Na most vagy az van, hogy az egész világ meghülyült, és őrült módjára a vesztébe rohan, ahol is szörnyű kínok közt kileheli lelkét, vagy én vagyok a hülye. Akárhogy is van, nekem tetszett a „The Mutant Chornicles”! Méghozzá nagyon is. Mondjuk ahány filmes blogot olvastam eddig, mindenhol mocskosul lehúzták a filmet, bár az is igaz hogy ezek a blogok meglehetősen hasonlítottak egymásra, gyanúsan sok volt a hasonlóság a fikázás terén…! Na de ilyet nem illik mondani, nem is teszem, csak megjegyeztem, hogy milyen érdekes már, hogy egy olyan ember húz le egy filmet, aki be is ismeri, hogy nem is hallott az alapul szolgáló mangáról, ill. szerepjátékról. Merthogy elvileg van mindkettő. Legtöbben a fura környezetet és az idegesítő látványvilágot hozzák fel legnagyobb hibának. Azonban meg kell jegyezni, hogy a film stílusa „steam punk” vagyis „gőz punk” olyan világban játszódik, ahol is a technikai fejlettség jóval meghaladja korunkat, ám a monumentális gépek hajtóanyaga a gőz. Vagyis van repülőgép, gépfegyver, meg tank, sőt lényegében minden gépnek megvan a meg a gőzhajtású megfelelője. Igazából aki állt már egy igazi, működő gőzmozdony mellett, megragadja egy méltóságteljes Zeppelin látványa, vagy éppen komálja a gyárnyi méretű, gőzturbina hajtású óriási mechanikus számítógépek vagy éppen gőzmechek kombinációját - ezen cuccok tetején végzett drámai kard- vagy pisztolypárbajok opiconálisak - azok talán tudják értékelni a gőzpunk lehetőségeit. Szóval maga az alapanyag inkább csak idegen és első ránézésre fura mintsem rossz, csak hát európai szemnek szokatlan. Azonban ha a steam punk jegyeit keressük elég csak H. G. Wells Időgépére gondolni, vagy épp a Wild Wild West végén az óriási robot pókra. A másik királyság a filmben a történet. A lényeg, hogy egy gép érkezik a földre, melynek egyetlen feladata, hogy a halottakat, ill. haldoklókat mutáns katonákká alakítsa, és végérvényesen eltörölje az embereket a föld színéről. Ugyan a középkorban egyszer már sikerült megállítani a mutánsok támadását, és elzárni a gépet jó mélyre, ám az atomháború utáni újabb nagy háborúban felnyitják a pecsétet a fogaskerekek, pedig újra mozgásba lendülnek… Ja, ha már a háborúnál tartunk. Teljesen I. világháborús hangulat. A zuhogó esőben a lövészárkokban kuporgó katonák látványa engem teljesen megfogott, főleg mikor elsült az első gőzzel hajtott puska, na már csak azért megnéztem kétszer a filmet.
Innentől kezdve 13. Harcos utánérzés, hiszen a csapatot össze kell állítani, a küldetést, amibe valszeg mindenki beledöglik, végig kell csinálni, ja és ha nem mondtam volna, akkor a világot meg kell menteni. Elindul hát a kis csapat, repkednek a végtagok, spriccel a vér literszám, szóval ami a világmegváltással jár.
Azt hiszem nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy bizony nem sokan élik túla dolgot, de ez nem is baj, hiszen nem a színészek miatt szeretjük ezeket a filmeket. Pedig nagy nevek játszanak benne!!! Thomas Jane – Magnolia, Médium, Devon Aoki (Sin City- A bűnös város), Ron Pearlman (Pokolfajzat), Sean Pertwee (Equilibrium), valamint John Malkovich (Eragon, Con Air), csak hogy a lényegesebbeket említsem. A film hatásvadász? PERSZE! A film tele van üresjáratokkal? IGEN! Érdekel? NEM! Nem, mert ezt a filmet csak nézni kell, és élvezni, és nem azon agyalni, hogy „de nagy baromság már mert nem is repülhet úgy a repülő”! Nézzétek meg, élvezzétek, ámuljatok, és kész. Ez erről szól, csak erről, és nem többről.
Ja, és egy steam punk kép így a végére, egy egyszerű karóra:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése