2009. december 10., csütörtök

666

Az milyen már, hogy a vérvételnél a dokinő a 666-os matricát ragasztotta a lapomra. Majd mikor rájött megkérdezte, hogy levegye-e? Végül maradt a matrica, lehet ez hoz szerencsét. Amúgy a ma reggeli vérvételnél ért talán az egyik legkellemesebb élmény. Na most nem kell kiröhögni még most sem szeretem mikor tűvel döfködnek, de hát akkor is. Az volt ugyanis, hogy kiírás szerint reggel 7-kor kezdődik a móka, de mire odaértem, kb. 7előtt 10 perccel már csak az erős középmezőnybe tartozó 44-es sorszámot tudtam leszakítani. Nem tudom, hogy egyesek hogyan csinálják, kíváncsi lennék arra, hogy az 1-es sorszámot mikor kellett elvinni. Még jó, hogy vittem magammal olvasni valót. Majd jött egy néni, akinek átadtam a helyemet. Dumálgattunk egy kicsit, majd kapott egy telefont és azt mondta, hogy el kell mennie de odaadja nekem a sorszámát ami az előkelő 22-es volt. Szóval megfelezte a várakozási időmet. Én meg a 44-est odaadtam egy nőnek aki nálam is szerencsétlenebbül járt mert az 56-ost szorongatta aki örült meg minden. Persze ő is továbbadta az övét, szóval mindenki egy kicsit jobban járt. Ez tényleg aranyos volt, tisztára karácsonyi hangulatom lett, olyannyira, hogy majdnem elmentem ajándékokat venni.

Nincsenek megjegyzések: