Egy három órás filmet végigülni nagy kihívás. Még akkor is egy egyébként jó filmről van szó, ami végig leköti az embert. Mondjuk az Avatar nem ilyen, de ettől függetlenül a három óra végigülése dicséretreméltó tett. Az Avatar egyébként egy jó film. Viszont semmi olyan nincs a történetben amit ezerszer ne láttunk volna, kiégett katona aki még egy nagy dobásra készül, hogy aztán visszavonuljon és minden jó lesz, ettől megváltozik az élete, szerelmes lesz és megmenti a világot. A színészekről sem lehet túl sok mindent mesélni mert hát marha nehéz lehet egy két és fél méter magas kék valamit eljátszani, úgy hogy egyébként nem sok olyan ember él a földön aki tudná, hogy milyen érzés egy két és fél méter magas kék valaminek lenni. Egyedül Sigourney Weaver dobogtatta meg a szívem, igaz végig azért imádkoztam, hogy hagyja már abba azt a hülye tudós szerepet, kapjon fel egy nagyobb lángszórót és induljon alien-t ölni. De nem tette, szóval ez is kimaradt. Viszont az is tény, hogy az Avatar mindezek ellenére egy eszelősen jó film. Miért? Mert olyat nyújt amit nagyon kevés film mostanában. ÉLMÉNYT! Igen, ez a jó szó. Nincs csavaros történet, nincsenek bonyolult karakterek (igazából mindenki olyan egyszerű mint a bot), cserébe viszont az állunkat fogjuk keresni a teljes játékidő alatt, amit nem is fogunk megtalálni csak mikor felkapcsolják a villanyt. Már a bejáratnál osztogatott szemüveg is okot adott a bizakodásra, bár igaz annyira régen voltam 3D-s moziban, hogy én még leragadtam a „kijön a képből a csavar meg az autó” szintjén. Igazából most is valami ilyesmire számítottam, bár hála istennek nem ezt kaptam. Hogy mit? Hát azt elég nehéz elmesélni, pláne leírni, de legyen elég annyi, hogy ezt mindenképp tessék megnézni, mert ilyet a legmodernebb, csili vili házimozi rendszer sem tud. Ezt látni kell. Gyönyörű táj, részletes kidolgozás, és olyan apró ötletek amik nélkül sokkal szegényebb lenen a film. Képzeljetek el egy élő lélegző erdőt, aminek minden egyes fűszála reagál a szereplőkre, világít- forog- repül meg amit csak el tudtok képzelni. Igazából olyat is amit nem, vagy csak az én fantáziám szegényes nem tudom. És most ezt képzeljétek el a vásznon, gyönyörű színekkel és formákkal, tényleg leírhatatlan. Látszik, hogy mire költötték azt az 500 millió dollárt,a mibe a film került. Kicsit olyan érzésem volt mintha először a trükköket találták volna ki, aztán mivel megvolt a technika, jött a forgatókönyv meg a film. Bár ez most nem zavart. Jó tudom, az 500 millió sok, nagyon sok. Most lehetne írni, hogy a felét odaadhatták volna a szegényeknek, meg az éhezőknek, de hát Steven Segal-os filmek is vannak, szóval a világ már csak ilyen. Az Avatar igazán különleges mozi élmény, de az a szavakkal nehezen megfogható isteni szikra, ami a legnagyobbak közé emelhetné hiányzik belőle. Ez pedig azért bosszantó, mert tényleg csak egy egészen kicsit kellett volna többet foglalkozni a karakterekkel, meg talán itt-ott elsimítani a tempó egyenetlenségeit ahhoz, hogy több legyen jól megcsinált, de nem remekbe szabott, eszméletlen vizuális élményt nyújtó popcorn mozinál. Haragudni mégsem tudok Cameronra, mert az Avatar irdatlan méreteivel egész egyszerűen maga alá gyűri, szétroppantja az ellene szóló negatív érveimet, az utolsó fél órában pedig elégedetten konstatáltam, hogy a kanadai tűzereje még mindig páratlan a szakmában. A finálé simán letarolja a vásznat.
A végére még csak annyit, hogy a film nagyon hosszú, megtekintése előtt semmiképp ne igyatok semmit. Mondjuk a fejem is megfájdult mert a eléggé megterheli a szemet, szóval néha nem árt levenni a szemüveget, de amúgy iszkiri a moziba Avatart nézni mert ezt a filmet letölteni vétek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése