Most, hogy vége a sulinak, nincs már tanulás, és államvizsga, mindkét szakdolgozat kész és leadva, valahogy üres lett az életem. Nem azt mondom, hogy nem tudom feltalálni magam, de eltűnt a cél, ami miatt lehet hajtani, nap mint nap felkelni. Valahogy az sem vonz, hogy a semmittevés édes posványában fetrengjek hetekig-hónapokig, lehet hülyén hangzik, de DOGOZNI AKAROK! Minél előbb, annál jobb. Értem én, hogy tök jó semmit se csinálni, meg kipihenni a fáradalmakat, de átaludtam két napot, már kipihentem mindent. Annál is inkább dolgoznék, mert néha megöl az unalom, ami mint köztudott szörnyű dolgokra vesz rá az embert, én meg ismerem magam, és ha nem akarom egyszer kipróbálni, hogy én vagy a kutyám képes tovább a farkasszemnézésre, akkor muszáj lesz valamit találni. Nem akarok itthon poshadni, olyan tenni akarás van bennem, hogy csak na. Életem 22 évéből 16-ot tanultam, most már valami értelmeset is csinálnék…