Na most hogy van egy kis időm, és legfőképp energiám, bepótolom hiányosságaimat, és minden olyanról írok, amiket már egy jó ideje tervezgetek.
Először is államvizsga… Államvizsga előtti este szaktársamnál töltött éjszaka már megalapozta meglehetősen jó hangulatomat, ami egészen másnap reggel 8-ig kitartott. Ám ennyire nem szaladnék előre, hiszen mindenképp meg kell említenem a sírvaröhögős tanulást, amit Gudricza kollegával sikerült előadni. Minden úgy kezdődött, hogy marha fáradtan, még átnéztünk pár tételt, amikor is elhangzott a „na most elmesélem neked az ünnepeket, úgy ahogyan azok vannak” mondat. Innentől kezdve volt fetrengés, röhögés, sírás, és még több fetrengés, szóval olyan messzire kerültünk a tanulástól, amennyire csak lehet. Nem is erőltettük, röhögtünk tovább, meg néztünk egy kis tévét, mert hát a tömegmédia agyromboló hatása nélkül képtelen vagyok álomra hajtani a fejem. Ez meg is történt olyan hajnali 1 óra felé, az ébresztő, pedig 6-kor volt, szóval kemény 5 órás masszív és pihentetőnek alig mondható alvás után nekivágtam életem egyik legnagyobb kihívásának, persze csak a postai csekkfeladás után, az egyszerűen nem megy…
Szóval reggel fél nyolckor már ott álltunk teljes harci díszben főiskolánk A épülete előtt. Gudricza az Armani öltönyét, míg én a BOSS kollekció, 2008-as slágerét választottam. A lényeg, hogy annyira macsósan és jól néztünk ki, hogy már szégyelltem magam, pedig ez az érzés meglehetősen távol áll habitusomtól. Mikor beléptünk, úgy éreztem magam mintha Top Gun pilóták lennénk. A nap fényesen csillogott frissen zselézett hajunkon, a lágy szellő meglebbentette nyakunkban hordott hófehér sálat, arcunkon pedig az elszántság kemény és ellentmondást nem tűrő jegyei jelentek meg. Lábunk nyomán lótuszvirágok nőttek, és maga Buddha áldása kísért utunkon. Szóval földöntúli boldogságunk egészen 2 percig tartott, eddig tartott ugyanis amíg a bejárattól elbotorkáltunk a vizsga helyszínéül szolgáló A44-es teremig, ahol is a titokzatos 16-os bizottság várt. Innentől az események nem várt fordulatot vettek, ugyanis arra számítottam, hogy majd mindenféle hepaj lesz, meg haladunk, meg ilyenek. Na nem így lett, ugyanis vagy 5 órás várakozás és idegeskedés várt rám. Kínomban megszámoltam a csempéket, fel alá sétálgattam, és mindenkivel szóba elegyedtem, csak hogy teljen az idő. Az idő azonban nem akart telni, így mire bejutottam a bizottság elé már olyan voltam mint egy élő halott. Csak épp a fejem nem rohadt olyan látványosan. A védés elég könnyen ment olyan voltam mint egy showman, hazudtam szövegeltem, már magam sem tudom mit, de mondtam csak mondtam, ahogy azt kell. A tétellel már nem boldogultam olyan jól, hogy pontosan mi történt nem tudnám megmondani, az biztos, hogy Magyarországon sok a zsidó, meg a cigány, Rákóczi szabadságharc, reformáció, Lenin, és ehhez hasonló fogalmak is szóba kerültek. Végül 4-est kaptam ami meglehetősen jó, ahhoz képest, hogy azt hittem meghúztak. Most meg nagyban kommos tételeket tanulok, amik, hááááát….
Na majd folyt köv. jövő hétfőn…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése