Akármennyit is gondolkoztam rajta, mégsem tudok épkézláb bejegyzést rittyenteni arról, hogy bizony a mai nappal véget ért Dunaújvárosi létem. Fájó szívvel ugyan, de véget ért ez a négy év is, pedig hát voltak szép és kevésbé szép pillanatok. Rengeteg embert ismerhettem meg, és bár nem mondom, hogy mindenkivel tartom a kapcsolatot meg az ilyenkor szokásos dolgok, de van pár ember akivel később azért meginnék pár sört. Jó kis élet volt ez, de hát muszáj hogy véget érjen, nem szeretnék olyan balfasz lenni, mint páran a suliban, akik inkább megbuknak párszor, csak hogy még pár félévet magukra ránthassanak, mert hát suli meg minden. Inkább emlékekkel a szívemben könnyesnek nem mondható szemekkel elhagyom az iskolát, még két államvizsga és kész is van. Utána meg jön a NAGYBETŰS élet, amolyan kisbetűs kezdéssel…
Na ennek a bejegyzésnek se volt sok értelme, inkább amolyan dünnyögés, de hát idő kell mire felfogja az ember, hogy véget ért a 4 év. Na majd akkor írok egy szebbet, de most csak ennyi telik. Fáradt is vagyok, meg filmek is vannak, jó sok, szóval menek filmezni, holnap meg paprikakapálás, szóval holnap egy szép hosszú, az agrár lét árnyoldalát részletesen bemutató bejegyzésre lehet számítani amolyan „deútálokélniésmindenkitakiél” stílusban…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése