Nemrég bejött egy fiatal srác a tv-be. Engem keresett, mondván szereti a műsoromat és szeretne velem beszélni. nem is beszélni akart, hanem mutatni valamit. Megmutatni, hogy hogyan tud kapcsolatba lépni az ufo-kal…
Jó, persze eddig semmi extra, mert hát mindig is voltak fura emberek, akik bejártak a tévébe és a rádióba, ahol dolgoztam, hogy megmutassák mekkora parafenoménok ők, de ez a srác más volt. Enyhén szellemi fogyatékos, akinek az apukája nemrég halt meg. Gondolom nem tudja, vagy akarja feldolgozni a dolgot, és így kompenzál. Talán azt képzeli, hogy az apukája is velük van, nem tudom, minden esetre eléggé hazavágott a beszélgetés. Főleg azon része, mikor elmondta, hogy ő tudja magáról, hogy nem olyan mint a „normális” emberek. Ezért nem kap munkát, és ezért nincsenek barátai. Ezért is szeretne majd egyszer elmenni az idegenekkel, mert ott, velük, hátha jobb lesz. Nem lesz magányos és nem lesz egyedül. Most komolyan, mit kellett volna mondanom neki? És nem az a legrosszabb, hogy fogyatékos. Sőt, nem is az, hogy tudja magáról, hogy más mint a többi ember. Hanem, hogy ez nem is fog változni. A „barátai” nem jönnek el érte, és nem lesz más az élete….Csak ültem ott és meredtem magam elé…majd felhívtam az anyját, hogy ne engedje ide többet a fiát…. remélem a pokolban rohadok majd…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése