A mai napon ejtem meg az utolsó szakdolgozatos bejegyzésem, melynek rendkívül prózai ám annál örömtelibb oka van, ugyanis leadtam végre mindkét remekművet. Mondjuk a remekmű kifejezés erős túlzás, hiszen már most találtam benne vagy 10 elgépelést, ám úgy vagyok vele mint a kockafejű gyerek apukája, aki akkor is kereknek látja a kisded fejét, ha megáll rajta a sör. Szóval kész-vége!

Egyébként olyan üresség érzet tört rám, hogy csak na. Eddig ugyanis mindig megvolt a tennivaló, ha volt egy kis szabad időm tudtam, hogy szakdogát kell írnom, és már meg is volt a dolog. Teljesen elszoktam a semmittevés és léha életmód örömeitől. Akklimatizálódás következik, remélem még van remény, hogy visszataláljak az egy igaz főiskolás ösvényre, ahol nem kell a jegyzet, sem tanulás, ahol minden „süti” és örömbódottá.