The Black Hole (Fekete Lyuk)

Ma reggel meglehetősen korán kivetett az ágy, így más választásom nem lévén megnéztem egy filmet. Na jó ez azért így nem teljesen igaz, mert mondjuk aludhattam is volna, vagy bármi mást ami távol tart mai gyöngyszemünktől, ám az élet úgy hozta, hogy valami megmagyarázhatatlan oknál molekuláris szinten vonzom a fost. Már az első képkockákon felderengett Takács Tibor neve, a hazánkból szakadt rendező, akinek egyébként vannak meglepően jó filmjei is, többek közt ő rendezte a Végtelen Határok sorozatot, ami némely epizódnál jobban bejött mint a vége felé már önmaga paródiájába csap X-akták. Ilyen felvezetés után egy jó kis filmet vártam kissé bugyuta sztorival, de tisztességes megoldásokkal. Hát nem ezt kaptam. Na jó, csak félig, mert a bugyuta sztori az megvan. A Történet szerint egy részecskegyorsítóban véletlenül létrehoznak egy fekete lyukat. Csak úgy teljesen véletlenül. Azt hiszem ezek után folytatom a „Fekete lyuk előállítása konyha körülmények közt” című doktori értekezésemet, amit anno azért hagytam abba, mert rádöbbentem, hogy a fokhagymakrém és a lecsóalap szörnyű kölcsönhatásba lép egymással, ez miatt az emberiség és a világegyetem érdekében felfüggesztettem a kutatásaim, na de ha az amcsiknak lehet részecskegyorsítóval feketelyukat csinálni, akkor irány a konyha, és izzítom a lábast! Amíg azonban a köménymagos alaplé felforr, befejezem eme remek film éltetését, mert hát amúgy sincs sok hátra már a világból. A lényeg, hogy létrehoznak egy fekete lyukat, ami nem elég, hogy beszippant mindent, de ráadásul magával hoz egy másik univerzumban élő lényt is, aki energiával táplálkozik, ami abból áll, hogy rátapad a villanyhálózatra és addig szívja a naftát amíg csak lehet. Persze ezt nem sokáig lehet titokban tartani, hiszen a lyuk először még csak az épületet pusztítja el, aztán már a várost kezdi bontani. A tv persze élőben közvetíti helikopterről a dolgot, vagyis azt látjuk, hogy az a lyuk ami a több kilométerre lévő felhőkarcolót úgy dönti össze mint egy kártyavárat, a fölötte lebegő helikoptert békén hagyja. De hát furfangos dolog ez a fizika, mert ha nem lenne, akkor úúúúgy baszta volna szét a fekete lyuk az egész bolygót egy pillanat alatt, mint a sicc, nem hogy még el is lehessen futni előle! Na de megoldás is van, mert hát nem lenne amcsi film az alkoholista, elvált, lelki roncs világmegmentő, kócos hajú fizikus nélkül. Hősünk persze rögtön vágja a dolgokat, meg is mondja a frankót, miszerint mindenki megdöglik. Ezen kissé sötét felütés után, azért finomodik a kép, mert hát rájönnek, hogy az eddig csak áramot zabáló lény visszajuttatása a lyukba bezony bezárja azt, és hősünk is összejöhet a volt asszonnyal. Innentől nem írok a történetről töbet, mert egyrészt nincs is nagyon, másrészt voltak részek, amit az én „4-es voltam fizikából a gimiben” agyam sem volt képes felfogni. Összességében egy nagy rakás sz*r a film, egyetlen értékelhető momentum sincs benne, hacsak nem az idétlen párbeszédek halmaza, mellyel azért el lehet szórakozni egy darabig. Ajánlani csak azoknak tudom, akik tudnak röhögni az alábbi és ehhez hasonló párbeszédeken:

-Egy óriási fekete lyuk alakult ki az épületben, magába szippant mindent és mindenkit, a föld veszélyben van!

- Dobjunk rá atombombát!

Ezaz atomot neki! Egyébként majd minden amcsi filmben ezzel akarják megoldani a problémákat, képzelem milyen lehet egy átlagos értekezlet a Pentagonban:

- Főnök elfogyott a kávé…

- ATOMOT A MOCSKOKNAK!!!!!

tz

tz

Ez egy jó nap

Épp a meló helyről írok, mert bár tudom régen írtam filmekről, de ezt akkor is elé kell mesélnem. A mai napon interjút készítettem az ország miniszterelnökével! Jó, tudom, most lehet köpködni, meg anyázni, meg elkurcsány, meg minden, amit ilyenkor szokás, de én ezeket mondjuk pont leszarom. Mert hát akkor is egy miniszterelnökkel beszélgettem és készítettem interjút majd 5 percig, kemény egy hónapos tv-s pályafutás után. Beszélgetünk a közelgő adócsomagról, a meghiúsult tervekről, meg ami eszembe jutott, mert hogy csak egy kérdésre volt lehetőségem, ebből lett vagy 4. Szóval ez egy jó nap nagyon. Megtiszteltetésnek vettem a dolgot, és az is szerintem. Az meg nem érdekel, hogy rajtam kívül sokan vannak hasonló helyzetben, kos jegyben születtem, öntelt pöcs vagyok akkor, és ez az én napom:D!

Egy kis vidámkodás, mert megérdemlitek:D

A pilóták szerelőknek írt jegyzőkönyveiből...

Pilóta: A bal főfutó belső gumiját majdnem cserélni kell.
Mérnök: A bal főfutó belső gumija majdnem cserére került.

Pilóta: A tesztrepülés rendben lezajlott, az automatikus landolás nagyon durva volt.
Mérnök: Ezen a gépen nincs automatikus landolás.

Pilóta: Valami meglazult a pilótafülkében.
Mérnök: Valami meghúzásra került a pilótafülkében.

Pilóta: Döglött rovarok vannak a homloküvegen.
Mérnök: Élő rovarok rendelés alatt.

Pilóta: A robotpilóta magasságtartó módban 60 méter per perces ereszkedést produkál.
Mérnök: A hibát nem sikerült reprodukálni a földön.

Pilóta: Bizonyíték a bal főfutó szivárgására.
Mérnök: Minden bizonyíték eltüntetésre került.

Pilóta: A DME hihetetlenül hangos.
Mérnök: DME hihetőbb szintre halkítva.

Pilóta: Az önzárótól beragadnak a tolóerő szabályzó karok.
Mérnök: Az jó, pont arra találták ki.

Pilóta: A barát-ellenség azonosító működésképtelen kikapcsolt állapotban.
Mérnök: Igen, ez így szokott lenni.

Pilóta: Repedés gyanúja a homloküvegen.
Mérnök: Gyanú megerősítve.

Pilóta: Nincs 3-as hajtómű.
Mérnök: Rövid keresés után a jobb szárny alatt meglelve.

Pilóta: A gép viccesen viselkedik.
Mérnök: A gép figyelmeztetésre került, hogy nőjön föl, repüljön tisztességesen, és komolyodjon meg.

Pilóta: A célkereső radar hümmög.
Mérnök: A célradar újraprogramozva vers szavalás segítségével.

Pilóta: Egér a pilótafülkében.
Mérnök: Macska bevetése megtörtént.

Pilóta: Zaj hallatszik a műszerfal alól. Mintha egy manó egy kalapáccsal dobolna valamin.
Mérnök: A kalapács a manótól elvételre került.

Olimpia vége

Ugyan nem filmes bejegyzés, sőt, még csak köz sem lesz a mozgóképhez, csak úgy kikívánkozik belölem, mert hát azért mindennek van határa. Mi az már, hogy az "olimpiai csalódás", meg hogy "leszerepeltünk"? Nem tudom melyik sportudós találta ezt ki de bassza meg. Több mint 240 ország megannyi sportolója közül a 20. hely szerintem igencsak szép teljesítmény. A Schmitt Pál meg osztj az észt, hogy nem az ő felelőssége, meg hogy a pénzhiány az oka. Igaz, hogy eleddig sosem költöttek ennyi pénzt sportra mint most, de hát az mellékes, igazából mindegy is hiszen akkor is és csak és kizárlólag Gyurcsány a hibás és kész. Mondjuk az már más kérdés, hogy ha olimpikon lennék, életem legjobb teljesítményét nyújtva érmet vagy akármiylen helyezést szereznék, és hazajövet azt kell hallgatnom, hogy "leszereplet az olimpiai csapat" úúúgggyyy bazsnám pofán azt a senkiházi szájhőst, hogy csak úgy nekken. Basszus emberek nyertünk 3 aranyat, 5 ezüstöt, 2 bronzot! Örüljünk már neki!!! Kínában 14 millióan foglalkoznak veresnyszerűen csak ping-pong-al! Nálunk?
Az a baj, hogy nem tudunk örülni semminek. Én csak azokat sajnálom akik tényleg kiköpték a belüket, hogy egyáltalán ott lehessenek, és derekasan helyt állva éljenzés és várveregetés helyett azt firtatják, hogy miért szerepelt szarul. Mi van azokkal az országokkal akik még életükben nem nyeretk aranyat?? Ott ezek alapján minimum tarkón lövik a sportolókat a gyenge szereplésért! Én spec igeni örülök, és elégedett vagyok a teljesítménnyel, mert hatalmas munka van egy 32. helyben is, bem hogy egy aranyban. ha én sportoló lennék sértésnek venném, és megalázónak tartanám azt ami most megy! Inkább örüljünk már kicsit, és ne a szart kenjük egymásra!
Szép volt fiúk, lányok! Csak így tovább!

Equilibrum- Halálos nyugalom

„Equilibrum szerintem elég gyenge film, meg Bateman főszereplésével is. Csak 1984-et meg Szép Új Világot ötvözték gyengusz mixeléssel.”

„Gyenge imitáció, habár én nem a Mátrixhoz hasonlítanám (annak nyomába se ér) hanem az 1984-hez. George Orwell... Olvasta valaki? Az egyetlen pozitívum Christian Bale!”

