Mai aranyköpés

Ez anniyra tetszik, hogy muszáj volt...:D


"A nők két nagy problémával küzdenek: nincs mit felvenniük és nincs elegendő helyük, ahol ezt a semmit tárolhatják."

Kiderült...

"A Heti Válasz egyedüli tulajdonosa lett Lantos Csaba

A Heti Válasz egyedüli tulajdonosa lett a Lantos Csaba érdekeltségébe tartozó Csemgandó Kft. - közölte Bánhegyi Zsófia, az újság lapigazgató-helyettese szerdán.

Tájékoztatása szerint a Csemgandó Kft. korábban a lap üzletrészeinek 25 százalékát birtokolta. Bánhegyi Zsófia hozzáteszi, hogy a tranzakcióig a 75 százalékot tulajdonló Csák János, Kékessy Dezső és Szabadhegy Péter a jövőben a tanácsadó szerkesztőbizottság tagjaként segítik a szerkesztőség munkáját.

A lapigazgató-helyettes közleményében kitért arra is, hogy az ügylettel egyidejűleg a menedzsment három tagja – Borókai Gábor főszerkesztő-lapigazgató, Bánhegyi Zsófia és D. Nagy Ibolya gazdasági igazgató – tőkeemelés révén együttesen ötszázaléknyi tulajdonrészt szerzett.

Mint írta, Lantos Csaba a változást a médiavilágban zajló jelentős átalakulásokkal, mozgásokkal indokolta, amelyek új lendületet és erőforrásokat igényelnek a nyomtatott sajtóban éppúgy, mint az online megjelenésben. Az új tulajdonos nem kíván változtatni a hetilap irányvonalán, de gazdasági pozícióit tovább szeretné erősíteni.

A távozó tulajdonosok szerint a Heti Válasz mind befektetési, mind kulturális értékteremtési reményeiket beváltotta, ezért is maradnak szívesen tagjai a lap szellemiségét befolyásoló értelmiségi körnek - hangsúlyozta Bánhegyi Zsófia.

A közlemény emlékeztet arra, hogy az eladók 2004 májusában vásárolták meg az akkor a működést veszélyeztető, súlyos pénzügyi veszteségekkel küzdő, 12 ezres heti példányszámban elkelt lapot. A lap azonban az új, üzleti szektorból érkezett menedzsment munkája nyomán 2004 óta megerősítette piaci pozícióit a közéleti-gazdasági lapok piacán. A GFK és a Szonda Ipsos Nemzeti Médiaanalízise szerint a Heti Válasz értékesített példányszáma mintegy 70 százalékkal megnövekedett."

Na jó bevallom (pedig hogy megmondtam mindenkinek, hogy tartsák titokban) igazából milliomos, nem is milliárdos vagyok, és csak azért melózok hogy ne unatkozzak a 3 budai villa valamelyikében...

Megint Állunk Vazze

Baromság ez a MÁV sztrájk. Nemrég csináltam róla anyagot, és hát ha jobban megnézi az ember az egészet rá kell jönnie, hogy ezt is a politika meg az öltönyösök mozgatják. Már csak arra nem gondol senki, hogy pont azok szopják meg az egészet, akik semmiről sem tehetnek, az utasok. Mert mondjuk a sok barmot nem érdekli, hogy Joli néni hazajut e vagy az állomáson egy fűtetlen vagonban kell éjszakáznia, mert szegény vasutasok nem kaptak 250ezer forintot a MÁV Cargo eladásából. Mondjuk már ez is vicces, mert elképzelem, hogy eladják a tévét (ami jelenleg önkormányzati tulajdon) én meg tartom a markom, hogy „tessék nekem pénzt adni, mert én dolgoztam”. Kíváncsi lennék, hogy bejelentésem után hány másodperccel kezdenének mocskosul kiröhögni. Ja meg a béremelés. Igaz, hogy mindenki szarban van, meg sorra szűnnek meg a munkahelyek, meg speciel jövőre kevesebbet fogok keresni mint most, mert ugye a 13. havi ugrott, ezek meg plusz 10%-ot akarnak. Fasza… Inkább dolgoznának, ahelyett, hogy verik a nyálukat, meg már szinte hobbiból sztrájkolnak.
De a kedvencem, hogy érdeklődni kell, hogy melyik vonat indul... ezzel csak az a baj, hogy ez szinte lehetetlen, mert a vasúttársaság központi információs vonala szinte egész nap túlterheltség miatt elérhetetlen, az állomások közvetlen telefonszámait már évekkel ezelőtt megszüntették, az állomásfőnökök pedig nem adhatnak ki információkat. Na akkor, hogy? Megmondim, tessék kibattyogni az állomásra, ott megkérdezni az információnál dolgozó szimpatikus emberkét, és reménykedni, imádkozni...

