Betyár leszek...

Egy hete nem borotválkoztam. Ebben csak az a jó, hogy kezdek úgy kinézni, mint a Keanu Reeves, mikor másnapos/szomorú. Ráadásul, most mindenki azt kérdezi, hogy „na, durva volt az este, mi?” (a durva rövid „u”). Pedig nem is, csak hát annyira nincsen kedvem megborotválkozni, hogy nagyon. Lehet nem is fogok a nyár végéig. Vagy legalább is egy hétig biztosan nem. Kíváncsi vagyok mikor kezdek megőrülni a viszketéstől, meg attól, hogy állandóan az arcomat basztatom. Domi szerint olyan vagyok, mint valami betyár. Csak épp a bajszom nem pödröm. Mondjuk, lennék betyár. Lenne karikás ostorom, meg egyszer használatos pisztolyom, meg lovam, meg ilyenek… De jó is lenne, az alföldi pusztákon lovagolnék a naplementébe, pálinkázgatnék, meg tömném az arcomba a jó kis avas szalonnát. Aztán lenne itt nemulass mikor odacsördítenék az ostorral, hogy „Heeee”. Na jó, mentem betyárnak…