KV

Azt hiszem most már hivatalosan is én főzőm a világ legrosszabb kávéját. Ez tény, nem kell szépíteni a dolgot és ami azt illeti nem is lehet, pocsék és kész. Pedig elvileg minden adott egy jó csésze feketéhez. Viszonylag jó minőségű kávé, meleg tűzhely, és kotyogós kávéfőző, mert hát igazán finomat csak azzal lehet csurgatni. Igazából nem is azzal van baj, hogy olyan kényes lennék, hiszen amióta először kávé érte a számat, iszom miden féle és fajta minőségben, mennyiségben, környezetben és okból, a lényeg hogy legyen ráadásul sok. Jó tudom, első olvasatra soknak tűnhet az átlagosan bögreszámra vedelt ital, de hát mit tegyen az ember ha hozzászokott a rádiós évek alatt, itt a tévénél pedig hát már csak a környezet és a hangulat miatt is ildomos ledönteni pár pohárkával. Mert hát elég gyakran hangzik el valamelyikünk szájából, hogy: „mit csináljunk?- Igyunk kávét!” Szóval ha akarnék se tudnék letenni ezen szenvedélyemről, na nem mintha akarnék. Ja igen ott tartottam, hogy rossz a kávém. Mondjuk ez igencsak viszonyítás kérdése, mert a világ egyik legpocsékabb kávéját a kecskeméti buszpályaudvaron lehet kapni, kemény 120 forintért, ami ha azt vesszük elég borsos ár a jó kis dunaújvárosi kávézóhoz képest ahol vagy 80 forinttért olyan kávéhoz jutott az ember, hogy a könny is kicsordult a szeméből. Na de az én kávém vacak. És pont. Azt hiszem iszom is egyet, a sajátból. Mert hát keserű, rossz, és szinte ihatatlan, de az enyém…