MÁV álláshirdetés:

MÁV - Most Állunk, Várjál!!!
Munkatársaink európai - sőt mi több, világ - szintű szolgáltatást nyújtanak!
Elítéljük a rohanó életvitelt, vonataink megfontoltan, vagy sehogysem közlekednek!
Interaktív szolgáltatások keretében az utasok maguk takaríthatják ki az ülőhelyet, ha le szeretnének ülni!
Odafigyelünk szemünk egészségére: állandó fényviszonyt biztosítanak intelligens ablakaink, amelyek piszoktól sötétülnek. Este nem kapcsolunk lámpákat, hogy nyugalma teljes legyen!
Az extrém sportok kedvelőinek: nyáron teljesen feltekerjük a fűtést, télen soha.
A wc-ben se lámpa, se tükör, se papírtörlő, ezzel tudatosítva a természetes nomád élet szépségeit!
A csatlakozásokat nem hangoljuk össze, hogy ön ne érezze magát egy gépi rendszer tehetetlen részeként!
Várótermeink közbiztonsága érvényesíti az evolúciós folyamatokat: csak az erős marad életben!
Utasbarát menetrendek: megjegyezhető mennyiségre csökkentettük a járatszámokat!
Banki szolgáltatások: nagyobb mennyiségű készpénzét beválthatja menetjegyre!
Odafigyelünk a környezetünk egészségére: hetente legalább 3x vonatmentes napokat tartunk az egész országban, elviselhető mértékűre csökkentve a káros-anyag kibocsátást!
Bevezettük a szubjektív felelősség fogalmát: munkatársaink csak a haszonból részesülnek, a hiányt nem kell befizetniük!

Jelentkezz csapatunkba, nálunk megvalósíthatod magad, gátlásaid levetkőzheted. Ha iskolában elnyomtak, nincsenek barátaid, sőt még a szüleid szerint is hülye vagy, akkor gyere hozzánk dolgozni! Ma már a legtöbb munkatársunk kinőtte gátlásait és teljes lelkinyugalommal szop.t egy egész országot!!!

Áhoj!

Kicsit megkésve bár de annál nagyobb lekesedéssel folytatódik a blog.Ez amúgy egy teljesen pozitív nap. Ilyen is kell néha, már csak azért is, hogy ne mindig a nyűgjét hányja rá az embner a világra. Tualjdonképpen semmi olyan nem történt ami miatt eza anp különlegesebb mint a többi, vagy ha igen, hát azt megatartom magamnak, szóval a léynelg, hogy csak úgy símán jó a kedvem. A melóval tiszta hamar végeztem délelőttös lévén mgyorsan megcsináltam a "nap kérdése" névre hallgató napi műsoromat, amiben a város lakóit kérdezgetem mndenféle aktuális kérdésről. Ebben az ajó, hogy emberekkel lehetek, na mewg mivel minden nap én csinálom, és én is szerkesztem így aztén telejsen a magam szájíze szerint formálhatom, és ökörködhetek kedvemre. Aztán egy rövid intewrjú egy suliigazgatóval, gyorsan megírtam az anyagot, és kész is. Tulajdonképpen egész laza ez a meló (már amikor) csak rá kell jönni a ritmusára és kész is. Na jó, nem ömlengek tovább, csak hát régen volt már hogy jó kedvem volt.

HARRRRRRRRRRR

Jóóó, tudom írok majd normális dolgokat is, de ezt nem lehet kihagyni....

Lány: Szia
Fiú: helló
Fiú: ki vagy?
Lány: csak egy valaki?
Fiú: Valaki, akit ismerek?
Lány: nem
Fiú: Akkor mi a fenéért zavarsz engem?
Lány: hát, akkor bocccccsi
Lány: csak csetelni akartam veled
Fiú: miért?
Lány: mind1, egy seggfej vagy
Fiú: Hé, várj egy percet
Lány: igen?
Fiú: nézd sajnálom. Csak 1 kicsit paranoiás vagyok
Lány: paranoiás?
Fiú: igen
Lány: mitol?
Lány: tolem?
Fiú: Nem. Bújkálok.
Lány: LOL
Fiú: Kurvára ne nevessél rajtam!
Fiú: Ez a szarság komoly!
Lány: Mi elol bújkálsz?
Fiú: A zsaruk elol.
Lány: ne akarjá már átbaszni
Fiú: Komolyan mondtam.
Lány: Nem teljesen értem
Fiú: Üldöznek a zsaruk.
Lány: Miért?
Fiú: Köröznek három államban.
Lány: Miért???
Fiú: Ez egy kissé zavarbaejto.
Fiú: Megeroszakoltam egy pulykát.
Fiú: Halló?
Lány: Te beteg vagy, baszd meg.
Fiú: Küldd el nekem a képed.
Lány: miért?
Fiú: hogy tudjam, hogy nem közülük való vagy.
Lány: Mik közül?
Fiú: Zsaruk.
Lány: nem vagyok zsaru, mondtam már
Fiú: Akkor küldd el a képed.
Lány: várj
Fiú: Siess.
Fiú: Ott vagy még?
Fiú: baszd meg, zsaru!
Lány: hé, bocsi
Lány: valamit meg kellett csinálni az anyámnak
Fiú: Azt hittem, a képed keresed, h elküldhesd nekem.
Fiú: Miközben valójában a hatóságokat értesítetted.
Fiú: Vagy nem!?
Lány: nem errol van szó
Fiú: Akkor meg?
Lány: nem akarom átküldeni a képem, mert nem vagyok valami csinos
Fiú: A legtöbb zsaru nem
Lány: NEM VAGYOK KIBASZOTT ZSARU, TE FASZFEJ!
Fiú: Akkor küldd el a képed.
Lány: jó. Mi az e-mail címed?
Fiú: Csak küldd át itt.
Lány: rendben *KÉP*
Lány: Megkaptad?
Fiú: Várj. Épp nézem.
Lány: Ez a kép májusban készült rólam
Lány: Azóta könnyebb vagyok pár kilóval
Fiú: Reméltem is
Lány: mivan?!?
Lány: ez megsértette az érzéseimet
Fiú: Valóban?
Lány: Igen. Nem sokkal vagyok kisebb, mint akkor voltam.
Fiú: Attól jobban éreznéd magad, ha én is átküldeném a képem?
Lány: igen
Fiú: Okés, hadd keressem meg.
Lány: kks
Fiú: Tessék, itt is van. *KÉP*
Lány: ez nem te vagy.
Fiú: Dögöljek meg, ha nem én vagyok!
Lány: Te nem így nézel ki.
Fiú: Ezt meg honnan a picsából tudod?
Lány: mer a profilodban más kép van.
Fiú: A profil kép hamis.
Fiú: A zsaruk elol bújkálok vele.
Lány: Úgy nézel ki, mint a Farm Fresh fickó lol
Fiú: Hát, te meg úgy, mint aki MEGETTE a Farm Fresh fickót....
Fiú: Nem is beszélve a zöldségekrol.
Lány: Baszódj meg
Fiú: Terveztem, míg meg nem láttam a képed
Fiú: Most egy hétig nem fog felállni a faszom.
Lány: Nem kellett volna elküldenem azt a képet.
Lány: Eddigis csak oltottál miatta.
Lány: Megbántottál.
Fiú: És a Farm Fresh fickónak nevezni engem nem bántó?
Lány: Azt hittem, csak átbaszol azzal a képpel!
Fiú: Miért tettem volna?
Lány: Nem tudom elhinni, hogy a zsaruk üldöznek
Fiú: Nem tudom elhinni, hogy a Télapó hagyja, hogy az ölébe ülj..
Lány: BAZD MEG!!!
Fiú: Mindkét lábát eltörnéd.
Lány: Egy KIBASzott seggfej vagy.
Lány: Egész életemben csúfoltak a súlyom miatt
Lány: és te is csak nevetsz rajtam, pedig nem is ismersz
Fiú: Ok. Sajnálom.
Lány: Nem, valójában nem
Fiú: Igazad van. Tényleg nem.
Fiú: HAARRRRR!
Lány: Végeztem veled
Fiú: Beng. Sajnálom.