Na még egy ok, amiért nem olvasok filmes blogokat. Mert hát aki ilyen hülyeségeket ír, az ne magyarázzon nekem a filmekről. A tegnap a TV2 megemberelte magát és meglepően normális filmeket volt képes összekaparni, melyek közt helyez kapott Christian Bale főszereplésével az Equilibrum című mára kult filmmé lett alkotás. A 3. világháború után az emberiség rádöbben, hogy még egy háborúba belepusztulna, ezért létrehozzák a proziumot. Az emberi faj megmentőjeként kikiáltott „Atya” kötelezővé teszi az anyag szedését, melynek célja, hogy elnyomja az érzéseket. Nincsen harag, düh, irigység, és vágy. Nincsenek bűncselekmények, gyilkosságok, és erőszak. Ugyanakkor nincs szerelem, szépség, zene, és művészet. Nagy ár ez a fennmaradásért… Megéri? A háború után létrejött Grammaton papság egyik legjobbja John Preston (Christian Bale) serényen írtja és üldözi az „érzelembűnözőknek” nevezett embereket, kiknek össz bűnük, hogy nem hajlandóak lemondani az érzelmeikről, hogy aztán zombiként végezve, szolgálják az Atya őrült látomását. A papok a legkeményebb és legkegyetlenebb katonák. Fegyverük a pisztoly katana, mely lényegében pisztoly, néhány extrával, ám nem ez a különleges benne. Ugyanis Kurt Wimmer rendező teljes harcművészeti ágat dogozott ki a film kedvéért, melynek mesterei két pisztollyal egy helyben állva akár 15 géppuskást is leszed. Ami a legjobb az egészbe, hogy egyáltalán nem tűnik hülyeségnek az egész, szépen megmagyaráznak mindent és sehol sem lóg ki a lóláb! A film világa erősen emlékeztet Orwel 1984 című regényére, ám badarság lenne minduntalan összehasonlítani vele. Az alapötlet nagyjából megegyezik, ám a kivitelezés, és a mondanivaló más. A film nagyszerűen mutatja be John Preston pap, öntudatra ébredését, a véletlenül elhagyott prozium adag ráébreszti, hogy milyen érezni, szeretni, gyűlölni. A film igazán nagy ereje a fokozatosságban rejlik. Szépen sorban ismerkedik meg az emberi lét szépségeivel, kezdetben csak a zene, és egy aranyos kutya van rá nagy hatással, majd egy lidérces este után újra látja azt amit azelőtt mindig, de valami mégis más. Minden és mindenki megváltozik, vagy csak az érzelmek szűrőjén keresztül más a világ? Majd idővel a kegyetlen pap megismerkedik a szerelem a könyörület, és a rettegés érzésével, megtanul szeretni, és örvényként ragadja el a felesége elévesztése miatt érzett bűntudat. A film egyértelmű csúcspontja mikor látja újdonsült szerelmét, kinek csak a kezét érintette meg egyszer, élve elégni a karhatalom által. Ekkor még tartja magát, és nem fedi fel érzelmeit, rezzenéstelen arccal megy ki az utcára, ám ekkor látva a többi ember fásult kifejezéstelen arcát, az egész életében érzelemmentes papból egyszerre tőr ki az évtizedek óta elfojtott fájdalom és keserűség. Földre rogy, és sírva fakad. Innentől nem árulnék el többet a sztoriról, mert ezt a filmet látni kell. A vége sok embernek nem tetszik, de én azt mondom, így jó ahogy van. A fináléban látható pisztolypárbaj, pedig a legkreatívabb dolog a lézerkard óta!

A bemutatáskor hatalmasat hasalt a film, ami nagyrészt annak volt köszönhető, hogy a fent olvasható „kritikus” barmok minduntalan a Matrix-hoz hasonlították, mert hogy mindkettőben lőnek, meg fekete kabátban vannak. Azóta szerencsére megtalálta a közönségét és igazi kult film lett belőle, mely minden gyűjtő féltve őrzött kincséve vált.

„ … de elszegényedtem. Csak az álmaim maradtak. Álmaim a lábad elé terítem. De kérlek légy óvatos. Az álmaimon lépkedsz. ”

Szörnyek Szigete

Lorenzo egy állat! Ezzel a felkiáltással nyugtáztam magamban, hogy egy újabba Lorenzo Lamas filmet voltam képes végigszenvedni, ami a film történetéhez, és rendkívül színvonalas kivitelezéséhez képest nem kis teljesítmény. Mielőtt azonban belekezdenék a mai opusz részletes elemzésébe, következzék egy kis eszmefuttatás a „színész” munkásságáról. Először is, minek csinálnak Lamas filmet? Mert ugye ezek még a mozi közelébe se kerülnek, tehát abból nincs lóvé. A B kategóriás filmeket általában megveszi valamelyik TV csatorna, hogy kitöltse a reklámok közti idő, mint ahogy a TV2 is tette. Vagyis a Lamas filmek azért jók mert bár egyáltalán nem hiányoznak, hasznuk, ha nem is az emberiség javát szolgálva de még is fellelhető. Vagyis, hogy Lamasnak meglegyen a napi csokija, stábnak a fizu, a producer meg vígan mossa a maffia pénzét, mert 22. életévét betöltött agyam képtelen elhinni, hogy ezek a vackok hasznot termelnek. Mai remekünk a „Szörnyek Szigete” címet viseli, melyben Lamas és kis szuperelitkomandós csapata egy nagycsomó rosszarcú most éppen iraki terroristát követ egy szigetre, ahol a terv szerint majd jól seggbe rúgják őket. Namármost ebbe a fennkölt és a pentagon összes stratégájának több hónapnyi álmatlan éjszakát okozó haditervbe egy kis hiba csúszik, mert egyrészt az EGYETLEN hajót, amivel elmehetnének a fent említett földdarabról, Lamas embere egy szép hosszú ám annál unalmasabb jelenetben felrobbantja. A másik probléma, hogy a szigeten hemzsegnek a raptorok. Több ezren vannak, meg egy nagy nagy dög, amiről nem esik szó, hogy micsoda, csak hangosan járkál, meg megesz egy terroristát. Na de hogy ne legyen már olyan egyszerű a helyzet, a lator terroristák egy nagycsomó plutóniummal a hónuk alatt érkeztek, amit a nagy sietségben ki is szórnak, vagyis az egész sziget sugárfertőzött lett. Ebben csak az a jó, hogy sem Lamas sem a csinos katonacsaj nem lesz sugárbeteg csak a terrorista. Mert hogy ha valaki nem tudta volna, az amcsikat nem fogja a sugár. Legalább ezt is tudom. Szóval a helyzet adott. A terroristákat ki kell nyírni, a raptorok is pusztuljanak, és ha lehet robbantsuk fel a szigetet, biztos ami biztos. A történetet nem részletezném különösebben, mert egyrészt felesleges, másrészt meg nincs is nagyon. Viszont ami megér egy misét, az a „speciális effekt” park. Azon már meg sem lepődök, hogy a dinók, olyan gányul vannak megcsinálva, mint egy 90-es években készült játék intróját néztem volna, viszont a film végén kitörni készülő, majd sorsát beteljesítő vulkán látványa mély nyomokat hagyott bennem. Ez idáig azt hittem, hogy a „Vámpír Angyalok” című csoda után, ahol is Lamas a film végén átváltozik egy Lamas fejű sárkánnyá, nem lehet újat mutatni, de tévedtem. Nem vagyok finnyás, sőt szerintem a ratyinak is van egyfajta bája, de ez túltett minden határon. Azt nem értem, hogy ha nincs pénz rendes trükkökre, akkor miért erőltetik? Miért nem lehet úgy megírni azt a nyomorult forgatókönyvet, hogy mondjuk csak egy vagy két jelenetben borzolják a nézők kedélyeit, ne pedig vagy 20 percen keresztül? A másik nagy kedvenc jelenetem mikor hősünk, és a terrorista vezér állnak egymással teljesen SZEMBEN, lőnek EGYMÁSRA méghozzá marha nagy GÉPPUSKÁKKAL, de persze SENKIT nem találnak el, pedig hát annyi kilőtt lőszerrel egy kisebb kirgiz falu teljes lakosságát lehetne meggyőzni a túlvilági lét előnyeiről. Ja, és a raptorokat nem fogja a golyó! Lamas egyébként hozta a megszokott formáját, keveset beszél, akkor is hülyeségeket, általában csak macsó, és néz. Néz az a szerencsétlen, mintha muszáj lenne neki, nem foglalkozik semmivel és senkivel, csak hogy a haja jól álljon. Ami jól is áll, lehet nem csokit vesz a pénzből, hanem fodrászra költi. Mindenesetre érdemes lehet megnézni a filmet, EGYSZER! Többször nem, mert hát kíváncsi lennék arra az emberre, aki képes önszántából leülni ez elé a hulladék elé. LAMAS FOR PRESIDEDNT!!!

A Megnevezhetetlen

Kedves Gyerekek! Mai meglepetésem hű olvasóim számára, „A Megnevezhetetlen” címre hallgató H. P. Lovercraft tollából származó horror film, többé-kevésbé részletes leírása. Azért „többé”, mert képtelen vagyok úgy leírást készíteni, hogy a fontosabb dolgokat ne mondjam el, és azért „kevésbé”, mert még így sem tudok minden részletet belegyömöszölni az előttem álló karakterszámba. Ennek oka leginkább az, hogy vannak dolgok amit egyszerűen látni kell. Hiába magyarázzák nekünk, hogy milyen szép a Himalája teteje, azért mégiscsak úgy az igazi, ha valaki személyesen látja. Mielőtt belekezdenék mai áldozatom érdemi tárgyalásába, ejtenék pár szót a szerzőről. H. P. Lovercraft könyveinek igazi ízét az adja, hogy az általa életre keltett lényeket nem igazán mutogatja, vagyis nem látjuk őket teljes egészében sosem, inkább csak sejteti hogy néznek ki, ám jelenlétükről mindvégig megbizonyosodhatunk, ami általában a hátrahagyott hullahegyekből mérhető le. Elvileg így van ez mostani filmünkkel, is, ám a leleményes filmforgalmazók a DVD borító tervezésekor nem bíztak semmit a véletlenre így magát a szörnyet, és annak teljes vigyorgó félelmetes valóját pakolták a címoldalra. Ne ezzel a film legnagyobb poénját lőtték csak le, de sebaj. Ez olyan mintha a „Birodalom visszavág”-ot azzal reklámozták volna, hogy „Darth Vader Luke apja!!!”

