Na a héten meglett a SzuperVizsga. Azok számára akiknek ez nem lenne túl válágos, pár sort mindenképp áldoznék a „SzuperVizsga” fogalmára. Iskolánk Kommunikáció intézete úgy döntött hogy szakirodalmi szintfelmérőt tart, minek lényege, hogy megbizonyosodjanak, afelől, hogy mindenki jártas abban a szak-irodalomkötegben amiből a szakdogáját írja. Az eredmény, egy biztos bukás, pár „azt hallottam, hogy 4-en buktak”, sok ideg, elcseszett-elmaradt buli, péntek este még Újvárosban levés. Értelme nem sok volt, de legalább öltönyben és „turnészakállban” feszíthettünk pár percig, amolyan amerikai macsósan.

Egyébként a héten ölremenő vitákat vívtam Gudricza kollegával a blogról, annak jövőjéről, és az ehhez hasonló dolgokról. Főleg a blog jövője, és a blog mint jelenség témakörökben volt kiélezett a helyzet. Sokszor nem is akartam én olyan nagyon vitázni, csak jól esett kicsit kötöszködni, bár ennek eredményeképp igen lényeges meglátásokra jutottunk, szóval azt hiszem megérte. Sőt még a számomra olyan megfoghatatlan dolgokat is mint web 3.0 amiről úgy beszélnek mint az „atyaúristenleszállásaaföldre”, szóval erről is sikerelült megvilágosodnom, és kiderült, hogy az olyan lesz mint egy vonat ami kamionokat szállít.

Ja, és Gudricza úr, hogy lezárjuk a blogok előretörése és tündöklése vitát:

A blog olyan, mint a jojó. Nagyon jó kis játék, és vannak olyan tehetséges emberek akik nagyon de nagyon keményen nyomják, és ebből meg is élnek. De az igazi szépségét akkor mutatja meg, mikor egy gyerek játszik vele. Szerintem….