Cubászá kapitány

A ma reggeli unalmamat a hajnali 6-kor kezdődő Cúbászá kapitány szakította félbe, melyért így utólag nem tudok rá haragudni, hiszen „Cubászá jön, lát és góóóóól”! Mindig is szerettem a focis japán animékat, hiszen elég érdekes elképzelésük van a fociról, melynek azért igyekeznek minden képkockán hangot adni. Jó, igaz egy európai focis mese meg biztos halál unalmas lenne, főleg, hogy mindig a németek nyernek, szóval talán jobb is így. Egyébként alapvetően kétféle embertípus rúgja a bőrt a pályán, az egyiknek nagy a másiknak meg vágott szeme van. Kardinális különbséget nem vettem észre köztük, bár az igaz, hogy a nagy szeműek több gólt rúgnak, tehát a japánok már a meséikben is diszkriminálják magukat, szar lehet nekik…

A másik ami megfogott ebben a műremekben, a pálya felépítése. Ugyanis minden pálya egy dombra épült, mert mikor elindulnak az egyik kaputól, nem látszik a másik. Na jó nem biztos, hogy domb, lehet akkora a pálya, hogy már megérzi a föld görbületét, ami alátámasztja, hogy miért van idejük a játékosoknak egy kisebb Shakespeare monológot előadni miközben vezetik a labdát. Olyan értelmes dogokon tudnak agyalni, minthogy „győzni kéne”, „Takashiramucucu jó kapus”, meg ilyenek. Szóval viszik a labdát, közben beszélgetnek, olyan taktikákat kiabálnak a világba, hogy csak na, nem foglalkozva azzal, hogy az ellenfél kb. 5 cm-re áll tőle. Ami mondjuk egy akkora pályán azért nem kis teljesítmény. A fizika is érdekesen működik, egy passz minimum 15 másodperc, vagyis eddig tart amíg a labda rúgva eljut „A”-ból, „B”-be. Közben persze van idő még egy kis pofázásra, úgymint, hogy „hú de nagyot rúgott”, vagy hogy „Kusimuracu biztos büszke lenne rám”, meg ilyenek. A kapuralövés se jobb, ugyanis a labda ilyenkor olyan alakot vesz fel mint egy palacsinta, szinte kiégeti a hálót, amit a kapus általában megfog, de csak azért, hogy a meccs legvégén a szuper Cubászá rúgjon akkorát mint egy ló, és kiszaggassa a kaput a helyéből. Persze, hogy közben is megy a duma. A másik kedvenc a becsúszó szerelés. Namármost ezt képesek 10 másodpercen keresztül véghezvinni, csúszni, dumálni, labdát szerezni, még egy kis duma. Persze eleinte mindenki beszpoja a dolgot, vagyis elveszik mindenkitől a bőrt, csak a legkeményebb csatárok, mint Cubászá képes átugrani a közeledő védőt. A védők száma általában attól függ, hogy Cubászá mennyire zabos, vagyis ha nagyon elborult az agya, mert már megint nem tudta végigmondani, az „én akarok lenni a legjobb, mert a foci az életem, gyerünk győzni, ja és Takashiramucucu nagyon jó kapus” monológot. Vagyis ha berág, akkor képes, számoltam, 15 védőn is átvinni a labdát…

Jó kis mese ez, szeretem, csak kár hogy olyan marha korán van…