Egy gyors találós kérdés:

Melyik az a munkakör, ahol hanyagul és trehányul végezheted a munkádat, még akkor is ha mások hatalmasat szívnak miatta, sőt ha ezt szóvá teszed még te vagy a bunkó?

Segítek: a buszsofőr! Na jó ez nem segítség, hanem megfejtés volt, de túl mérges vagyok a játékhoz. A történet lényege, hogy egy áldott jó sofőrbácsi miatt kénytelen voltam a hidegben 2 órát sétálgatni, álldogálni, mivelhogy képtelen volt betartani a menetrendet, és kemény 15 perces késéssel érkezett meg oda, ahonnan 10 perce indult a csatlakozásom. Kicsiny képzavarom lényege hogy lekéstem a buszomat, méghozzá nagyon. Ráadásul mikor finoman utaltam rá, hogy én azért mindenkép szeretném elérni azt a csatlakozást, válaszul ezt kaptam:

„Honnan tudjam, mikor érünk oda?”

Mondjuk onnan, hogy TE vezeted azt a rohadalom buszt nem én, és nem én késtem, hanem TE! Értem én hogy biztos közbejött valami, meg hogy nagy a forgalom, vagy bármi, de akkor is ÉN szívom meg és nem TE!

Ennyi a különbség, ráadásul lehetne normásian is. Azt hiszem, nem szeretem a buszsofőröket. Nagyon nem.