Lány: Tiltólistára teszlek
Fiú: Várj 1 pillanatot
Fiú: Rosszul indítottunk.
Fiú: Akarod elölrol kezdeni?
Lány: Nem
Fiú: Kinyalom a puncidat
Lány: Micsinálsz?
Fiú: Hallottad.
Fiú: Azt mondtam, kinyalom a puncidat.
Lány: Aszittem azt mondtad, h nem tudod felállítani, most, h láttad a képem
Fiú: Fel kell neki állnia, h kinyaljam a pinádat?
Lány: Szeretném látni azt a férfit akit felizgat, ha kinyalhat
Fiú: Hát, én más vagyok, mint a többi férfi.
Fiú: Engem más izgat fel.
Lány: Például mi?
Fiú: Tényleg tudni akarod?
Lány: Nem tudom
Fiú: Igennel vagy nemmel kell felelned.
Lány: Félek megtenni
Fiú: Miért?
Lány: mer
Fiú: mer miért?
Lány: lássuk csak
Lány: azt mondtad, pulykákkal csináltad. Dagadtnak neveztél. aztán meg ki akarsz nyalni
Lány: ez neked nem tunik furcsának?
Fiú: Neeem
Lány: hát nejem az
Fiú: Remek. Nem teszem meg, ha te nem akarod
Lány: Nem azt mondtam
Fiú: Ezt vehetem igennek?
Lány: Gondolom.
Fiú: Ok. Akkor egy kicsit segítened kell, hogy felizguljak.
Fiú: Szeretnél segíteni?
Lány: Mit kéne tennem?
Fiú: Úgy kell beszélned, mint egy kalóznak.
Lány: ???
Fiú: Amikor elkezdek puhulni... mondd azt, h "HARRRR!!!"
Fiú: ok?
Fiú: Halló?
Lány: Ezt nem gondolhatod komolyan
Fiú: Pedig dehogynem!
Fiú: Ez az én fantáziám.
Lány: ez aberráció
Fiú: Akarod vagy nem?
Lány: Igen, akarom.
Fiú: Akkor megteszed?
Lány: hogyne
Fiú: Ok. Kezdjük.
Fiú: Finoman lehúzom a bugyid, és elkezdem masszírozni a combod.
Fiú: Kezd felizgatni téged, ahogy a nyelvem a felszínén siklik
Fiú: Óvatosan elkezdem a nedves puncid nyalogatni.
Fiú: Fel és le mozgatom a nyelvem a sima pinádon.
Lány: mmmm ezaz
Fiú: ó-óh ...kezdek puhulni.
Lány: Har
Fiú: Ennél jobban kell csinálnod!
Fiú: A képed télleg randa volt.
Lány: HARRRRRRRRRRRR
Fiú: Áhhhh. Sokkal jobb. Érezem, minden mozdulattól egyre nedvesebb lesz a puncid.
Fiú: Óvatosan bekapom a csiklód, és ki-be mozgatom a számmal.
Fiú: A testnedveid az állkapcsomon folynak le, és az illatod eljut az orromig.
Fiú: Úgy érzem, teljesen lefegyverez a noiességed.
Lány: mmmmmm jó vagy
Fiú: Érzem, a combod egyre jobban megfeszül, ahogy egyre erosebben szopom
Fiú: kezdek puhulni
Lány: HARRRRRRR
Fiú: Mmmm, megragadom azt a terebélyes segged a kezeimmel.
Fiú: Elore-hátra kezdesz hintázni.
Fiú: kezdek puhulni
Lány: ez hülyeség
Fiú: ...még mindig
Fiú: Csináld!
Lány: HARRRRRRRRRRRRR
Fiú: Átfordítalak, hogy kinyaljam a segglyukad.
Fiú: Szétfeszítem azt az anyahajót, amit a seggednek hívsz.
Fiú: Látom, amint kakadarabok csüngenek a szörös segglyukadon.
Lány: MI A FASZ?!?!?
Fiú: Gusztustalanul buzlenek.
Lány: ISTENEM!! HAGYD ABBA!!!
Fiú: Kezd elegem lenni a ronda seggedbol
Fiú: Leszakítom a falábad.
Fiú: És felnyomom a seggedbe.
Lány: EGY KIBASZOTT PSZICHOPATA VAGY!!
Fiú: Aztán forró karamellát öntök a fejedre.
Fiú: És kibaszott almás cukorkává változtatlak...
Fiú: Majd arcon rúglak!
Lány: BASZD MEG SEGGFEJ!!
Fiú: A celluloid az arcodról nekiütodik a kabin falának...
Fiú: A papagájod elrepül.
Fiú: ...megint kezdek puhulni.
Fiú: Halló?
Fiú: Mondd ki!
Fiú: HAARRRRRR!!!!!!!!!!

Meló helyett...

Mivel a vezérlőben dolgozó "szakembereknek", még mindig 3 és fél órába telik kiírni egy DVD-t ami nélkül nem tudok dolgozni, gondoltam olvasgatok kicsit...

A világ legrövidebb könyvei:
- II János Pál: Egyéjszakás kalandjaim
- Fidel Castro: Emberi jogok
- Szaddam Husszein: Béke
- A Zámbó család és a szépségipar
- Jumurdzsák: A térlátás örömei
- Rómeó és Júlia: A sikeres párkapcsolat titkai
- Eszkimó fürdőruhamodellek
- Győzike: Teljes magyar szókincsem
- Chuck Norris: Akitől rettegek
- A nudista strand legjobb zsebtolvajai
- Kiszel tünde szemöldökszedési trükkök
- Titanic 2 : A Visszaút
- Fekete László: Én is vega vagyok
- A Trabant istálló Forma 1-es sikerei
- Darth Vader: Strepsils
- Lantos Csaba: gasztronómiai kirándulásaim a konyhában

100.

Igen, kedves és hű olvasóim, elértük a 100-adik bejegyzést, ami nem kis dolog, főleg, ha azt vesszük, hogy eme 100 bejegyzés alatt azért történtek dolgok. Ezekbe most nem mennék annyira bele, a lényeg, hogy amióta teljes gőzzel és lendülettel újraindult a blog, egyre több pozitív visszajelzést kapok, ami elég erőt ad a következő százashoz. Javaslom, olvassatok vissza velem egy kicsit, hiszen a korábbi írások közt találtam egy két olyat, amit már el is felejtettem, és jó érzéssel töltött el a nosztalgia szele. Igen, mióta elkezdtem írni, megszereztem két diplomát, munkát, lakást, meg új életet, szóval történtek érdekes dolgok. Nah, most hogy könnyes szemmel jubiláltam, ideje visszamenni dolgozni, hiszen a "következő évben másfél milliárd forinttal kevesebb pénzt kap a megye" anyag szerkesztése nem tűr halasztás,t főleg, hogy délre ha fene fenét eszik is végeznem kell, mert megyek fodrászhoz:D! Szóval ünnepeljünk, nosztalgiázzunk, és sírjunk egymás vállán, mert elértük a 100-at...

Azért ez debeteg már...

Megjegyzem egyszer ezért dobtak ki majdnem a hittanról, mert erre kérdeztem rá. Óóó, az a bohó fitalaság:D!

Kosnak lenni jóóóó

Nah, mindig mondtam én, hogy az egyik legjobb jegy a KOS:D! Ráadásul igaz is minden az utolsó szóig...

"Tulajdonságok: robbanékonyság, becsvágy és bátorság. Állandóan összeütközésbe kerül környezetével és gyakran úgy vág bele a harcba, hogy nem méri fel az ellenfele erejét. A kudarc azonban nem töri le, még be sem gyógyultak a sebei (akár testi, akár lelki), ő már újra a küzdőtéren található, új célért, új eszményért, új dicsőségért harcol. Nincs érzéke ahhoz, hogy megkülönböztesse a kicsit a nagytól, a lényegest a lényegtelentől, mert csak rohanni tud. Ha arra kényszerül, hogy lépésben haladjon, elbizonytalanodik, kedvét veszti. Szereti a regényes, kalandos dolgokat, a rohanó és robbanó természetének megfelelő változatosságot. Már gyermekkorában szeret parancsolni, és képtelen az engedelmességre, ez az alaptermészete. A Kos jegyű gyermek energiáit legjobban valamilyen küzdősporttal lehet lekötni. Mozgásigénye óriási, és általában olyan sportágban állja meg a helyét, ahol rövid idő alatt nagy teljesítményt kell nyújtani. A házasságban is szeret irányítani, ezért legjobb olyan házastársat választani, aki alkalmazkodó, szelíd és sosem lázad. Otthonában praktikumra törekszik. Nem gyűjt régiségeket, nem őrizget családi ereklyéket, ha valamit megun, vagy már nincs rá szüksége, attól azonnal megszabadul. Lakását sima vonalú, praktikus bútorokkal rendezi be. Házimunkával csak annyi időt tölt, amennyit feltétlenül muszáj, s ha főz, akkor csak egyszerű, gyorsan elkészíthető ételek jöhetnek számításba. Ha valaki, hát a Kos igazán tudja értékelni a mélyhűtött ételeket és a mikrohullámú sütőt. Szereti az erős, fűszeres ízeket, és a nehéz, testes vörösbort. Kedvenc színe a vörös és a fekete. Ruhatárában többnyire egyszerű inget találunk, ezek vagy fehérek, vagy karakteres színűek, a halványkéket, rózsaszínt ki nem állhatja. Akárcsak a mintásat. legfeljebb geometriai mintákat fogad el, a virágos, pöttyös díszítés távol áll egyéniségétől. Ékszert se nagyon visel. Még a karikagyűrűt sem szívesen húzza fel (bár ennek más okai is vannak!)"

86.3

Igen, bizony annyi. Vagyis ha valaki számára nem lenne világos, híztam kicsit. Na jó, azért annyira nem vészes, meg nem is látszik, de hát a 85 kilós álomhatárt eddig még nem sikerült átlépni. Most mondhatnám, hogy ez a plusz másfél kiló azért van, mert rendszeresen kondizni járok, és hát ez mind izom, de ha igazán magamba nézek rá kell jönnöm, hogy ez hülyeség. Inkább arról lehet szó, hogy a mostanában elfogyasztott tetemes mennyiségű, különböző féleképp elkészített fagyasztott és tartósított döghús így bosszulja meg magát. Mondjuk már amúgy is annyi tartósítószer van a szervezetemben, hogy minimum örökké fogok élni. Szóval fogyókúra lesz, mondjuk nem követem egyik fogyiguru tanácsait sem, mert annál azért önfejűbb vagyok, és fene se akar mondjuk egy napig almát, egy napig meg narancsot enni. Igazából ez most elég csajosan hangzik, de hát általános iskolás koromban én voltam a suli legkövérebb gyereke (Morvai Gábor után persze, de hát őt nem lehetett übereleni), így van egy kis komplexusom a dologgal kapcsolatban. Lehet a kondis edzéstervbe is be kellene iktatni egy kis biciklit, meg taposógépet, de hát ahhoz valahogy nem füllik a fogam. Inkább súlyzó, meg csigás gép, az a nekem való. Na majd valahogy összeegyeztetem a dolgot, a lényeg, hogy mínusz 4 kiló a cél, majd szólok, hogy sikerült…

Best of...

A pofám leszakad, a melóhelyen minig hallok valamit ami jobb kedvre derít. Az van ugyanis, hogy a cég fizet nekünk egy angoltanárt, aki idejár a tévébe, és bármikor, ha van egy órád bemész hozzá, és angoloztok. Ugyanígy van beszédtechnika tanárunk is, szóval olyan műveltek leszünk mint a fene. Mondjuk jó érzés, hogy a cég törődik velünk, és ingyen és bérmentve képez minket, sőőt, még új névjegykártyát is kaptunk ami nagyon dizájnos, most már aztán olyan menők lettünk, hogy csak úgy füstöl. Na de nem ezért ragadtam tolat most, hanem, hogy közöljem kedves és hű olvasóimmal a mai beszólást. A helyzet a következő: Angoltanár jön, kolleginától kérdezi készült e (aki egyébként tanárként (is) dolgozik), a válasz, hogy nem mert (na most figyelj) "Tegnap kaptam egy ülőgarnitúrát"! Elképzelem, hogy megvan az ülőgarnitúra ül rajta és nem tud tanulni, mert ül:D! Ennél már a "kutyám megette a házimat" is jobb. Jó látni, hogy nálamnál jóval fenőtebb emberek milyen gyerekesek tundak lenni néha. Komolyan mondom olyan a hangulat bent mintha a fősulin lennék. Jó, azért tisztelem a korkülönbséget, mert olyan 10-15 évvel mindenki idősebb nálam, de ettől függetlenül ugyanúgy ökörködünk meg minden. Jó bejárni na...