Miután túlléptünk a kezdeti megrázkódtatáson, remegő kezekkel tesszük be a DVD a lejátszóba és egy kellemesen elsötétített szobában a kedvenc fotelünkben hátradőlve élvezzük az előttünk álló másfél órát. Az alap történet lényegében annyi, hogy kb. 100 évvel ezelőtt egy mágus psi, megidézett egy démont, akit valamiért a padláson tartott. Hogy milyen célja lehetett ezzel nem tudom, mert egyrészt végig csak azt látjuk, hogy a dög ordít, meg veri az ajtót, amikor meg kiszabadul, úgy kikapja az öreg szívét, mint veterán villanyszerelő fázist, szóval akármi is volt a terve minden bizonnyal nem sikerült. Ezek után a tatát eltemetik egy fa alá. Ekkor ugrunk az időben és a szokásos horrorfilm klisékkel találkozhatunk. Okos srác, jóképű srác, sportoló srác, félénk srác, jó csaj aki leveszi a melltartóját, jó csaj akit nem lehet megdugni, szóval a már megszokott alapanyag. Na ezek kitalálják, hogy milyen jó buli már az erdőben lévő öreg házban aludni meg félelmetes is, szóval nosza gyerünk. Persze eme fennkölt terv mögött meghúzódó filozófia sem mindennapi, vagyis a nagy terv az, hogy mivel a csajok ha megijednek egyből akarják a szexet, így ha megijesztik őket a házban orgia lesz. Mondjuk már ekkor gyanakodtam, hogy ez bizony eszméletlen nagy baromság lesz, mert ha így lenne minden pasi baltás gyilkosnak öltözne, hogy megijessze a kiválasztottat, a nők meg 25 évesen szívrohamban meghalnának. Miután elhatározták magukat hogy bizony buli lesz, és bevették magukat a házba, páran hazamennek. Igen bizony haza, meggondolták magukat. Szerencsére a csaj aki leveszi a melltartóját nem, így láthatjuk amint megszabadul a fent nevezett ruhadarabtól. Már épp kezdene átmenni a film egy NDK pornóba, amikor meglátja hogy az egyik velük érkező srác feje édesen mellé gurul, levágva. Ettől nagyon megijed és a szexhez sem lesz nagyobb kedve, vagyis az elmélet bukott:(. Eközben akik hazamentek nem is hazamentek hanem az egyetemre, mert bizony érezték, hogy valami nagyon nem stimmel az egésszel és beveszik magukat a könyvtárba ahol is az okos srác valami nagy könyvből kiolvassa, hogy tényleg gáz van iszkiri vissza a házba. Az egyetemen egyébként valami időcsapda vagy mi lehet, mert többször láthatjuk amint nappal elindulnak kifelé és este érkeznek meg a kijárathoz. Megérkeznek a fent említett házhoz bemennek, ajtó bezárul, MUHHAHAAA! Az okos srác talál egy még nagyobb könyvet és valami ólatinszanszkritegyiptomioláh nyelven olvasni kezdi. A többi frissen érkező meg elindul a sötétbe szétnézni. A szörny meg aki azóta is ott korzózott a házban szépe öldökli az embereket, megy a sikítozás, belezés, bugyiban szaladgálás, meg a szokásos. Mondjuk az még csak hagyján, hogy az a ház belülről akkora mint valami város, hiszen akárki akárhogy ordít, hörög, kapálózik, nem hallják, de mikor valaki 5 egész perce fut, na még az sem jut !le! a szintről azért az már nem semmi. Néha valamelyik találkozik a másikkal ekkor együtt félnek és szaladnak tovább. A kedvencem mikor az egyikük letéved az okos sráchoz aki még mindig olvas és a következőt mondja: „van valami az emeleten és megölt már 3 embert” válasz: „igen számítottam rá”. Namármost ha valaki ebben a helyzetben ilyet mondana úgy pofánbasznám az épp kezem ügyébe kerülő láncfűrésszel, hogy nem lenne kedve viccelni. Ez meg csak ül és fel se néz. Ekkor még egy kis rohangálás sikítozás, vér és verejték, majd az okos gyerek a könyvvel belemászik egy sírba. Hogy miért ne kérdezzétek, bemászik és kész. Ekkor elmotyog egy varázsigét az ablakot betöri egy !fa! ami elragadja szörnyet. Aki nő, mert vannak mellei. Ennyi. A túlélők meg !táncolva! elhagyják a terepet.

Nem mindennapi élmény az biztos, aki nem hiszi járjon utána, vagy kérje el tőlem a DVD-t…

A köd

Nem tudom ki emlékszik a kb. 27 évvel ezelőtt forgatott, ám a mai napig kiváló, John Carpenter nevével fémjelzett, „A Köd” című remek horrorra. Aki igen az most sírjon, mert biz újraforgatták e remeket, aki meg nem az szintén telesírhat egy kisebb gyapotföldet, mert bizony a horror történelem egy klasszikusával szegényebb. Ez esetben a film 2005-ös re-make-jével van dolgunk, melyet bármelyik "animal sex" filmet is forgalmazó videó tékában meg lehet találni, kb. ugyanabban a sorban.

A film főszereplője a Smallville Clark Kent-ja, vagyis maga Tom Welling, aki még az előbb említett sorozatban annyira fatökű, hogy az istentuja hány évad alatt csak egyszer tudta gerincre vágni Lanát, aki pedig odavan érte nagyon, de hát Superman ilyen béna a nőkkel, nincs mit tenni meg kell menteni a világot. Azonban ebben a filmben egyszerre két csajt is hajt, ami nem kis teljesítmény, figyelembe véve, hogy az egyiknek gyereke van, a másik meg a elvileg a barátnője, aki se szó se beszéd lelépett egy fél évre, még el se köszönt, csak mert idézem „nem találtam a helyem”. Szóval nem találta a szentem ezért dobbantott New York-ba, úgy hogy a pasijának nem is szólt, a szüleiről nem is szólva, ráadásul mikor egyszer csak visszatér, és találkozik a volt/jelenlegi pasijával, aki még mindig olyan fatökű, hogy nem ejti meg a legevidensebb kérdést ami ebben az esetben teljesen helyénvaló lenne, nevezetesen: „hol a picsában voltál te cafka?”. Sőt a csajnak még ahhoz is van bőr a képén, hogy felháborodásának adjon hangot, mikor is a srác nem nyitja ki neki a kocsiajtót.

A film története nagyjából annyi, hogy a sziget kis városkájának 4 alapítója kb. 200 évvel ezelőtt kisebb telekrendezési vitába keveredett egy hajónyi leprással, aminek a vége az lett, hogy az ajtót rájuk zárva, a kincseket elrabolva, felgyújtották a hajót. Na ezek a szellemek most visszatértek, hogy jól bosszút álljanak az utódokon, mert hát azt úgy illik.

A film egy kicsit olyan mintha az egészet a főszereplőre, vagyis magára Tom Welling-re írták volna, ugyanis a filmben összesen 15 olyan szereplő van akinek egyáltalán szövege van. Ezek közül 6-an kb. egy-két mondatot ha szólnak, tehát a maradék párbeszéd összesen 9 ember közt oszlik meg, aminek 80%-a úgy néz ki, hogy Tom beszél valakivel. A város egyébként meglehetősen kis létszámmal működik, ugyanis összesen 6 statisztát számoltam az egész film alatt, biztos Tom elvitte a filmre szánt pénzt…

Na de van ám szex is a filmben, olyan jó amerikai bugyipornó,a miben azt látjuk, hogy derék Tomunk barátnőjével a zuhany alatt csókolózik, meg a csaj karmolja a srác hátát. Pedig egy szar filmtől elvárná az ember, hogy mutassanak valamit. Ezt még a „B” kategóriás rendezők is tudják jól, egyébként ott figyelhető meg e leginkább, hogy a forgatókönyv hiányosságait egy pár formás kebellel próbálják, jegyezzük meg sikeresen, leplezni…

Napestig lehetne sorolni a film gyengeségeit, ám most csak két dologra térnék ki, az egyik a barna bögyös családanya, akinek saját rádiója van. Igen kedves olvasó, a világítótoronyban van egy komplett stúdió, ami a csajé, mert hát ennek többször hangot ad. Na mondjuk egy olyan cucc nem két fillér, biztos a gyerektartásból vette. A másik, hogy egy ilyen cuccot fenntartani se egyszerű, főleg, hogy ha egész nap arról dumál, hogy neki van egy rádiója olyan zenékkel amit ő szeret, és ne dumáljon neki senki, szóval ilyen műsorpolitikával azért a hirdetők se tolonganak egy zsebkendőnyi szigeten. Szóval van egy rádiónk ami mannával működik…, ja és áramszünetben is ad, még akkor is ha minden elsötétül…

A másik ilyen megmosolyogtató rész a film végén van, mikor a temetőben összegyűlnek a szellemek, Tom és a barátnője, akik perverzek mert addig nem mozdulnak sehonnan amíg valamelyik szereplő végleg ki nem leheli a lelkét, vagyis az összes haláltusát közelről végignézik a segítség legkisebb szándéka nélkül, szóval ott állnak Tom ekkor azt mondja menjenek. Elindulnak de a csaj marad, és odamegy a szellemekhez. 2 perc múlva Tom visszaér. Szóval igaz lovag a srác, mert úgy otthagyta a csaját a szellemektől teli temetőben, hogy csak 2 perc múlva jött rá, hogy egyedül fut.

Többet nem írok erről a vacakról, mert hát kár a szóért, csak úgy mivel Jus mormorandi a blog neve, ami egyébként murmurandi, csak így ha beírod a google-ba, akkor az én blogom a 3.-amit kiad, szóval így a diszgráfiások biztos rám kattintanak, jól esik morogni kicsit…

The Mutant Chronicles

Na most vagy az van, hogy az egész világ meghülyült, és őrült módjára a vesztébe rohan, ahol is szörnyű kínok közt kileheli lelkét, vagy én vagyok a hülye. Akárhogy is van, nekem tetszett a „The Mutant Chornicles”! Méghozzá nagyon is. Mondjuk ahány filmes blogot olvastam eddig, mindenhol mocskosul lehúzták a filmet, bár az is igaz hogy ezek a blogok meglehetősen hasonlítottak egymásra, gyanúsan sok volt a hasonlóság a fikázás terén…! Na de ilyet nem illik mondani, nem is teszem, csak megjegyeztem, hogy milyen érdekes már, hogy egy olyan ember húz le egy filmet, aki be is ismeri, hogy nem is hallott az alapul szolgáló mangáról, ill. szerepjátékról. Merthogy elvileg van mindkettő. Legtöbben a fura környezetet és az idegesítő látványvilágot hozzák fel legnagyobb hibának. Azonban meg kell jegyezni, hogy a film stílusa „steam punk” vagyis „gőz punk” olyan világban játszódik, ahol is a technikai fejlettség jóval meghaladja korunkat, ám a monumentális gépek hajtóanyaga a gőz. Vagyis van repülőgép, gépfegyver, meg tank, sőt lényegében minden gépnek megvan a meg a gőzhajtású megfelelője. Igazából aki állt már egy igazi, működő gőzmozdony mellett, megragadja egy méltóságteljes Zeppelin látványa, vagy éppen komálja a gyárnyi méretű, gőzturbina hajtású óriási mechanikus számítógépek vagy éppen gőzmechek kombinációját - ezen cuccok tetején végzett drámai kard- vagy pisztolypárbajok opiconálisak - azok talán tudják értékelni a gőzpunk lehetőségeit. Szóval maga az alapanyag inkább csak idegen és első ránézésre fura mintsem rossz, csak hát európai szemnek szokatlan. Azonban ha a steam punk jegyeit keressük elég csak H. G. Wells Időgépére gondolni, vagy épp a Wild Wild West végén az óriási robot pókra. A másik királyság a filmben a történet. A lényeg, hogy egy gép érkezik a földre, melynek egyetlen feladata, hogy a halottakat, ill. haldoklókat mutáns katonákká alakítsa, és végérvényesen eltörölje az embereket a föld színéről. Ugyan a középkorban egyszer már sikerült megállítani a mutánsok támadását, és elzárni a gépet jó mélyre, ám az atomháború utáni újabb nagy háborúban felnyitják a pecsétet a fogaskerekek, pedig újra mozgásba lendülnek… Ja, ha már a háborúnál tartunk. Teljesen I. világháborús hangulat. A zuhogó esőben a lövészárkokban kuporgó katonák látványa engem teljesen megfogott, főleg mikor elsült az első gőzzel hajtott puska, na már csak azért megnéztem kétszer a filmet.

Innentől kezdve 13. Harcos utánérzés, hiszen a csapatot össze kell állítani, a küldetést, amibe valszeg mindenki beledöglik, végig kell csinálni, ja és ha nem mondtam volna, akkor a világot meg kell menteni. Elindul hát a kis csapat, repkednek a végtagok, spriccel a vér literszám, szóval ami a világmegváltással jár.

Azt hiszem nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy bizony nem sokan élik túla dolgot, de ez nem is baj, hiszen nem a színészek miatt szeretjük ezeket a filmeket. Pedig nagy nevek játszanak benne!!! Thomas Jane – Magnolia, Médium, Devon Aoki (Sin City- A bűnös város), Ron Pearlman (Pokolfajzat), Sean Pertwee (Equilibrium), valamint John Malkovich (Eragon, Con Air), csak hogy a lényegesebbeket említsem. A film hatásvadász? PERSZE! A film tele van üresjáratokkal? IGEN! Érdekel? NEM! Nem, mert ezt a filmet csak nézni kell, és élvezni, és nem azon agyalni, hogy „de nagy baromság már mert nem is repülhet úgy a repülő”! Nézzétek meg, élvezzétek, ámuljatok, és kész. Ez erről szól, csak erről, és nem többről.

Ja, és egy steam punk kép így a végére, egy egyszerű karóra:

Hellboy 2

„Jesszusom mi a szar ez!” Ez volt az első gondolatom, mikor öcsém csillogó szemekkel, a DVD lejátszó felé kacsingatva mutatta a Hellboy2 igaz másolt, ám annál szebben csillogó DVD-jét. Na jó, nem az első, hanem a második, mert az első, inkább az volt, hogy „csak vége legyen fél 12-re, mert akkor kezdődik az Őrült Stone című opusz az RTL-en”. Szóval valahogy az elsők közt volt, hiszen az első ész után, nem sok jót reméltem. Gondoltam megint elszorták egy kisebb ország éves GDP-jét a speciális effektekre, csak hogy ne kelljen történetet, és rendes színészeket alkalmazni. Végül is félig meddig de igazam lett. Az igaz, hogy percenként egy millió dollárt biztos elpuffogtattak, viszont cserébe egy nagyon is fogyasztható, vicces, és látványos filmet kaptunk egy kis drámával, szerelmi szállal, és tökös szövegekkel. A storyt direkt nem írom le, hiszen aki akarja úgy is megnézi, bár előjáróban annyit, hogy a film maximális megértéséhez mindenkép javasolt az első rész végigszenvedése, már csak azért is, hogy tudatosuljon bennünk, hogy miért is kell ebből 3. részt csinálni. Mert hogy a film ordít a folytatásért, na szerencsére nem azért mert hülyén fejezték be, hála Istennek a készítők leszoktak a Karib tenger kalózai féle „csináljunk egy filmet, és ha bejön, még kettőt” típusú hozzáállásról. Egyszerűen úgy van megcsinálva a film, hogy az ember várja következő részt. Ügyes. Másik pozitívum maga a főgonosz. Rég szimpatizáltam ennyire negatív karakterrel (na jó, Dzsoki Júing kivétel, na meg Berényi Miklóst se felejtsük) mint a száműzött tünde herceggel, aki féltve népe jövőjét felrúgja az évszázados egyezséget, és sereget toborozva hadat üzen az emberiségnek. Segítségére van mindenféle mesebeli lény, és tündér, elfek, trollok, meg ami ilyenkor hadba hívható, na meg a rettegett arany hadsereg, akit még a meglakatói is olyan veszélyesnek tartottak, hogy inkább elzárták őket, a kulcsot meg eldobták. A látványról már esett szó, jöjjenek a színészek. Azt mindenképp a mentségükre szól, hogy elég nehéz lehet egy olyan lényt alakítani aki a víz alatt él, kék a bőre, és kopoltyúja van. Ebben az esetben azért a szerepazonosulás meglehetősen nehézkes lehet. A főszereplő Ron Pearlman viszont eszméletlenül laza. Mintha neki találták volna ki az überbrutál, keménykezű, ésnyelvű, nagystukkerű, és nagydumás Hellboy karakterét. Annyira tudja, hogy mikor mit kell mondani, és hogyan, hogy az ember egyszer csak azt veszi észre, hogy kifejezetten várja már, hogy mikor rúg szét pár segget, hogy aztán megint következzen valami laza poén. Hellboy fejlődése, azonban ha nem is túl szembetűnő, de létező jelenség. A helyét kereső kívülálló, szépen lassan rádöbben, hogy nem tartozhat azokhoz, akikhez szeretne, akik pedig befogadnák, nos az emberiséget kívánják elpusztítani. Szóval sehogy sem egyszerű a dolog, de a harmadik részben kiderül minden. Aminek muszáj lennie, mert ha nem, már élezem is a kaszát, irány a reptér, és magam teszek igazságot az Universal főhadiszállásán!

Összességében ajánlom ám mindenkinek, kicsiknek-nagyoknak, kellemes 2 óra, de ennyi…

Solaris

Mi történik ha az ember találkozik Istennel? Valyon megért és felfogja amit lát? Vagy egyszerűen megőrül, és inkább a halált választja mintsem, fel kelljen dolgozni ami épp történik vele? Erről szól a Solaris 95 perce. Egy jól kimunkált művészfilmet láthatunk sci-fi köntösben, látványos, de nem eltulzott látványvilággal, rideg, fémszínű és kimért belső terekkel, színorgiában pompázó külső felvételek. Ez a Solaris, ami a sci-fitől megszokott nagy csaták, csillagrombolók, giccses szerelmi történetek, és lézernyalábok helyett egy igazi szerelmi történetet kaunk, valamint a lelkiismeret, és bűntudat legmélyebb bugyraiba vezeti el a nézőt.
Nem új filmről van szó hiszen az elsőt az ünnepelt, és napjaikban is elismert szovjet-orosz rendező, Andrej Tarkovszkij készítette el, és ma is kultuszműként tartják számon művészkörökben - ahogy Stanislav Lem nyersanyagként szolgáló könyvét is. Szóval egy remake-kel állunk szemben, de nem is akármiylennel. Egy nugodt és letisztult filmet kapunk ahol a főszereplő Dr. Kris Kelvint (George Clooney), épp annyira fogja vissza magát, hogy teljes egészében a filmre koncentrálhasssunk, és nem az ő játékára.
A film története röviden annyi, hogy a nemrég felfedezett Solaris bolygó köül keringő űrállomáson az emberek szépen lassan emgőrülnek, maguk sem tudják mia abaj pontosan, hallucinálnak vagy épp valóság mindaz ami történik. Megszakítják az összes kapcsoaltot a földdel, és nem válaszolnak semmilyen üzenetre, a megmentésükre küldött csapat pedig szőrén szálán eltűnt. A helyszínre érkező Kris döbbenten tapasztalja, hogy barátja halott, mindenki bezárkózva él, és alig hajalndóak kinyitni szájukat, és rettegnek valamitől, amit maguk sem tudnak pontosan emagyarázni. Azonban már az első éjszaka főszereplőnket meglátogatja valaki. Volt felesége, telsjes testi valójában, hús vér formályában. A bökkenő csupán anniy, hogy az asszony már évek óta halott. Ugyanis a bolygó élő organizmus, aki lemásolja az emberek emlékeit és megjeleníti azokat. Így Kris kap egy második lehetőséget, hogy rendbehozza mindazt amit a felségével elrontottak. Azonban végig ott lebeg a kétség, hogy igazából ott van e, ő e igazából, és egyáltalán vannak e válaszok és ha igen akkor mik azok?
A film eszméletlenül lassan és kimérten mutatja be a kettőjük kapcsolatát, Natascha McElhone, a feleség szerepében brilírozik, Jeremy Davies pedig kicsit már unalmas a zakkant zseni szerepében, ám a túlmozgásos színész még mindig képes kellemes perceket okozni játékával.
A film vége pedig hááát! Szerintem a bolygó, maga Isten, őt találják meg az űrhalyósok, erről a film csúcspontjául szolgáló jelentetben egyértelműen megbizyonosodhatunk, illetve egy korábbi jelentetben tesznek utalásokat erre nézve. Kissé fura megoldás, de nekem nagyon tetszett.
Érdmes megnézni, hiszen Steven Soderbergh (Szex, hazugság, videó; Mint a kámfor; Tripla vagy semmi) még mindig nagyon jó rendező.
Fura de érdekes és értékes szerelmi történet, amit mindenkinek csak ajánlani lehet, bár a sci-fi környezet kissé becsapós, de bajön....

Vagyok

Kissé megkésve ám de törve nem folytatódik a Jus Moromorandi blog! Ezt azért kell külön kihangsúlyozni, mert kérdezték már tőlem, hogy "mi van nem írod tovább?". De igen írom, csak hát megkezdődött a meló, így mikor hazaesik az ember nem sok ereje/kedve/ideje marad blogot írni. Na meg, hogy kondizni is jár az mebere fia, így még bonyolultabba dolog. Na de most írok és ez a lényeg. A terveim szerint, ha marad a jelenlegi állapot, vagyis, hogy ritkán tudok írni, akkor egy amoylan hétvégi filmes, és mindenféle blog lesz a dologból. Remélem tetszeni fog így is:)