszerű, Karen-t (Thora Birch) rémálmok gyötrik. Álmában fekete hajjal, egy lelakott szobában, összeverve, vérző arccal ébred, egy groteszk világban, ahol mindenki rá vadászik, őt követik, minden róla szól, még akkor is ha erre nem is jön rá nagyon sokáig. Halottakat lát, és beszél velük, akik zavarba ejtő dogokat mondanak neki, ám az igazságról mindenki mélyen hallgat. Senki nem segít, az egyetlen rendőr is, őrültnek nézi és nem hajlandó segíteni. Egy őrült csuklyás gyilkos követi, aki az „éji rém” néven szedi áldozatait. Majd mikor Karen elalszik, újra az ágyában találja magát, szőkén, csinosan, a férje mellett, aki odavan érte, sőt közös babát terveznek, ami egyenlőre bajos, mert az asszonyka nem akar teherbe esni, ám a tudomány és a beültetés megoldja a gondokat. Szóval eddig a pontig eléggé hajaz a 2000-es évjáratú Ébren álmodó (Passion of Mind) című filmre, amiben Demi Moore nem tudja eldönteni, hogy melyik világ a valóság, és melyiket álmodja csak. Érdekes, hogy álmában pedig fordítva van, vagyis a valóságot tartja álomnak, így a néző a film végéig nem tudja eldönteni, hogy akkor most melyik a valóság, és melyik az álom. Ez a téma még Szabó Lőrincet is megihlette anno, íme a vers:

Kétezer évvel ezelőtt Dzsuang Dszi,
a mester, egy lepkére mutatott.
- Álmomban - mondta, - ez a lepke voltam
és most egy kicsit zavarban vagyok.
- Lepke, - mesélte, - igen, lepke voltam,
s a lepke vígan táncolt a napon,
és nem is sejtette, hogy ő Dzsuang Dszi...
És felébredtem... És most nem tudom,
most nem tudom, - folytatta eltünődve, -
mi az igazság, melyik lehetek:
hogy Dzsuang Dszi álmodta-e a lepkét
vagy a lepke álmodik engemet? -
Én jót nevettem: - Ne tréfálj, Dzsuang Dszi!
Ki voltál? Te vagy: Dzsuang Dszi! Te hát! -
Ő mosolygott: - Az álombeli lepke
épp így hitte a maga igazát! -
Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán
valami mégis megborzongatott,
kétezer évig töprengtem azóta,
de egyre bizonytalanabb vagyok,
és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy Dzsuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke őt és mindhármunkat én.

Szóval nagyjából ez a helyzet a filmmel, egészen addig, amíg kezdenek összemosódni, a két világ szereplői. Ugyanazokkal a karakterekkel találkozhatunk mindkét világban, ám a szőke Karen-éban sokkal kedvesebbek, barátságosabbak. Idővel ott is megjelenik a sorozatgyilkos, aki kézzel fogható hullákat hagy maga mögött, míg a másik világban egyre inkább Karenra koncentrál. Idővel minden összefügg mindennel, a groteszk világban áldozatul esett szereplők, idővel a másikban is a hullazsákban végzik, egészen míg eljutunk a végkifejlethez amit, hááát, ember legyen a talpán aki elsőre összerak.

Az első WTF érzés után pedig egyenes az út a második, harmadik megtekintésig, amikor is sok és ha lehet még erősebb WTF érzés vesz erőt rajtunk. Ugyanis, akkor esnek le azok a dolgok, amik első nekifutásnak annyira apróságnak tűnnek, hogy észre se vesszük. Elejtett mondatok, megjegyzések, összenézések, és megannyi apróság, ami a végén pluszt ad a filmhez, csak nagyon kell figyelni. Ám akkor sem garantált a megértése a filmnek, rengeteg teóriát állít fel magának a néző, és csak a sokadik, „na akkor hogy is van ez” kezdetű gondolatmenet után lesz valami elfogadható képünk a dologról. A többszöri megtekintés már csak azért is erősen ajánlom, mert kiderül mekkora jelentősége lehet egy ártatlan telefonhívásnak, ha látjuk, hogy ki van a vonal végén. Ennél többet direkt nem árulok el, mert gondosz vagyok.

Moziban nem nézném meg semmi pénzért, nem azért mert sajnálnám rá a pénzt, inkább mert ott nem lehet közben megvitatni, visszatekerni, megállítani, meg minden olyant amivel a DVD rendelkezik. Ajánlom tényleg mindenkinek, aki szereti a kissé elvont és bonyolult filmeket, nem fog csalódni az biztos.

Spoiler!!!

Na, akkor megpróbálom leírni, hogy szerintem, miről szól a film. Ez egész a pokolban játszódik, Karen poklában, ahol is előveszik az összes elkövetett bűnét, és feltálalják neki, amit újra meg újra át kell élnie. A szőke Karen világában megjelenő pszichiáter, mellékállásban sorozatgyilkos karakter meg egy nagy félrevezetés, Karenhez semmi köze. Ha csak nem annyi, hogy ő öli meg Karent, aki utána pokolba kerül, na itt már fekete a haja. Az álmai pedig az életéről szóló emlékek. Vagyis szépen beetet a film, hogy a végén koppanjunk. Ezt támasztja alá, jópár elvetett utalás és mondat a pokolra, valamint a vége-eleje jelenet, amikor is lényegében kezdődik az egész előröl, egy soha véget nem érő pokolban. Mondjuk, az nem derül ki, hogy Karen miért jut pokolra, de sebaj, lehet én voltam figyelmetlen. Persze ez nem biztos, csak egy elmélet, megyek is és megnézem még egyszer.

Ne szórakozz Zohannal

Végre egy film ami tényleg vicces. Legalább is én nevetek rajta, ami a vígjátékok tekintetében alap, ám csak a legritkább esetben valósul meg. A vígjáték ugyanis olyan számomra minta szilveszter. Kötelező jól érezni magam, ez esetben, nevetni, sőt ha lehet az összes poénon harsány röhögésben törjek, ki, hiszen valószínűleg ez a cél. Na de az esetek többségében ez inkább erőltetett és idegesítő próbálkozások hadába torkollik, amitől a víz kiver, nemhogy mosolyra álljon a szám.

Na de mai filmünk hála Istennek abban különbözik a fent említett társaitól, hogy ezen tényleg lehet nevetni. Adam Sandler újra elemében van, olyan könnyedséggel és természetességgel játssza az izraeli-szuperügynök-mesterfodrászt, hogy ember legyen a talpán akinek egyszer sem jut eszében közben, hogy „hmm, egész jól állna a kezemben fodrászolló”. A történet egyébként elég vérszegény, Zohan a zsidó szuperheró, megelégeli az öldöklést, és Amerikába szökik, hogy megvalósítsa legnagyobb álmát, miszerint fodrász legyen. Azonban ez nem olyan egyszerű, hiszen közben párszor felsül, barátokat szerez, feltűnik egy az elvesztett hangutánzó kecskéjéért bosszút kiáltó palesztin pásztor- akit egyébként maga Rob Schneider alakít, nem is akárhogy, imádtam- majd a végén még a szuperfőellenség a terroristák királya, maga Fantom is színre lép.

Alpári poénokból ezúttal sincs hiány, sőt néha ójbá tűnhet, hogy át is esik azon a bizonyos lovon, de ilyenkor mindig jön a felmentő sereg, egy odavetett fél mondat képében, és betalál a poén. Ha már a poénoknál tartunk az egyik legnagyobb poénforrás, maga a zsidózás. Ezt eddig valahogy nem tudtam értékelni, még a South Park-ban sem értettem mindig miért is olyan vicces, ha valakire azt kiabálják, hogy „zsidóóóó”, ám most ez szerencsére másképp alakult. Az egyik legjobb és talán a film mondanivalójának szempontjából csúcspont, amikor a zsidók és a palesztinok, az utcán állva ugratják és osztják egymást.

- „Tudjátok mi a legnagyobb bajunk veletek?

- Na mi?

- Hogy mindig összekevernek veletek…”

Ezt pedig tényleg jókedvűen tálalva, a háborút és az évezredes gyűlöletet kiröhögve, nagyon tetszetős. Maga a mondanivaló egyébként kicsit szájbarágós, amit inkább tudok be az amcsi filmgyártás gyengeségének, mint magának a filmnek. Ez a szájbarágás egyébként a „Bátrak Hazája” című filmnél verte ki a biztosítékot, ahol is iraki veteránok hazatérését mutatják be, illetve, hogy mennyire nagyon nem találják a helyüket az új/megszokott környezetben. Ez rendben is volna, hiszen látszik, érezzük, és tudjuk, de a biztonság kedvéért, minden szereplővel el is mondatja a film, hogy „nem találom a helyem”, wáááá! Ez egyébként ennél a filmnél annyira nem gáz, inkább újabb magaslabda, amit nagyszerűen ütött le a rendező, Dennis Dugan.

Az általában sokat szidott magyar szinkronnal sem volt semmi bajom, sőt, isteni akcentust varázsoltak Zohannak, élvezet volt hallgatni minden mondatát, főleg mikor echte zsidóként német szavakat használ:)!

Összességében jó kis film ez, végre egy kellemes másfél óra, amin még nevetni is lehet, meg vicces, is, sőt, még egy kis mondanivaló is szorult bele, szóval azt mondom, irány a mozi, és senki, de senki ne szórakozzon Zohannal!!!!

Kondi

Kicsiny falumban megnyitotta kapuit, eleddig egyetlen, és egyedülálló konditerem. Igen, jól olvastátok, Pálmonostorán kondoterem nyílt. Hát ki más vette volna meg z eslő bérletet, ha nem én? Naná, hogy én, na meg Sándor barátom, akivel ezentúl párban járunk majd gyúrni. Egyébként maga a terem egyből megfogott. A helyzet ugyanis az, hogy a terem egy régóta lakatlan, kissé lelkaott házban kapott helyet, így egy kissé romos, kissé büdös, meg minden, de én imádom. Kicsit olyan börtön fílingje van, de hát mit nekem egy kis kellemetlenség, ha végre lehet itthon is egy kicsit mozogni. A másik előnye a dolognak, hogy sok gép meglehetősen maszek, vagyis házilag gyártott, így a börtön érzés tovább erősödik. Az pedig, hogy ezért össz-vissz 3000ft kell leszurkolni, igencsak baráti, főleg ha figyelembe vesszük, haogy lakhelyemhez legközelebb eső ilyen terembe 7000 a havi beugró, ráadásul az utiköltség is elvisz minimum ennyit. Szóval háváj van most Pálomosotorán. Sándor barátom mondjuk jóideje jár hasonló intézményekbe, így "kézbe vette" löttyedt izmaimat, aminek eredménye, hogy már msot oylan izomlázam van, hogy írni alig tudok. De sebaj, jártam én már többször iylen helyen, elmúlik az aztán meg jöhet a 3 számmal kisebb póló, hogy lehessen feszíteni az utcán....

Piton B+ Piton!!!

Ezzel a nem túl akadémikus, ám minden kétséget kizáróan tartalmas, és tömör mondattal konstatáltam kedves letöltő programom, ama pittyenését, mely jelezte, hogy egy újabb áldozat landolt a „Lantos féle szar filmek hálójában”. Úgy bizony, ma áldozatunk a „Piton” névre hallgató förmedvény, mely véleményem szerint egy hatalmas földönkívüli összeesküvés része, melynek célja, hogy az embereket teljesen elhülyítsék, agyatlan, nyálukat csorgató zombivá változtatva, az idegen gusztustalan, nyálkás lények gond nélkül elfoglalhassák a földet. Teszik mindezt úgy, hogy a hozzám hasonló kissé perverz filmes ízléssel megáldott humanoid lények, még örülnek is neki, és kissé megszállottan, sávszélességet nem sajnálva szerzik meg a „Halálcsillag” utáni második legpusztítóbb fegyvert a világon, nevezetesen a „B” kategóriás filmeket.

A történetről röviden:

„Egy titkos biológiai szuperfegyver kikerül a kutatólaboratóriumból és egy nyugodt kaliforniai kisvárosban szedi áldozatait. A fegyver nem más mint egy genetikailag "továbbfejlesztett" kígyó, amely képes 80 km/h sebességgel haladni, bőre ellenáll a páncéltörő lövedéknek, és az étvágya felülmúlja a legvadabb ragadozóékat is. Aki szembeszáll vele nem más mint a rejtélyes gyilkosságok elsőszámú gyanúsítottja.”

Szóval itt ez a kígyó aki savat is tud köpni, de nem is akármilyet, mert az biza erősebb mint amit az alienek köptek szegény Ripli felé. Átmar az mindent, bár azt nem értem ha a padlót átmarja, akkor a csontot miért nem, mert mindig hagy maga után egy édes kis csontvázat…

Na mindegy, úgy látszik már megint nem figyeltem biosz órán, ahol is a mutáns, génmanipulált élőlényeket tanultuk. Na de ratyi történet mellé, ratyi színész is dukál, íme itt van ő is, Casper Van Dien aki nem akkora arc mint előadja, mert hát úgy leszúrja a kígyó, hogy mukkanni sem tud. Szóval nem ő menti meg a világot, csak úgy van. Azt azonban még meg kell említeni, hogy Casper Van Dien olyan de olyan bugyinedvesítő kackiás kis hitlerajússzal az arcán vág neki a kígyóölésbe, hogy csak na. Nem is tudom mi lehetett a terv. Odaáll a kígyó elé, az meg halálra röhögi magát? Mindenesetre nem jött be, bár a terv nem volt rossz, nálam majdnem bejött Képzelhetitek, hogy milyen lehet a film, ha az ő nevével reklámozták…

A végén persze a kígyót legyakják, a világ megmenekül, mindenki happy, és még a nevesincs főhősnek, akiről csak és kizárólag annyit érdemes megjegyezni, hogy nem Casper Van Dien, jut egy csaj, akit épp nem evett meg a szupergénmanipuláltsavköpőmarhagyorsáthatolhatatlanbőrűszuperétvágyúfélistenhalhatatlan kígyó.

Nyílt Levél Szalay Ádám részére

Tisztelt Kollega

Remélem nem haragszik meg a „kollega” megszólításért, de szegről, végről azok volnánk, mivel nagyjából egy a munkánk, ám a távolság és a rutin közénk áll. Tudom én ezt jól, ám még is megkockáztatom, nehogy még támadásnak vegye levelem, ami ebben a formában inkább csak egy tanács, és segítő szándékkal írt útmutató féle.

Mindig is nagy élvezettem figyeltem munkáját a Naplón belül, érdekes témákat és alapos utánajárással, igazán jó riportokat készített, többre tartom, mint mondjuk a Trutkót, vagy a Frei Tamás kollegát (hmmm, egész jó ezt leírni), ám nem „nyalni akarok”, így be is fejeztem, csak gondoltam jobb ezt még az elején tisztázni.

Tegnap volt szerencsém a „dinnye ügy”-ről készített riportjához. Az oka mi miatt „tollat” ragadtam a riportjának hangvétele. Végig sütött belőle a gúny, és a szarkazmus. Úgy állította be a dolgot, mintha pár ember aki csak kiabálva tud beszélni, zabos kicsit mert nem akarnak eleget fizetni nekik, azért a hülye dinnyéért, pedig hát, nem olyan nagy kunszt az a dinnye, minek kell azért annyit hangoskodni, bemegy megveszi és kész. Érezhető volt, hogy nincs igazán tisztában a fogalmakkal, illetve magával a témával. Én pl. biztos nem tudnék jó riportot készíteni a pesti dugóról, mert még egyszer sem sikerült beragadni egybe se, így valószínűleg én is kiröhögném azokat akik az autoban ücsörögve majd felrobbannak a dühtől, mert mondjuk most késnek a munkából, és lehet kirúgják őket. Ön is ezt tette, úgy beszélt riportjában, mintha egy bohózatot mesélne.

De tudja mit? Elmesélek önnek egy történetet, csak hogy megértse miért is olyan nagy ügy a dinnye ügy. Családom évek óta paprikát termeszt. Ami tudom nem dinnye, de talán lesz párhuzam a kettő közt. A paprikatermesztés meglehetősen fáradságos munka, napokat kint a tűző napon, sokszor négykézláb kúszva és kézzel gyomlálni, naponta napszúrást kapni, nem nagy élvezet. Gondozni, permetezni, napszámosokat fogadni, nem olcsó mulatság. Azon izgulni pedig, hogy a szedés előtti napokban ugyan na lopják már el az egész termést, igencsak jó móka, volt példa rá a falunkban nem kevés. A szedésen túlesve ami általában egy napos meglehetősen kemény munka- főleg a derekat készíti ki, na nem mintha az addigi munka nem- , jön az a rész ami önt igazán érdekelné. A felvásárló, látva milyen sok és szép a paprika, kijeleni, hogy ez bizony csak másodosztályú így csak a felét fizeti. Hiába mondják, hogy de nem is, nincs mese, vagy eladjuk vagy a nyakunkon rohad, főleg mivel szerződés van vele, másnak meg nem is adhatjuk nagyon mert ugye az szerződésszegés. Ezek után kapunk annyi pénzt, amiből épp meg lehet venni a következő évi magot, és reménykedünk, hogy hátha akkor a másik lábával kel az úriember. Joggal merül fel önben a kérdés, hogy akkor miért csináljuk? Nos, ennek elég sok oka van, ám az egyik, hogy mindenki abbahagyná, akkor ugrana a jó magyar paprikás krumpli, meg pörkölt. Vagyis lenne, csak hát a szarabbaik, meg drágább külföldi. Ebbe ne is menjünk bele olyan nagyon, a lényeget remélem, már érti.

Túl sok ember túl kemény munkája van abban a dinnyében, hogy ön egyszerűen kiröhögje őket, még akkor is, ha ön, mint valószínűleg az agráriumtól meglehetősen távol álló, ember így látja.

Bár tudom, hogy levelemnek vajmi kevés esélye van, hogy eljusson önhöz, mégis, ha célba talál, akkor remélem, talán épp a „paprika-ügy” kapcsán, már nem arról fog szólni a riport, hogy „pár hangos ember elégedetlen.”…

Tisztelettel:

Lantos Csaba

Szegről-végről kollega

Starship Troopers 3!!!!!

Azt hiszem beteges a vonzalmam, a nagy fegyverek, és ha lehet még nagyobb bogarak iránt. Főleg ha ez a kettő egy filmben találkozik, akkor jön el ám igazán a Kánaán és könnyes szemmel, a párnám csücskét markolászva nézek végig, még egy oly nyilvánvalóan rossz filmet is mint a Starship Troopers 3- Csillagközi invázió 3-at. Na de most komolyan, melyik férfitársam tudna ellenállni, a háború és a hideg acél hívó szavának? Na ugye, hogy senki? Kivéve a pacifista köcsögöket, de hát ugye ők buzik….

Szóval kezdődött mindez, még jó sok évvel ezelőtt, mikor is haverom beállított az első résszel, még agyonmásolt VHS-en, már akkor teljesen magával ragadott a film, még akkor is ha a közel két órás játékidőből, olyan 30 percben történik valami, a többi lelkizés, meg nyavalygás, meg „Rico most marad vagy sem?” kérdés alapos kivesézése volt. Na de ami utána jött…!!! Akció, bogarak, nagy puskák, önfeláldozás, és minden amitől egy akkor még korombeli kissrácnak mellkasán kinő a szőr. Már akkor tudtam, hogy ha nem jön be az élet, és nem leszek menő gazdag, akkor felveszem a listámra az „űrgyalogos” foglalkozást, közvetlenül a vámpírvadász mögé.

A kissé felejthető második rész után, mai azért annyira nem volt rossz, lévén voltak bogarak, meg puskák, meg ha lehet még reménytelenebb helyzet, mint egyébként, szóval jó kis B-s mozi volt, ami még izgalmas és értékes is volt a maga módján. Szerettem én azt is, főleg a vége tetszett, volt ám önfeláldozás és eksön dögivel, ropogtak a fegyverek, hullottak a dögök, és még az sem zavart, hogy ha lehet akkor még többet nyavalyognak, és nem csinálnak semmit, de hát a hangulat az sok mindent elvitt a hátán, mert mindig, úgy voltak, hogy na majd most lesz gyakás. Aztán nem, de sebaj, mert a bogarak betörtek, a bázisra, és nem volt menekvés, „ratatata-ratata-ratata”

Majd mikor megtudtam, hogy az első részből készült játék, mégpedig FPS, na akkor aztán minden fanatizmusomat bevetve feltúrtam az internetet egy használható torrentért, és letöltöttem a Starship Troopers játékot! Bezony, megtettem, és nem bántam meg. Egy egyszerű katona bőrébe bújva vehettem részt a bogárháború mindennapjaiban, lövészárokban kuporogva, csak az égiekben bízva, izzadó tenyérrel markoltam az egeret, mert tudtam, hogy támadás várható. Többször ellenőriztem a fegyverem, mert tudtam, hogy csatában csak rá számíthatok. Majd a horizonton mozgást láttam, de már késő volt, több száz bogár rohant felém, ami az én 17 colos monitoromat tekintve nem kis szám, nem is láttam mást csak bogarat. Persze egyből ráfeküdtem a „tűz” gombra, lőttem én mident ami mozgott, menekültem, és megint csak lőttem. Igazából csak a játék vége felé jöttem rá, miután elintéztem vagy 154861484 bogarat, hogy tulajdonképpen egy marha unalmas játékkal játszok, mert hát nem túl változatos a játékmenet, de ilyenkor mindig felcsendült EZ, és az unalomról megfeledkezve, újratáraztam, és harcoltam az emberiségért. Hiszen mi az a kis unalom és elvesztegettet jópár óra, ahhoz az érzéshez képest mikor az ember ott állhatott az első részben megismert Outpost 29-es erőd falán, (tudjátok, amit bedaráltak már egyszer a bogarak, de a Rosszcsontok odamentek, és ők is elvesztették, de előtte azért még szétrúgtak pár segget a sivatagban) tudva hogy mi történik majd, hiszen az első kompánia is befürdött de akkor is…

Naszóval ezen emlékek után ültem neki, a 3. résznek ami, hogy is mondjam, nem egy nagy durranás, sőőt! Igazából semmi eredeti ötlet nincs benne, ami jó azt is a rajzfilmből lopták. Ja, hogy nem mondtam volt ám rajzfilm is, ami igazából olyan animációs volt de öcsémmel imádtuk és néztük rendületlen. Szóval semmi új nincs a filmben, a történetre nem is nagyon pazarolnék helyet, mert nincs is nagyon, nem is ez a lényeg, hanem a hangulat! Ami megvan de nagyon is. Sőt imádtam, főleg a sok bejátszás miatt, amiben a kormány ara buzdít, hogy lépjünk be a seregbe (ja hogy még ezek után van olyan?). Érdekesen oldották meg ezt a részt, nagyon jól előrevetíti, hogy ha egy több évtizede tartó háború hogyan alakítja az emberek gondokozását, főleg ha az a háború a fennmaradásért és nem egy sivatagos területért, vagy az olajért folyik. Erre talán a legjobb példa, az alább zene, ami el is hangzik, na jó nem végig, a filmben, amolyan slágerféle a földön, érdemes végighallgatni, ITT!

A film többi része nem érdemel túl sok szót, a CGI effektek még az első részben is sokkal jobbak voltak, a történet ratyi, a színészek, hááát szarok azok is, de nem is baj, mert úgy is hamar halnak, szóval nem egy Oscar díjas alkotás, de azt mondom, érdemes megnézni, rajongóknak kötelező darab. Ja és még egy jó hír a végére, John Rico, vagyis Casper Van Dien VISSZATÉRT!!!!!

Mostanában rákaptam a Fallout 2 címmel megáldott szerepjátékra, azt hiszem a függés jelei már kezdenek kiütközni…

Jelek amelyek arra utalnak , hogy túl sokat vagy a Fallout univerzumban .
- Mindenhová bőrdzsekiben mész .
- Mostanában feltűnően sokat matatsz a kocsid/kocsitok csomagtartójában .
- A húgodat -mivel ő úgyis 5-ös volt énekből- azzal nyaggatod kottázza be L.Amstrong dalát a telódba (F2 Intro).
- A nagypapa borospincéjét titokban pontosan feltérképezed , hogyan lehetne átalakítani atomtámadás esetére.
- Kóbor kutyákat szólongatsz az utcán .
- A Windowst 640x480-ban használtad pedig 19" a monitorod , és ez csak 3 hét után tűnt fel...egy haverodnak...
- Nem káromkodsz túl sokat mostanában ? (De!)
- Az otthoni étkészletből eltűntek a "pengenehéz" kések . (dobókés)
- A hentesnél múltkor 1,5 Kg brahmin húst kértél .
- A telken lévő 312-es Wartburgot szorgalmasan bütykölgeted , igaz ,hogy a komplett futómű+motor hiányzik és jelenleg tyúkok laknak benne , de egy Trabant indítómotort és 2 mázsa kiszuperált akkut már sikerült beszerezned az átépítéshez .
- Az ABC-ben kiüríted a zsebed tartalmát és megkérdezed a boltost, hogy mit tud andi cserébe.
- Mostanában minden sopánkodó embernek felajánlod a szolgálataid.
- 13-as feliratú Kék pizsamát hordassz a felsőruházatod alatt.
- Amikor résztveszel egy barlangi kiránduláson a barlangban élő összes gyíkot akkurátusan agyonvered.
- A sarki étteremben Gekkósültet és Nuke-Kólát kérsz.
- A napszemüveget nem az orrodon hanem a bal kezedben tartod, mondván úgy is javítja a karizmát.
- Összeszedegeted a rothadt gyümölcsöket, hátha el lehet cserélni.
- Minden zöld-sárga dobozos gyógyszert lenyúlsz a gyógyszertárból.
- Nem engeded a második platinalemezes gerincműtétet végrehajtattni magadon, mert az implant második fokozata 1 pontal rontaná a karizmádat.
- Minden utadba akadótól az ÉLET(GECK) holléte felől érdeklődsz.
- Mostanában ha belépsz valahova első dolgod, hogy beletúrsz a szekrényekbe és csak utánna szólítod meg a helységben tartózkodókat.
- Ha egy jelmezbálon meglátsz valakit akinek faágak vannak a fején, attól rögtön a Gekkóiak hogyléte felől érdeklődsz.
- A lifteket maximum a 3-ik szintig használod.
- A működésképtelen pénzkiadó automata előtt azon elmélkedsz, hogy gyúrnod kell még a tudomány skilledre ehhez a terminálhoz.

