Dokik

Eleddig vártam ezen bejegyzéssel, mert semmiképp sem szerettem volna elhamarkodott véleményt alkotni, egy olyan témáról, mely meglehetősen közel áll szívemhez, sőt mostanában egyre jobban. A Scrubs-ról van szó. Vagyis magyar alá, TV2 fordításban Dokik, ami ha azt vesszük teljesen helyén való fordítás, mert a „köpenyek” elég bénán hangzik, na meg nem is igazán köpenyt jelent, hanem azt a általában zöld vagy kék vászon ruhát amiben a dokik mászkálnak. Szóval elindult a Dokik, ami egyik szívem csücske, amióta Gudricza kollegától megkaptam az első évadot DVD-n, azóta teljesen függő lettem. Olyan sitcom ez ahol hála Istennek elhagyták a gépi röhögést, így tényleg ott nevet az ember ahol poént talál, ami ez esetben nem lesz túl nehéz, persze csak ha vevő, a sorozatra olyannyira jellemző szarkasztikus, végletekig cinikus humorra. A szinkron ez esetben nem vágta tönkre teljesen a sorozatot, bár van pár karakter, akivel rendesen félrenyúltak.

Alap felállásban egy kórház mindennpajait ismerhetjük meg, JD a főszereplő srác szemszögéből, kinek képzelgési képezik a történet gerincét. Félelmetes dolgokat talál ki, árad a tömény hülyeség, de mégsem esik át a ló túloldalára. Az ő hangjával alapvetően semmi baj nem lenne, ha a szinkronszínész jobba ráérezne az álmodozós részekre, mert eddig elég gyengus a teljesítménye.

Másik nagy kedvenc Dr. Cox, aki képes 6-8 bővített mondaton keresztül osztani valakit, végletekig elhúzva a szarkazmust, olyan minőségben, és lendülettel, hogy az embernek bizony kétszer háromszor is neki kell esni egyik másik monológnak, hogy minden kis utalás és poén leessen. Az ő hangja is a helyén van, bár nem mindig olyan mint annak lennie kellene, hiszen a Cox-ra jellemező gyors hangszín és ritmusváltások nem igazán jönnek ki. Bár az is igaz, hogy marha nehéz lehet ezt a karaktert hitelesen visszaadni.

Turk, Carla, Tod hangja egy minőségben mozog, semmi extra, így kivetnivalót sem találok, egész jól megoldották a színészek, sőt még Dr. Kelso is igen jól muzsikál Forgács Gábor keze alatt, aki meglepően jól alakítja a kórház szemét, ám szerethető főorvosát, aki szerint az ember „gonoszsággal töltött gonoszság, gonoszsággal leöntve”

Egyik favoritomat Janitort, a fordító minden szívbaj nélkül képes volt „mindenesnek” fordítani, pedig a „gondnok” kifejezés azért üdvösebb lett volna. Az ő hangja szar, nem tudok mit csinálni, nem tetszik, íztelen, semmilyen, nem tetszik.

Végére pedig személyes kedvencem Eliot, aki amellett, hogy minden évadban egyre jobb nő lesz, az ő fejlődése a legszembetűnőbb az eddig elkészült 7 évad alatt. Eleinte végtelenül esetlen, krónikus önbizalomhiányban szenved, és olyannyira neorotikus, hogy nem lehet nem szeretni, majd a végére egészen összeszedi magát, néha még magabiztosnak is nevezhető, ám túlzásokba nem esik azért. Ja, és talán a legfontosabb, hogy az ő szájából még a német nyelv is jobban cseng, hallgassátok… Az ő hangjával tulajdonképp semmi baj, bár kíváncsi vagyok hogyan oldja meg a szinkronhang mikor Eliot hangja begyorsul, és sípoló csipogós lesz, amihez egyébként több poén is kötődik, szóval kikerülhetetlen lesz a dolog.

Amit azonban nagyon elszúrtak, az Ted. Annyira szerethető, és hatalmas karakter, hogy nagyon, erre egy tök jellegtelen béna hangot találtak neki. Íme az eredeti, szerintem hatalmas arc, és az ő poénjai, háát, ritkán szól de akkor nagyot.

Sokáig tudnék még áradozni a sorozatról, de nem teszem. Tessék nézni a TV2-n, és akkor hátha nem veszik majd le műsorról az első évad után.