Rühellem a szünetet
Nem csak azért mert nem tudok mit kezdeni magammal, hanem mert ráébreszt arra, hogy mennyi mindent kellene csinálnom, és hogy mennyire nem haladok semmivel. Példának okáért, ott van a szakdolgozat. Mondjuk nem is egy, hanem rögtön kettő, ami szerintem az illatos wc papír óta a legnagyobb marhaság a világon. Leülök a gép elé, és egyszerűen nem haladok, nem visz rá a lélek, hogy írjak, hogy gondolkozzak. Anyagom még csak lenne, de annyira tele van már a tököm az egész suli-szakdoga dologgal, hogy inkább vágnék fát Kanadában, mintsem ezzel szüttyögjek.
A másik, ami miatt nem szeretem, ha szünet van, hogy megtörik az a jól megszokott napi rutin. Vagyis hogy felkelek valamikor, dumálunk az albiban, aztán kávé a kedvenc helyünkön, ahol tudják, hogy cukor nélkül kérem a kávémat, de azért mindig megkérdezik. Órák, intrikák, kis szakdoga, kondi, és eltelik a nap. De itthon annyira nem találom a helyem, hogy az már nekem kínos. Csak tengek-lengek egész nap.
Szerencsére nemsoká vége, és mehetek vissza a jól megszokott szemétdombra. Ott legalább fog az agyam, meg kettőnél több inger ér egy nap.
Nem való nekem a nyugodt élet…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése