Ahhoz képest, hogy mennyire nagyon eseménytelennek és unalmasnak ígérkezett az elmúlt hét, annyira meglepő, ám sajnos csak ritkán mulatságos élményekben volt részem. Szerdán a PKSZK Déri János emléknapot hirdetett, jöttek is az okos emberek messzi földről terjeszteni az igét, a média kegyetlen és kies világáról, hogy mi tudatlan sötét parasztok újfent meghallgathassuk azt amit lényegében 4 éve tanulunk/ tudunk. Mielőtt azonban belekezdenék a „mindigsapkábanakármilyenparasztdologis” Tvrtko meg Szalay Ádám előadásnak csak nagyfokú jóindulattal nevezhető, promó roadshow-jának elemzésébe ejtenék pár szót magáról a rendezvényről. Tulajdonképp marhára nem volt kedvem semmit csinálni egész nap, na de aztán a szakma iránti hatalmas elkötelezettségünk és unalmunk miatt csak ellátogattunk a „C” épületbe. Az épület mögötti kis réten egyébként igazi majális hangulat alakult ki, amiben hatalmas szerepe volt Pálinkás István tanár úrnak, aki nevéhez híven (nomen est omen) gondoskodott a jó hangulatról. Volt ott házi sör, meg isteni finom vaddisznó pörkölt gombával, (itt jegyezném meg, hogy anyukámnak már egy fél éve könyörgök egy jó adag gombapörköltért, és hát azóta sem ettem eme isteni étekből) finom puha kenyér, fűben ülés, és tunkolás. Egyébként a majális miatt szó érte a ház elejét, mert hát később megjegyezték, hogy ez egy emléknap volt, nem buli, na meg illett volna rendesen viselkedni. Mondjuk az csak a kisebbik baj, hogy a szervezőkön kívül senki nem volt díszmagyarba, sőt még az előadók is úgy néztek ki mintha most jöttek volna a „Mr world csöves” versenyről, még az istencsászármédiamogul Sváby András is. A másik, hogy szerintem pont Déri lett volna az első aki kiül a fűbe egy kis pörköltre, meg focizni, meg sörözgetni egy kicsit. Nem értem hogy miért jó az, ha kriptahangulat uralkodik egy emléknapon, nem hiszem, hogy az az ember aki botrányt csinált azzal, hogy pulcsiban vezetett műsort az M1-en, az ne lenne kapható egy kis focira a gyepen. És ha már itt tartunk ő lett volna az ELSŐ aki a már fentebb említett médiaszakmunkások előadásán magából kikelve osztja le azt a két bohócot, a prezentált előadást hallva. Az előadás címe a „közszolgálati VS kereskedelmi televíziózás” lett volna, mely témát 2 darab mondatban lerendeztek. Innentől kezdve gusztustalan önpromó következett. Istenítették a TV2-t, a Naplót, mely szerintük a minőségi televíziózás és újságírás fellegvára (ez baromság, hogy miért talán később leírom). Aztán arról beszéltek, hogy mennyire el kell adniuk magukat és a szakmát a kereskedelmi szemlélet miatt. Aki szerint ez ellentmondás az jól gondolja, ám ez szemlátomást nem zavarta őket. Volt ott aztán minden mi szem szájnak ingere, Tvrtko csak 6-szor mondta el, hogy megtalálta az utolsó hadifoglyot, mondjuk kutya se kérdezte, de elmondta. Tvrtko-t azért még a normálisabb tv-s újságírók közé sorolom, mondjuk az igazsághoz hozzá tartozik, hogy úgy nem nehéz riportot csinálni, hogy eleve olyan témákat választok, pl.: leprások, amik magukban is elvisznek bármit a hátukon. Ebben a műfajban szerintem Fiderikusz az ász, az „Én mozim” című műsorában megható kis történeteket dolgozott fel úgy hogy leesett az ember áll, na oda kellene egyszer felnőni nekem is. A két előadót hallgatva azon gondolkoztam, hogy ha sok mindent elérek a választott szakmámban és esetleg híres és neves médiaszakember leszek, akkor a legtöbb amit elérek, hogy ilyen felfuvalkodott, öntömjénező barom leszek aki csak a saját és a főnöke seggét nyalja. Azt már tényleg csak zárójelben jegyzem meg, hogy csak azokra a kérdésekre voltak hajlandók rendesen válaszolni, amik nem sértették nagyranőtt egójukat. Összességében jó kis nap volt ez, még több ilyet én azt mondom.

Holnap talán írok egy annyira nem is szar filmről… Á! Meg is van az áldozat, címe: Fidó