Huh

Néha felteszem magamnak a kérdést, hogy „Csaba, miért jó neked, ha szar filmeket nézel?”. Ám a válasz általában az, hogy „Mert ezeket látni kell”! Úgy bizony, van ami nélkül szegényebb lenne az életem, mint a mai remekmű, a Török Star Wars, törökül Dünyayi kurtaran adam. Úgy bizony, a törökök 1982-ban újraértelmezték Lucas klasszikusát, és egy olyan alkotást tártak a világ elé, mely után joggal állíthatom, hogy Cüneyt Arkin az én hősöm. A filmben egyénként hemzsegnek a Star Wars-ból kivágott jelentetek, néha teljesen véletlenszerűen villan be a halálcsillag vagy épp egy X-Wing képe. Van hogy egy felrobbanó bolygó képét látjuk ismételve vagy háromszor, ami azonban csak feldobja a film élvezeti értékét. A történetről nem tudok sok mindent mondani, hiszen lévén törökül néztem, így pusztán a vizuális információkra hagyatkozhattam, mikből kiderült, hogy Cüneyt Arkin és barátja Ali, pilóták, és épp egy nagy hepajban harcolnak mikor is lezuhannak. Egy gonosz varázsló és csatlósai vagy mi ellen küzdenek, ám mint említettem lezuhannak, hogy hova?

Hát a földre! Igen, bizony. Mondjuk a sztori itt is megvan, mert egy atomháború után csak romok meg sivatag van, meg mindenféle szörnyű kreatúra támad hőseink életére, akik annak rendje és módja szerint lekaratézzák őket a picsába. Szóval az alkotók, már a Majmok Bolygójából is lopnak, na szép! Miután legyőzték a dögöket, ellovagolnak valami faluba, ahol egyetlen nő van, az is szőke meg kék szemű. Képzelem mekkora meló lehetett szőke törököt találni. Persze hűsünk kapásból beleszeret a csajba aki úgy ki van kenve mint Kiszel Tünde az operabálon, bezzeg mindenki éhezik ez meg keni a fejét. Itt még édelegnek egy kicsit majd ekkor valami zombik/szörnyek/múmiák/állatok (a felsorolásba az „és” „vagy” kötőszók tetszés szerint beilleszthetők) támadják meg a falusiakat. Hőseink küzdenek nagyon, ám a kung-fu tudás sajnos nem elég, és bedarálják őket, mint Nagy Feró a csirkét. A szőke luvnya, két hősünk, és egy kissrác elmenekül, a többiek meg ketchup-ba fagyva hevernek egy barlangban. Na ekkor van az első csavar, mert kiderül, hogy a főgeci ide tart, és mikor megérkezik, egy vicces szívószállal kiszívja az agyukat. Hogy miért, az csak később derül ki, de már most elárulom, hogy itt is van ám „ERŐ”. Ami az emberek agyában van, és marha jól lehet tőle kung-fuzni. Szóval ezért szíjja ki az agyukat, hogy mindenkinél jobban tudjon verekedni, meg hülyén röhögni.

Barátaink eközben a marha nagy sziklás sivatagban edzeni kezdenek, ami abból áll, hogy különböző eltorzult arckifejezéssel verik a sziklát. Verik azt jobbról, balról, fentről, és lentről, szóval püfölik de nagyon, közben kiabálnak, és haragszanak a sziklára, mert verik vagy 5 percig. Ekkor az egyik aki úgy „néz” mintha muszáj lenne neki, rájön, hogy ha nagy sziklákat köt a lábára és úgy ugrál, akkor nélkülük akkorát ugrik, hogy csak na. Így is lesz, Ugrik, repül, kiabál. A sok edzésnek aztán meg is lett az eredménye, hiszen akkorát rúg hősünk egy sziklába hogy az egyszerűen különböző pirotechnikai effektek kíséretében felrobban .Miután felkészültek a bosszúra könnyes búcsút vesznek a szőke csajtól és elindulnak kocsmázni. Az ivóban ülő idegenek egyébként úgy néznek ki, mintha a maszkmester a lengyel piacon vásárolta volna össze a kellékeket, van itt kérem minden. Piros bolyhos Lada üléshuzatba csavart szarvakkal ellátott dög, zöld arcú nagy fogú valami, meg a szokásos. Szereplőink itt is szétrúgnak pár segget, mikor is megjelenik a főgonosz és elkábítják őket.

Egy barlangban térnek magukhoz, még arra is van idejük, hogy átöltözzenek. Ekkorra a sok edzésnek hála már akkora jedi mesterek, hogy az egyik már egy türkiz susogós piacos melegítő felsőben feszít, krémszínű övvel, meg fekete cicanadrágban. Barátja, Ali, inkább maradt a neonzöld, buzis felsőnél, ám az alsó ruházatban hű maradt őszülő halántékú példaképéhez. Itt is van egy kis adok-kapok, hogy miért ne kérdezzétek, mert a filmre alapvetően jellemző, hogy a jelenetek mintha véletlenszerűen követnék egymást, így a kronológiára és a dramaturgiai finomságokra sajnos elég nehéz rájönni. Ha már a random eseményeknél tartunk, akkora zenére is érdemes kitérni, hiszen majdhogynem hasraütésszerűen csendül fel az Indiana Jones, ill. a Star Wars valamelyik fő témája. Hangok és efektek tekintetében meglehetősen gazdagon el vagyunk eresztve, ven itt minden, "húúú", "sűűűű", "khááá", "íííííhhhh", szóval van itt hanghatás bőven. Kis kitérőnk után, vegyük fel újra az események fonalát, hiszen megint elkábítják őket a picsába, mert hogy ki akarják mosni az agyukat, ami abból áll, hogy földet dobnak rájuk, majd mikor ez sem használ, mert hát a jedikkel nem lehet szarozni, megszöknek. Szökésük után találkoznak a szőke csaj apjával aki felvilágosítja őket, hogy az ERŐ a koránban van, meg egy ősi tárgyban meg egy kardban. Szóval ezeket kellene összegyűjteni és akkor aztán mehet a nagy leszámolás. Alit ez idő alatt megint elrabolják, és kimossák most már tényleg az agyát, így mikor Cüneyt Arkin megszerzi a kardot, ami egyébként egy marha nagy fakard aranyfestékkel lefújva, meg a tárgyat, ami egy zöld színű agy, megjelenik és elveszi tőle a kardot. Odaadj az addigra megjelenő fő gonosznak. Ali rájött, hogy mekkora bakot lőtt, és ettől visszamosódott az agya.

Miután újra egymásra találtak hősünkkel, valahogy visszaszerzik azt a nyomorult kardot, nem tudom hogy, mert mint már említettem, vannak logikátlan részek a filmben. Szóval egyszer csak ott van a kezükben. Ekkor közös erővel elindulnak lerendezni a dolgokat, mert az csak még sincs rendben, hogy egy idióta maszkos főgonosz elpusztítja a földet a halálcsillaggal. Ali egy meggondolatlan akció során felrobban, amitől hősünk besokall és beolvasztja az agyat és a kardot, majd a forró masszába bedugja a kezét és a lábát, hogy akkorát üssön és rúgjon, mint egy ló. Így is lesz, minden rátámadó dög szörnyű halált hal a bosszúálló török keze által, míg végül szembetalálja magát gonosszal. Hogy itt mi történik, azt nehéz szavakba foglalni, robbanások, vagy 4 filmből bejátszott tök értelmetlen, oda nem illő jelenetek, kiabálás, robbanás, és akrobatikus ugrások. Az élmény egy életre garantált!!!

Jó, kis film volt ez, ha valakinek van felesleges másfél órája az bátran kattintson IDE, és nézze végig ezt a remeket.

Vagyok ám

Megkésve bár, de törve nem, ejtem meg bejegyzésem, ami meglehetősen váratott már magára, de hát mit csináljak, a dolgozó ember bizony dolgozik… Na ezen túl sok információt nem tartalmazó mondat után lássuk csak mit csináltam a héten. Mint korábban írtam szerkesztő/riporterként dolgozok a Kecskeméti televíziónál, ami elég nagy előrelépés az eddigi munkanélküli állapothoz képest. Egyelőre próbaidőn vagyok, szóval egyrészt azért küzdök, hogy megfeleljek, másrészt meg hogy felvegyenek végre, mert csak azután szakíthatom le a nagy dellákat. Egyébként elég érdekesen alakult a hét, voltam katonai kísérettel a Kecskeméti repülőtéren, aztán majmokkal ökörködni a vadas parkban, mentem velocipéddel (tudjátok, az a nagy első kerékkel megáldott, balesetveszélyes, és 1 millába kerülő bicikli), interjút készítettem Kecskemét fejeseivel, bíróság elnöke, alpolgármester, ezredesek, parancsnokok, szóval eltelt a hét. Élveztem minden egyes pillanatát. Üröm az örömben, hogy most két hetes leállás lesz a tv-ben, vagyis semmi dolgom nem lesz, mint ahogy senki másnak, szóval a lényeg, hogy senki nem dolgozik 2 hétig. Így megint maradok a seggemen….

Na de utána újraindul a meló, és akkor….

Két napja élem a dolgozó emberek kemény és kegyetlen életét, eddig azonban nagyon de nagyon élvezem. Igazi újságírói munkát végezhetek, vannak saját anyagaim, asztalom, gépem, sőőőt még telefonom is! Tiszta konfortos, mindenki rendes, kedves, meg segítőskész szóval élvezem a munkámat...
Írok ám többet is csak hulla vagyok, meg korán kelek, későn érek, szóval lesz hamarosan egy szééép hosszú bejegyzés is, nem hagyom magára kedves és hű olvasóimat...

Cubászá kapitány

A ma reggeli unalmamat a hajnali 6-kor kezdődő Cúbászá kapitány szakította félbe, melyért így utólag nem tudok rá haragudni, hiszen „Cubászá jön, lát és góóóóól”! Mindig is szerettem a focis japán animékat, hiszen elég érdekes elképzelésük van a fociról, melynek azért igyekeznek minden képkockán hangot adni. Jó, igaz egy európai focis mese meg biztos halál unalmas lenne, főleg, hogy mindig a németek nyernek, szóval talán jobb is így. Egyébként alapvetően kétféle embertípus rúgja a bőrt a pályán, az egyiknek nagy a másiknak meg vágott szeme van. Kardinális különbséget nem vettem észre köztük, bár az igaz, hogy a nagy szeműek több gólt rúgnak, tehát a japánok már a meséikben is diszkriminálják magukat, szar lehet nekik…

A másik ami megfogott ebben a műremekben, a pálya felépítése. Ugyanis minden pálya egy dombra épült, mert mikor elindulnak az egyik kaputól, nem látszik a másik. Na jó nem biztos, hogy domb, lehet akkora a pálya, hogy már megérzi a föld görbületét, ami alátámasztja, hogy miért van idejük a játékosoknak egy kisebb Shakespeare monológot előadni miközben vezetik a labdát. Olyan értelmes dogokon tudnak agyalni, minthogy „győzni kéne”, „Takashiramucucu jó kapus”, meg ilyenek. Szóval viszik a labdát, közben beszélgetnek, olyan taktikákat kiabálnak a világba, hogy csak na, nem foglalkozva azzal, hogy az ellenfél kb. 5 cm-re áll tőle. Ami mondjuk egy akkora pályán azért nem kis teljesítmény. A fizika is érdekesen működik, egy passz minimum 15 másodperc, vagyis eddig tart amíg a labda rúgva eljut „A”-ból, „B”-be. Közben persze van idő még egy kis pofázásra, úgymint, hogy „hú de nagyot rúgott”, vagy hogy „Kusimuracu biztos büszke lenne rám”, meg ilyenek. A kapuralövés se jobb, ugyanis a labda ilyenkor olyan alakot vesz fel mint egy palacsinta, szinte kiégeti a hálót, amit a kapus általában megfog, de csak azért, hogy a meccs legvégén a szuper Cubászá rúgjon akkorát mint egy ló, és kiszaggassa a kaput a helyéből. Persze, hogy közben is megy a duma. A másik kedvenc a becsúszó szerelés. Namármost ezt képesek 10 másodpercen keresztül véghezvinni, csúszni, dumálni, labdát szerezni, még egy kis duma. Persze eleinte mindenki beszpoja a dolgot, vagyis elveszik mindenkitől a bőrt, csak a legkeményebb csatárok, mint Cubászá képes átugrani a közeledő védőt. A védők száma általában attól függ, hogy Cubászá mennyire zabos, vagyis ha nagyon elborult az agya, mert már megint nem tudta végigmondani, az „én akarok lenni a legjobb, mert a foci az életem, gyerünk győzni, ja és Takashiramucucu nagyon jó kapus” monológot. Vagyis ha berág, akkor képes, számoltam, 15 védőn is átvinni a labdát…

Jó kis mese ez, szeretem, csak kár hogy olyan marha korán van…

Bocsi

Tudom-tudom, kedves olvasók, kissé elhanyagoltam kedves blogomat, de hát mentségemre legyen szólva nyaraltam ami azért mégiscsak jobb mint a szobában blgot írni. Hatalmas nagyot pihentem, jó volt nagyon, 3 nap Hajdúszoboszlón, Debrecenben. Egész napos mászkálás, heverészés, jóérzés, jóevés, szóval minden, ami egy Metálos Újságírónak kell a pihenéshez. Sőt, a névnapomra kaptam egy aqua park belépőt, amit ezúton is nagyon szépen köszönök, szóval a délután azzal telt, hogy mindenféle csúszó és repülő alkalmatosságra felültem/lecsúsztam/sikítottam. Tényleg volt egy csúszda min, bevallom becsülettel, becsuktam a szemem, és arra gondoltam, hogy ha meghalok, legalább csúszdázás közben tegyem, ami a 3. legjobb általam kitalált halálnem a világon. Feltöltődtem energiával, pihent és nyugodt vagyok, újult erővel vágok a jövő héten kezdődő melóba.

Ja, és ezt el kell mesélnem. Egy újfajta világértelmezéssel találkoztam nyaralás alatt, ami igencsak megborította eleddig, oly szépen felépített elképzelésemet a világról. Naszóval igyekszem gyorsan leírni, és érthetően, mert lehet, hogy írásban nem tudom visszaadni az elképzelés mögött meghúzódó filozófiát. Szóval, van a föld ami ugye kerek. Aki lent lakik az fejjel lefelé van, mivel ugye a gömb alján van, tehát a fejébe megy a vér, és meghal, így ez nem járható út. A föld úgy van, hogy kerek, de az emberek a közepén laknak, vagyis mintha félbevágnánk és a közepén lévő tányéron lakunk. Az ég az ami fölöttünk van, csak belülről, ami alattunk meg az ugye a föld. Kérdésemre, hogy akkor hogy van az, hogy az emberek a holdon jártak, meg az űrben, és készítettek felvételeket a földről, a válasz az volt, hogy ez hülyeség, nem volt ilyen, kamu az egész… Nekem ez tetszik. Hogy még érthetőbb legyen lerajzolom…