Szegény Metálos Újságíró reggelije

Nem könnyű Metálos Újságírónak lenni, mert hát egyrészt bekerülni ebbe a körbe, illetve a tisztséggel járó kötelezettségeknek megfelelni, nagyon nem egyszerű. Egyrészt menőnek, és intellektuálisan bajnoknak kell lenni, másrészt pedig a szellemi és testi leépülés minden jelét produkálni kell, főleg az X+15. sör mellett, ahol az X nagyobb mint a teljes államháztartási hiány fügében. Szóval ha valaki arra adná a fejét, hogy Metálos Újságíró legyen, bizony fel kell kötni a felkötnivalót…

A Metálos Újságíró lét egyik szépsége az a gasztronómiai gordiuszi csomó, mely abból áll, hogy lényegében minimális alapanyag felhasználásából (mert hát ugye kell a sörre), a maximális tápértékű és élvezhetőségében, pedig megközelíthetetlen magasságokba törő étket varázsoljunk asztalunkra. Ez nem kis kihívás, főleg egy trú Metálos Újságírónak, aki mint köztudott nem tud főzni, sütni, a konyhát csak hírből ismeri, mert úgy vallja, hogy ha az asszony kijön a konyhából, akkor az csak egy dolgot jelenthet, hogy „hosszú a lánc”.

Ma azonban nekem mint Metálos Újságírónak reggelit kellett készítenem magamnak, ami ha azt vesszük, nem is lenne olyan nagy dolog, hiszen fordult már elő ilyesmi a történelemben, ám most úgy gondoltam, kirúgok a hámból, és olyat de olyat készítek, hogy akármelyik kasztbeli társam odalenne a gyönyörtől meg vissza…

Hozzávalók: 7db tojás

egy nagyobb kolbász

emberesebb adag krumpli

ismeretlen fűszerek

szalonna

párizsi

sok-sok hagyma

friss kenyér

MAMZ (Minden Ami Megsül Zsírban)

A hozzávalók körültekintő és alapos vizsgálata után, ami főleg a tojás alakjának, és színének minden részletre kiterjedő vizsgálatából áll, minek lényegében szinte semmi értelme, de hát a Metálos Újságíró már csak ilyen, hozzáláthatunk a hozzávalók előkészítéséhez.

A tojást egy erre a célra rendszeresített tányérba felverjük, majd jól beízesítjük sóval és minden olyannal ami szerintünk fogyasztásra alkalmas állapotba varázsolja az erőszakos úton terhességmegszakított csirkeembrióinkubátort. A kolbász felszelése, krumpli megpucolása, majd felszeletelése, szalonna kockázása, párizsi elővétele, hagyma pucolás-szelés-sírás háromszög után hozzáláthatunk magához a főzéshez. Természetesen zsírt használunk nem holmi diétás olajat, mert egy Metálos Újságíró sört iszik, disznót eszik, és zsírral süt. A hozzávalók egyébként szépen külön tányéron, halmozva egymás mellett sorakoznak a főzőegység közelében, mert szeretjük a szimmetriát és a praktikumot. A felhevített zsírba beleöntjük a krumplit, majd a karunkra csapódott forró zsír következtében bekövetkezett földön, magzatpózban való fetrengés után várjuk azt a pillanatot mikor arcunkon széles mosollyal konstatáljuk, hogy megsült a krumpli. Egyébként a sült krumpli nem is olyan egyszerű étel, mert miután felvette azt a színt ami a sült krumpli sajátja, onnantól kedve kiszámíthatatlan időre van szükség ahhoz, hogy ténylegesen megsüljön a zöldség. A készenléti állapot megállapítása már csak azért is problematikus, mert eleddig egyetlen módszert sikerült kitapasztalnom, mégpedig, kiveszek egyet, a mi még forró ugye, így hagyom hűlni. Majd miután meghűlt megkóstolom. Kb. az 5. nyers krumpli után kijelenthetjük, elkészült!

Ezután a krumplit egy tányérra halmozom, mégpedig olyan formában, hogy az egy fészekre hasonlítson. A megmaradt zsírban megsütöm a tojást, hagymát, kolbászt, szalonnát, és mindazt ami MAMZ. Az elkészült egyveleget rá a fészekre, és jöhet a fűszer, ami esetemben érdekes keveréket adott. Ugyanis találtam itthon számos olyan fűszert amit Sthal Judit igen, de Lantosék egyáltalán nem használnak. Pl.: korkuma, bazslikom, menta, kuszkusz, stb. Namármost mivel nagy részével még csak nem is találkoztam, így jó Metálos Újságíróként mindegyikbe beledugtam az ujjam, és megnyaltam… (hmmm, ez elég pornós volt). A megfelelő kombináció meglelése után gazdagon megszórom a felhalmozott étkeket, és kész is volnánk!

Jó étvágyat, és kellemes mosogatást, mert azért egy Metálos Újságírónak aranyból van a szíve, és mosogat.