na ezt se gondoltam volna, hogy eljön...

Felnőtté válásom, ha nem is az egyetlen, de mindenképpen megmásíthatatlan jele, hogy eszembe se jutott az esti iszogatáshoz, az amúgy is akciós „Koccintós- Gondűző- Kadét” asztali borok valamelyikéből választani….mindennek eljön egyszer az ideje. Pedig mennyi emlék…jó kis fősulis évek:D

Betyár leszek...

Egy hete nem borotválkoztam. Ebben csak az a jó, hogy kezdek úgy kinézni, mint a Keanu Reeves, mikor másnapos/szomorú. Ráadásul, most mindenki azt kérdezi, hogy „na, durva volt az este, mi?” (a durva rövid „u”). Pedig nem is, csak hát annyira nincsen kedvem megborotválkozni, hogy nagyon. Lehet nem is fogok a nyár végéig. Vagy legalább is egy hétig biztosan nem. Kíváncsi vagyok mikor kezdek megőrülni a viszketéstől, meg attól, hogy állandóan az arcomat basztatom. Domi szerint olyan vagyok, mint valami betyár. Csak épp a bajszom nem pödröm. Mondjuk, lennék betyár. Lenne karikás ostorom, meg egyszer használatos pisztolyom, meg lovam, meg ilyenek… De jó is lenne, az alföldi pusztákon lovagolnék a naplementébe, pálinkázgatnék, meg tömném az arcomba a jó kis avas szalonnát. Aztán lenne itt nemulass mikor odacsördítenék az ostorral, hogy „Heeee”. Na jó, mentem betyárnak…

Csipero, csipero...

Azt hiszem a jövő héten vért fogunk pisilni. Kezdődik ugyanis a Csipero, ami azért jó, mert egy csomó külföldi gyerek rohangál majd Kecskeméten, megnézve a város nevezetességeit, meg hasonló mókák. Tényleg jó buli lesz, legalább megint tele lesz programmal és rendezvénnyel a város. Lillával meg közösen Csipero Híradót fogunk csinálni, napi 3 magazin anyag, 10 perces magazinnal, minden mi szem és szájnak ingere:D. Kemény hét lesz, mert bár nincs Nap Kérdése júliusban, a híradós munkák ugyanúgy dübörögnek, szóval lehet lesz egy- két kiborulós post, a nem alvás miatt. Na nem baj, úgy is kell a della, mert hát nyár van….

Papírvirágok….

Tudom én vagyok mélabús mostanában. Ma délelőtt voltunk egy idősek otthonába szervezett foglalkozáson, ahol az idős nénik és bácsik papírvirágokat hajtogattak. Csak elképzeltem, hogy nagy részük megélt egy vagy esetleg 2 világháborút, egész életében dolgozott, vannak gyerekei és unokái, akikért nem kevés áldozatot hozott. Szóval végig élte az életét, ahogy azt kell. Aztán mi a vége? Egy idősek otthonában papírvirágokat hajtogatsz, közben pedig úgy beszélnek veled mintha gyerek lennél, és arról tartanak kiselőadást, hogy a technokol miért nem ideális a papírvirág megragasztására… hát de tényleg…. ennyi lenne az egész? Tehetsz bármit, akkor is papírvirágokat hajtogatsz majd. Erre már csak hab a tortán, hogy kijönnek a tévések, akik széles vigyorral felveszik, amint papírvirágokat hajtogatsz, mert az olyan aranyos, hogy ha az idősek papírvirágokat hajtogatnak. jó lesz majd a híradó végére, valami kis színesbe, hogy kiteljen az idő, mert nyáron kevesebb a téma. Nem kellene ennyit filóznom és csak csinálni, de nagyon kellene egy kis pihenő, mert egyre nehezebben tudom megmagyarázni magamnak, hogy nem csak kihasználom az embereket, az életüket, hanem teszek is valami hasznosat. Minden esetre 90 évesen nem szeretnék papírvirágokat hajtogatni egy tv stáb előtt… Papírvirágok…

jóccakát

Na jó, azt hiszem ma estére ennyi. Mivel forróság van a lakásomban, ezért ma sem alszok kb. hajnali 2-ig, de a blogolást befejeztem mára. Nézek valami sorozatot, aztán ágyba szenvedem magam...holnap megint vagyok, újra elkapott a hév...na jóccakát

lájkbetyárok...

Az milyen már mikor valaki Facebook-on feltesz egy képet, majd lájkolja (általában kiver a víz a hasonló szavaktól, de ez tetszik), ír egy hozzászólást, majd azt is…. és még azt hittem csak nekem vannak mentális problémáim…

A pokol legmélyebb bugyraiban...

Nemrég bejött egy fiatal srác a tv-be. Engem keresett, mondván szereti a műsoromat és szeretne velem beszélni. nem is beszélni akart, hanem mutatni valamit. Megmutatni, hogy hogyan tud kapcsolatba lépni az ufo-kal…
Jó, persze eddig semmi extra, mert hát mindig is voltak fura emberek, akik bejártak a tévébe és a rádióba, ahol dolgoztam, hogy megmutassák mekkora parafenoménok ők, de ez a srác más volt. Enyhén szellemi fogyatékos, akinek az apukája nemrég halt meg. Gondolom nem tudja, vagy akarja feldolgozni a dolgot, és így kompenzál. Talán azt képzeli, hogy az apukája is velük van, nem tudom, minden esetre eléggé hazavágott a beszélgetés. Főleg azon része, mikor elmondta, hogy ő tudja magáról, hogy nem olyan mint a „normális” emberek. Ezért nem kap munkát, és ezért nincsenek barátai. Ezért is szeretne majd egyszer elmenni az idegenekkel, mert ott, velük, hátha jobb lesz. Nem lesz magányos és nem lesz egyedül. Most komolyan, mit kellett volna mondanom neki? És nem az a legrosszabb, hogy fogyatékos. Sőt, nem is az, hogy tudja magáról, hogy más mint a többi ember. Hanem, hogy ez nem is fog változni. A „barátai” nem jönnek el érte, és nem lesz más az élete….Csak ültem ott és meredtem magam elé…majd felhívtam az anyját, hogy ne engedje ide többet a fiát…. remélem a pokolban rohadok majd…

Zaj a csatornában

Annyira káosz van, hogy nagyon. Nem csak a magánéletben, a munkában és úgy egyébként mindenhol és mindenben. A legszívesebben fognám magam és elhúznék valami nagyon messzi helyre ahol senki, de senki nem ismer és én sem tudom senkiről kicsoda. Csak lennék, napoznék, aludnék. Már a munkámat sem élvezem annyira. Én, aki a legunalmasabb sajtótájékoztatókra is ötletekkel teli ment ki, meguntam a sok szarságot. Hanyag lettem és figyelmetlen. Az anyagaim nagy rész ötlettelen rutin munka. Mennék el innen, a városból, el messze.

Újra blogolok

Újra van blog. Mert jó kiírni a dolgokat, meg csak… szóval van és kész, a jus mormorandi újra megnyitja kapuit…