Hát már hogy az orbáncos mosómedvecsapatba ne lennék irigy mikor azt látom, hogy a középsulisok mindenféle vicces vagy épp ordítóan giccses jelmezben fel alá mászkálnak az utcán, bolondballagás néven. Én meg épp munkába igyekszek, és azon jár az agyam, hogy épp mikor melyik anyagomat hogyan forgassam… Na jó, kicsit elkapott a „devénvagyokmár” érzés, ami elég nagy baromság, hiszen alig múltam 23, de hát mit tegyen az ember… Jó lenne kicsit visszaülni a padba na. Ökörködni az osztálytársakkal, témazárókra tanulni, és azon izgulni, hogy akkor most a padtársamnak is ugyanaz az eredmény jött e ki a matekdolgozatnál mint nekem. Mondjuk általában erre a válasz, erős „nem” volt, lévén mindketten hihetetlen matematikai érzékkel voltunk megáldva, így a „totálisanbaromság” válaszok szinte végtelen tengerén meglehetősen ritkán fordult elő, hogy kis csónakunk egy irányba haladjon. Na de mindegy is, hiszen a lényeg az, hogy azért hiányzik kicsit az az élet. Mondjuk nem panaszkodok, sőőőt! De akkor is, kicsit, néha, talán, de akkor nagyon. Igazából arra is ma eszméltem rá, hogy ez lesz az első nyár amit teljes egészében végigdolgozok, vagyis a nyári szünet, mint sokszor az életet is megváltani képes intézmény az idei évtől kezdve, az elkövetkezendő 61 esztendőre megszűnik létezni. Vagyis az eddig megszokott, nyárra időzített édes és ami azt illeti teljesen kiérdemelt, sziklaszilárd alapokon nyugvó semmittevés elmarad. Következik a őőőő, szóval aaa, hát igazából az amit az elmúlt egy évben csináltam, szóval semmi változás… Na lehet ez az igazi bajom. De csak ma, mert ha jobban belegondolok azért annak is megvan a maga előnye, hogy idősebb vagyok. Először is van melóm, meg viszonylag pénzem is, már amikor persze, van pár dolog amire büszke vagyok, meg amolyan életvitelféle is ami azért nem olyan rossz. Haverom rávilágított arra a tényre is, hogy ha piát veszek és elkérik a személyimet, nem fog el a szorongás, hanem még jól is esik. Szóval nincs itt kérem nemzethalál, csak elfogott kicsit a nosztalgia…
na jó befejeztem már, inkább új hagyománynak magjait szórnám el, hiszen ezentúl igyekszem majd minden nap belinkelni ide, a „Nap Kérdése” című műsoromat, amiről a következő bejegyzés készül majd, egyelőre csak nézzétek, és amit jól esik…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése