Solaris

Mi történik ha az ember találkozik Istennel? Valyon megért és felfogja amit lát? Vagy egyszerűen megőrül, és inkább a halált választja mintsem, fel kelljen dolgozni ami épp történik vele? Erről szól a Solaris 95 perce. Egy jól kimunkált művészfilmet láthatunk sci-fi köntösben, látványos, de nem eltulzott látványvilággal, rideg, fémszínű és kimért belső terekkel, színorgiában pompázó külső felvételek. Ez a Solaris, ami a sci-fitől megszokott nagy csaták, csillagrombolók, giccses szerelmi történetek, és lézernyalábok helyett egy igazi szerelmi történetet kaunk, valamint a lelkiismeret, és bűntudat legmélyebb bugyraiba vezeti el a nézőt.
Nem új filmről van szó hiszen az elsőt az ünnepelt, és napjaikban is elismert szovjet-orosz rendező, Andrej Tarkovszkij készítette el, és ma is kultuszműként tartják számon művészkörökben - ahogy Stanislav Lem nyersanyagként szolgáló könyvét is. Szóval egy remake-kel állunk szemben, de nem is akármiylennel. Egy nugodt és letisztult filmet kapunk ahol a főszereplő Dr. Kris Kelvint (George Clooney), épp annyira fogja vissza magát, hogy teljes egészében a filmre koncentrálhasssunk, és nem az ő játékára.
A film története röviden annyi, hogy a nemrég felfedezett Solaris bolygó köül keringő űrállomáson az emberek szépen lassan emgőrülnek, maguk sem tudják mia abaj pontosan, hallucinálnak vagy épp valóság mindaz ami történik. Megszakítják az összes kapcsoaltot a földdel, és nem válaszolnak semmilyen üzenetre, a megmentésükre küldött csapat pedig szőrén szálán eltűnt. A helyszínre érkező Kris döbbenten tapasztalja, hogy barátja halott, mindenki bezárkózva él, és alig hajalndóak kinyitni szájukat, és rettegnek valamitől, amit maguk sem tudnak pontosan emagyarázni. Azonban már az első éjszaka főszereplőnket meglátogatja valaki. Volt felesége, telsjes testi valójában, hús vér formályában. A bökkenő csupán anniy, hogy az asszony már évek óta halott. Ugyanis a bolygó élő organizmus, aki lemásolja az emberek emlékeit és megjeleníti azokat. Így Kris kap egy második lehetőséget, hogy rendbehozza mindazt amit a felségével elrontottak. Azonban végig ott lebeg a kétség, hogy igazából ott van e, ő e igazából, és egyáltalán vannak e válaszok és ha igen akkor mik azok?
A film eszméletlenül lassan és kimérten mutatja be a kettőjük kapcsolatát, Natascha McElhone, a feleség szerepében brilírozik, Jeremy Davies pedig kicsit már unalmas a zakkant zseni szerepében, ám a túlmozgásos színész még mindig képes kellemes perceket okozni játékával.
A film vége pedig hááát! Szerintem a bolygó, maga Isten, őt találják meg az űrhalyósok, erről a film csúcspontjául szolgáló jelentetben egyértelműen megbizyonosodhatunk, illetve egy korábbi jelentetben tesznek utalásokat erre nézve. Kissé fura megoldás, de nekem nagyon tetszett.
Érdmes megnézni, hiszen Steven Soderbergh (Szex, hazugság, videó; Mint a kámfor; Tripla vagy semmi) még mindig nagyon jó rendező.
Fura de érdekes és értékes szerelmi történet, amit mindenkinek csak ajánlani lehet, bár a sci-fi környezet kissé becsapós, de bajön....