Na a héten meglett a SzuperVizsga. Azok számára akiknek ez nem lenne túl válágos, pár sort mindenképp áldoznék a „SzuperVizsga” fogalmára. Iskolánk Kommunikáció intézete úgy döntött hogy szakirodalmi szintfelmérőt tart, minek lényege, hogy megbizonyosodjanak, afelől, hogy mindenki jártas abban a szak-irodalomkötegben amiből a szakdogáját írja. Az eredmény, egy biztos bukás, pár „azt hallottam, hogy 4-en buktak”, sok ideg, elcseszett-elmaradt buli, péntek este még Újvárosban levés. Értelme nem sok volt, de legalább öltönyben és „turnészakállban” feszíthettünk pár percig, amolyan amerikai macsósan.

Egyébként a héten ölremenő vitákat vívtam Gudricza kollegával a blogról, annak jövőjéről, és az ehhez hasonló dolgokról. Főleg a blog jövője, és a blog mint jelenség témakörökben volt kiélezett a helyzet. Sokszor nem is akartam én olyan nagyon vitázni, csak jól esett kicsit kötöszködni, bár ennek eredményeképp igen lényeges meglátásokra jutottunk, szóval azt hiszem megérte. Sőt még a számomra olyan megfoghatatlan dolgokat is mint web 3.0 amiről úgy beszélnek mint az „atyaúristenleszállásaaföldre”, szóval erről is sikerelült megvilágosodnom, és kiderült, hogy az olyan lesz mint egy vonat ami kamionokat szállít.

Ja, és Gudricza úr, hogy lezárjuk a blogok előretörése és tündöklése vitát:

A blog olyan, mint a jojó. Nagyon jó kis játék, és vannak olyan tehetséges emberek akik nagyon de nagyon keményen nyomják, és ebből meg is élnek. De az igazi szépségét akkor mutatja meg, mikor egy gyerek játszik vele. Szerintem….

Egy gyors találós kérdés:

Melyik az a munkakör, ahol hanyagul és trehányul végezheted a munkádat, még akkor is ha mások hatalmasat szívnak miatta, sőt ha ezt szóvá teszed még te vagy a bunkó?

Segítek: a buszsofőr! Na jó ez nem segítség, hanem megfejtés volt, de túl mérges vagyok a játékhoz. A történet lényege, hogy egy áldott jó sofőrbácsi miatt kénytelen voltam a hidegben 2 órát sétálgatni, álldogálni, mivelhogy képtelen volt betartani a menetrendet, és kemény 15 perces késéssel érkezett meg oda, ahonnan 10 perce indult a csatlakozásom. Kicsiny képzavarom lényege hogy lekéstem a buszomat, méghozzá nagyon. Ráadásul mikor finoman utaltam rá, hogy én azért mindenkép szeretném elérni azt a csatlakozást, válaszul ezt kaptam:

„Honnan tudjam, mikor érünk oda?”

Mondjuk onnan, hogy TE vezeted azt a rohadalom buszt nem én, és nem én késtem, hanem TE! Értem én hogy biztos közbejött valami, meg hogy nagy a forgalom, vagy bármi, de akkor is ÉN szívom meg és nem TE!

Ennyi a különbség, ráadásul lehetne normásian is. Azt hiszem, nem szeretem a buszsofőröket. Nagyon nem.

Point Pleasant - Titkok városa

Az RTL-klub nevű kedvenc szemétdombomon tegnap este egy számomra teljesen új sorozat második részéhez volt szerencsém, ami ha nem is meghatározó, de nem mindennapi élmény volt az egyszer biztos! Az alaptörténet szerint a sátán gyermeke, aki történetesen egy szőke bombázó( Elisabeth Harnois ) csaj, aki mindig bikiniben járkál és tök jó feneke van, szóval ő az aki el fogja pusztítani az egész világot. Mondjuk a világ egyenlőre túl nagy falat lenne neki, ezért bemelegítésként Point Pleasant a cél. A konfliktus szerintem abban fog állni, hogy a csaj nem akar sátánkölke lenni, inkább élné a jóságos szendeszüzek hétköznapi életét, senkifalván, ám ezt a csúnya gonosz apuka, meg a csatlósai úgy sem hagyják. Eddig nem nagy durranás a sorozat, egyetlen ok ami miatt „tollat” ragadtam, az a város lakosságának érdekes összetételében keresendő. Képzeljünk el egy várost, ahol csak és kizárólag 35 év alattiak laknak, ha tini lány akkor marha dögös 90-60-90-es méretekkel rendelkezik, ha meg pasi, akkor olyan kocka hasa van, hogy fát lehetne hasogatni rajta. Még a város papja is olyan mintha most lépett volna ki a „100x-szép” című hihetetlen igényes a 13 éveseket buzgón a szexre oktató tiniújság címlapjáról. Még az élettől megkeseredett, és a mosogatólétől kicserzett kezű háziasszonyoknak sincs miért szégyenkezniük. Aki meg öreg, nos neki aztán szörnyű sorsa lesz, hiszen eddig két idősebbet számoltam össze, az egyik meghalt. Szerintem a másik se húzza sokáig.

Igazi amcsi tini sorozatról van szó, olyan Dászon és a haverok, csak van benne egy kis okkultizmus, meg rejtély.

Jó kis sorozat lesz ez, álmatlanságban szenvedőknek kötlezeő….

Nem értem, hogy egyeseknek miért okoz olyan földöntúli örömöt, hogy az iwiw üzenőfalára kihányják, hogy ki hogy áll a szakdolgozattal. Tudom, hogy sokan már készen vannak, meg hogy örömboldogság egy csomó helyen, de nálam mondjuk nem. Jó, vannak akik rosszabbul állnak, sőt olyanok is, akik nem tudják befejezni mindkettőt, de könyörgöm, miért kell ezt mindenkivel megosztani? Örülök én meg minden, de egy féllábú ember elé sem állunk oda vigyorgó fejjel focizni, mert hogy nekünk milyen jó már! Nincs neked családod, pasid, csajod, vagy szomszédod, akinek örömködhetsz kedvedre???

Ennyit erről, inkább nézek egy kis Lost-ot, hátha nem húzom fel magam rajta:D

off

Rühellem a szünetet

Nem csak azért mert nem tudok mit kezdeni magammal, hanem mert ráébreszt arra, hogy mennyi mindent kellene csinálnom, és hogy mennyire nem haladok semmivel. Példának okáért, ott van a szakdolgozat. Mondjuk nem is egy, hanem rögtön kettő, ami szerintem az illatos wc papír óta a legnagyobb marhaság a világon. Leülök a gép elé, és egyszerűen nem haladok, nem visz rá a lélek, hogy írjak, hogy gondolkozzak. Anyagom még csak lenne, de annyira tele van már a tököm az egész suli-szakdoga dologgal, hogy inkább vágnék fát Kanadában, mintsem ezzel szüttyögjek.

A másik, ami miatt nem szeretem, ha szünet van, hogy megtörik az a jól megszokott napi rutin. Vagyis hogy felkelek valamikor, dumálunk az albiban, aztán kávé a kedvenc helyünkön, ahol tudják, hogy cukor nélkül kérem a kávémat, de azért mindig megkérdezik. Órák, intrikák, kis szakdoga, kondi, és eltelik a nap. De itthon annyira nem találom a helyem, hogy az már nekem kínos. Csak tengek-lengek egész nap.

Szerencsére nemsoká vége, és mehetek vissza a jól megszokott szemétdombra. Ott legalább fog az agyam, meg kettőnél több inger ér egy nap.

Nem való nekem a nyugodt élet…

The Mist- A köd

A Sthepen King könyvek alapján készült filmek mindig is érdekes öszvérnek számítottak a filmes világban. Általában az alapanyag jó, csak épp a kivitelezés pocsék. Egyetlen jól sikerül feldolgozás a Ragyogás volt, abban még Jack Nickolson játszott, na az tényleg fergeteges, meg ha jól tudom oscart is kapott az alakításáért. Ehhez a filmhez gyors megjegyzés: King-nek nagyon nem tetszett a David Lynch féle verzió (Istenem ő író, most mit várunk tőle) ezért újraforgatta és egy 4 részes tévés szutykot csinált belőle, amit viszont imádott…

Na de kanyarodjunk vissza az eredeti filmhez. Az alapanyag most is kiváló, King egyik nagyon jól sikerült novelláját vették alapul a film készítői. A hangsúly a novellán van, ami azt jelenti, hogy egy átlagosan 10-15 oldalas történetet próbáltak széthúzni 2 órára. Ennek köszönhetően a film tele van üresjáratokkal, és teljesen értelmetlen jelentekkel. A történet szerint valami furcsa köd lepi el a várost amiben mindenféle lények élnek, amik pedig az embereket esznek. Néhányan menedéket találnak egy bevásárlóközpontban, a többiek, nos….

Többet nem is írnék a történetről, ugyanis nem is nagyon lehet. Kb. eddig tartott az a 15 oldal, innentől kezdve megy az időhúzás, meg a sok lelkizés. Mindenki fél, és ezt el is mondják kb. minden 2 percben. Szűk egy óra után azt hittem hagyom a fenébe az egészet, hiszen rettenően bekajáltam ebédre, és már húzott az ágy. Ekkor viszont észrevettem, hogy a film tulajdonképp ezért jó. Vagyis a sok duma meg ölelkezés miatt. Ugyanis ez a film nem azt matatja be, hogy mi van ha szörnyek mászkálnak kint, hanem, hogy bizonyos emberek, hogy reagálnak egy krízishelyzetre. Van aki a racionalitásokba menekül, és mindent meg akar magyarázni, van aki átesik annak a bizonyos lónak a túl oldalára, és vallási szektát alapít (most komolyan), és hát maradnak azok akik egyik csoporthoz sem akarnak tartozni, ők inkább túlélnének. Hozzájuk tartozik főhősünk is, akinek színészi játéka eltűnik, a „fut-csúnyán néz-ordít” háromszögben. Van neki egy fia is, akire annyira vigyáz, hogy minden jelenetben azt látjuk, hogy épp lepasszolja valakinek (hol egy idegbetegnek, hogy egy gyógyszerfüggőnek), hogy „vigyázz már rá, amíg én a hőst játszom valahol”. Ezek a csoportok néha összecsapnak, néha a ködben császkáló dögöket ölik, akiket szerencsére fogja a golyó, balta, és seprűnyél, szóval az esélyek ha nem is egyenlők, mindenképp kiegyenlítettek. A szörnyek egyébként nagyon jól kidolgozottak, hál Istennek, nem mutogatják őket folyamatosan így még a végén is megijedünk tőlük. Ha már a színészeket említettem mindenképp érdemes megemlíteni Marcia Gay Harden nevét, aki egy zseniális színésznő. Mondjuk az elején, imádkoztam, hogy lőjék már le mert marha idegesítő az a szentfazék szöveg amit nyom, de aztán rájöttem, hogy pont ez a szerepe, így viszont nagyon bejött.

A vége pedig, hát az valami kegyetlen. Olyan Carpenter féle „nesze semmi fogd meg jól” happy end… Nem akarok lelőni semmi féle poént, de ez volt a legkegyetlenebb befejezés, amit eddig filmen láttam.

Nekem 10/7 de csak azért mert túl hosszú, fél órát lecsípnek és pont jó is.

Ma olyat láttam, amit nem hittem, hogy valaha fogok…

Az M1-en,amin mostanában meglepően értelmes és jó műsorok mennek, köztük az ősgeci „Örökös” címet viselő játékkal, ami szintén megérne egy misét, ám ennek a szeánszát későbbre hagyom. Szóval az M1-en, olyan 8-9 felé „Tűzvonalban” című a magyar 24 jelzővel aposztrofált ipari hulladék volt látható. Namármost, értem én, hogy a Stohl Bucinak kel a meló, meg hogy meg kell mutatni a magyar parasztnak a rideg valóságot, hogy bizony a rendőrök nem ugrálnak ki repülőkből, és nem mentik meg a világot, de akkor is…

Az ominózus jelenet, ami kivágta a biztosítékot, az volt mikor egy erős szürkületben, napszemüvegben és kapucniban álldogáló pasi aktatáskában mutogatta a lakótelepi őslakóknak a 10 évvel ezelőtt is már cikinek számító mobilokat, közben pedig meglepő módon „mobííl, mobííl” felkiáltással próbált túljutni portékáján. Ekkor visszaköszönt Jack „csakazértisagyrákotkapoasoktelefonálástól” Bauer és osztott képen láthatjuk, ahogy a rend rendíthetetlen őrei épp a helyszín felé kocognak. Na ekkor következett az akció, a gonosz mobilárust üldözőbe veszik, elkapják, és még barátságot is kötnek egy szabadnapos nyomozóval. Hát nem szép az élet??

De most komolyan emberek!! Ez csak nekem gáz?? Értem én, hogy drága a film, meg hogy mi nem vagyunk Amerika, de a forgatókönyv és az ötlet lényegében ugyanannyiba kerül egy jó és egy rossz forgatókönyv esetében is. A kettő közti különbség csupán a papírra vetett szövegben áll. Miért nem lehet végre egy normális magyar filmet vagy sorozatot csinálni, ami nem egy S.O.S szerelem meg ilyen hígfos filmek, hanem mondjuk ráállni, egy Kontroll színvonalra, és az annál gányabbakat nem engedni megcsinálni. Az ötlet ingyen van! Mi meg aztán híresen ötletesek vagyunk csak hát amíg a szarra is van kereslet nem lehet csodálkozni.

Általában ekkor jönnek azok a barbárok akik a régi magyar filmek újraforgatásában látják az üdvösséget. Így születtek a Meseautó, meg a Hippolyt a lakáj című mesterművek. Ezek régen nagyon jók voltak, főleg mert Kabos Gyula ( a Word Kabos helyett kanost javasolt, ezen jót nevettem) játszott bennük. De ma már ezek sem ütnek sőőőt! A Hippolytban van egy jó poén :

-Hogy hívják a lakájt?

-Hippolyt

-Hippodrom?

-Nem

-Ááá, pedig annak legalább van értelme

(annyit segítek, hogy a hippodrom a lovi egyik szinonimája)

Érti ezt valaki? Ugye hogy nem… És ilyenekre megy el a pénz, amit egy tehetséges és fiatal gárdának adhatnának, hogy kísérletezzenek, egy kicsit hátha kisül belőle valami nagyon jó, ha meg nem, hát legalább nem született egy újabb adag hányás…

Szóval sehogy se jó ez, csak felhúztam magam kicsit, na meg kár volt kávézni este, már megint…

....

Útálom az idiótákat…

Főleg azokat, akikkel életemben egyszer ittunk egy sört még régen, mert muszáj volt, vagy mert egy társaságban voltunk. Ezek azt hiszik, hogy ez egy életen át tartó szoros baráti kapcsolat, ami feljogosítja, hogy a buszon (mikor épp úgy csinálok mint aki alszik) odaül mellém, és csapkodni kezdi az arcomat, mert az milyen jó fej dolog már. Hát basszus, hagyjon már békén az ilyen! Nem vagyok én senkije az ilyennek, főleg nem olyan aki kíváncsi a tyúkszaros kis életére, annak minden mozzanatára, arra, hogy milyen jól megvannak az „ilivel”, na meg, hogy milyen jót dugtak az este, mondjuk erre főleg azért nem mert, én meg nem, de ez ugye a lényegen nem változtat. Könyörgöm, az ilyen haljon már meg de nagyon gyorsan, vagy legalább fürödhetne naponta, ja mert ha nem mondtam, eme rituálé nem tartozik bele a napi rutinba. Szeretek én beszélgetni csak nem mindenkivel, és nem mindenhol.

Szóval útálom az idiótákat….

Na akkor...

Szép jó napot emberek!

Azt hiszem a blog mint időtöltés szépen lassan begyűrűzött az életembe, így lakótársam hatására én is belevágok a cybertér véleményfröcsögő, "mindenúgyvanahogyénmondom, ha meg nem tetszik, elmész a picsába" világába.
Hurrá
Mondjuk ebben az a jó, hogy itt legalább a világra szabadíthatom minden féle és fajta nyűgömet, ami összegyűlik egy nap, ami figyelembe véve többször előtörő és fékezhetetlen embergyűlöletemet, valamint a "ha még egy szót szólsz kiszúrom a bal szemed ezzel a villával" gondolataimat, akkor az egyrészt nem kevés, másrészt meg alkalmas lehet a nyugalom és egyébként is az emberi élet bárminemű megzavarására...
Ja, és hogy mi is az a "jus mormorandi"? Az ókori rómaiak szerit minden embernek joga van a morgáshoz, hogy kiadja magából azt a sok sz**t ami felgyülemlik benne...
Nos tehát a jus mormorandi nem más, mint a morgolódás joga, mely miatt ez a blog- csak úgy mellékesen megjegyzendő- megszületett....