Vagyok ám

Hétvégi kimaradásom egyetlen oka a lustaság valamint az volt, hogy végre otthon is lehettem egy kicsit, ami olyan ritka mint a fehér holló, ezért is nem akartam azt a kis idő kockulással tölteni. Mondjuk ez így nem teljesen igaz, mert vagy 7 szintet léptem kedvenc paladinommal, aki a híres- hírhedt World of Warcraft világában kalandozva öregbíti a klán hírnevét. Azért nem kell megijedni, nem vagyok teljesen kocka, csak hát kicsit kikapcsol, és olcsóbb mint a Jégermaister (sajnos). Na de sebaj, paladinom 11%-on critel, ful retrin, és SoC-al, vagy SoC+Judgement+SoR kombóval azért ütöm a népet, csak hát partyban nem nagyon tudom tartani az agrot, mert van mindig van egy mage akire ráagroznak a moobok… NA aki ezt most érti, az biztos átérzi a fájdalmam…
Egyébként az otthonlét érdekesen alakult. Mivel két hete nem voltam otthon, jött a szokásos kérdés, miszerint „mit csináltam a két hét alatt?”. Na ez az a kérdés amire ha megnyúznak se tudok 5 mondatnál többet mondani, mert hát számomra nem történt semmi érdekes, így nem is tudok olyan nagy elánnal mesélni róla. Amúgy jó volt otthon nagyon, végre a saját ágyamban aludtam, veszekedtem öcsémmel a gépen, na meg idióta filmeket néztem. A Fűrész soron következő, ötödik részére nem is pazarolnék szót, ha valaki gore horrort akar csinálni, hát tegye, de nem értem miért kell azt annyira túllihegni. Francnak kell olyan fontosnak TŰNŐ, és korábban a horror műfajában nagy névnek számító sorozatba beleerőszakolni, mint a Fűrész? Mert hát ebben a sorozatban az volt a jó, hogy ha maga a film lószart se ért, a végén azért mindig volt valami jó kis csavar, vagy legalább egy „húúú wazze, erre nem gondoltam volna” érzés. De itt nem, még ez sem. Igaz az idővel játszottak kicsit, megint, mindennel összefügg, csak épp szar az egész. Csak azt nem értem, hogy a föszereplőnek számító, sorozatgyilkos pasi, aki egész nap gyilkos gépeket épít, olyan terveken agyal, melynek bonyolultsága közelít a kvantumfizika mélységeihez, mikor van ideje melózni, mert hogy azt a sok vackot akkor is meg kell vennie valamiből, meg enni is kéne valamit, meg úgy egyáltalán. Nem hiszem, hogy lenne nyugdíjas alap megfáradt, de még mindig marha okos őrült sorozatgyilkosoknak.
Na de nem telhet el hétvége zombis film nélkül, szombaton volt szerencsém megtekinteni a Holtak Háza 2-t amit így utólag már bánok kicsit, hiszen helyette feltalálhattam volna arák ellenszerét, ám amíg zombis filmeket gyártanak, addig ez várat magára. Maga a film akkora baromság, még iylent nem láttam. Igazából azt se tudom miről szól, csak vannak, meg lőnek, meg azért mutatnak nagy melleket is, csak hogy ne érje szó a ház elejt. Az effektek a szokásos „széjjelrobbanafejemintadinnye” szóval semmi extra. Egyetlen pozitívuma, hogy másfél órára kikapcsol, ami manapság elég nagy dolog, szóval egynek jó volt. Most szedem a „Holtak börtöne” címet viselő csodát, alig várom már….

Műkaja

Agglegényéletem egyik sarkalatos pontja az abrak beszerzése. Révén nem vagyok nagy konyhatündér, nem is akarok az lenni, mert hát egy trú Metálos Újságíró nem főz és nem süt, csak ha nagyon muszáj. Viszont mostanában az van, hogy nagyon muszáj. A lehetőségeim meglehetősen korlátozottak, értsd van egy serpenyőm, egy nagyobb és egy kisebb lábasom. Szóval nem egy „Stáhl konyhája” na de nem adom fel, mert enni biza kell. Nem is akármit, mert hát mert egy trú Metálos Újságírónak bizony kényes a bele. Azonban a lehetőségek, és erőforrások korlátozott mivolta miatt, rászoktam a műkajára. Egyedüllakásom új jelszava, a „MIRELIT”! Mostanra nagymestere lettem a mirelit sült krumplinak, a mirelit fasírtnak, a mirelit krokettnek (aminek olyan íze van mint a gyurmának, sőt úgy is néz ki, mondjuk még soha nem ettem gyurmát, de annak meg valszeg olyan íze van mint a mirelit korkettnek, szóval ördögi kör ez). Ezekben az a jó, hogy lényegében pár perc alatt elkészül, csak forró olajba bele, és már tömhetem is, bár gazdag tápanyagtartalmáról nem vagyok meggyőződve. Szerintem egy marsi kutatóbázison, az utolsó nagy gibic invázió után kezdték a gasztronómiai terrorizmus tömegpusztító fegyvereinek számító izék gyártását. Az ízük meglehetősen szűk skálán mozog. Mondhatnám, hogy mindegyiknek csirke íze van, ám ha a csirkének tényleg ilyen íze lenne, akkor már az első pár populációt szörnyű kínok közti halálra ítélték volna az első elő és ősemberek. Szóval íze van, meglehetősen egysíkú, és unalmas, főleg, hogy minden este ilyen vackokat eszek, bár mit csináljak, ha egyszer nem tudok főzni, és este se időm, se kedvem, se energiám főzni…

Írás Közben

Munkám jelentő részét az teszi, ki, hogy a gép előtt ülök és írok. Híreket, magazin narrációs szövegeket, meg mindent amivel megbíznak, mert hát a munkaköri leírásomban az előre meghatározott feladatok mellett, az utolsó sorban az áll „amivel a főszerkesztő megbíz”. Ezért hát elég sokat kell írnom egy nap, ami nem is olyan rossz dolog, révén, ezt tanultam, meg szeretem is csinálni. Na de néha nem megy. Nagyon nem. Olyan mintha bevettem volna a fogalmazásgátlót, és csak nézek ki a fejemből mint egy hülye, bámulva a villogó kurzort az üres fehér képernyőn. Na ilyenkor jön a zene…
Youtube-ra fe, fülest a fülre és mehet! Általában a tingli tangli zenék nem nagyon ihletnek meg, ezért a VIVA tévé kínálatát már az első körben elvetem. Franc se akar Márkot, meg Anti Fitnes klubot hallgatni, mikor amúgy se megy a meló, ilyeneket hallgattam 3 évig a rádióban, elegem is lett belőle gyorsan. Második körben az alternatív zenék potyognak ki, mivel a „hárman haltak meg abban a közúti balesetben….” kezdetű hírekhez nem igazán passzol a sámándob. Végül marad a metál. Most tudom, Gudricza kollega a kommentekben leszedi rólam a keresztvizet, hogy összekeverem a stílusokat, de annyi baj legyen, egy pár sör mellett meggyőzhető vagyok. Ezekben a zenékben az a jó, hogy teljesen kitakarítják az agyam, és miközben torzít a gitár, pont leszarom a világot. Szóval ami írás közben igazán meghozza a kedvem az alább felsorolt pár szám, ezeket csak azért rakom ki, hogy tudjátok, milyen zenék hatására születnek a kecskeméti hírek…
(Ja és a kötelező FALCO!!!)

Maximum The Hormone - Zetsubou Billy - ütős kis zene, általában ezzel kezdema napot, japánul süvölteni, közben meg valami rep félét is imitálni, gyönyörű... (ráadásul egy nagyon jó anime a Death Note zenéje, ami különösen sokat dob rajta)

Horse The Band - Bunnies- ezt még Gudricza ex lakótárs mutatta, és hát felismerve a bandában rejlő értékeket serényen hallgatom a többi gyönygszemet is, pl ezt: HORSE the band- A Million Exploding Suns

Leningrad Cowboys - My Way- jó kis banda, jó kis feldolgozásokkal, finnek asszem

Beethoven- Moonlight Sonata- csak hogy senki ne mondja rám, hogy büdösbunkó...

És a végére kedvenc svéd technomágusom akiben az a jó, hogy képes egy zenét háromszor eladni a népnek, nagyokat kaszálva vele, mert hát a manapság oly népszerű All I Ever Wanted , eredetije valahogy így hangzik, de a másik slágergyanus Now You're Gone se mai csirke már, svédül valahogy más a szöveg is, valahogy ÍGY hangzik...

És mivel megígértem a végére FALCO!!!!!

Reggeli Kávé

Na most az van, hogy megpróbáltam leszokni a kávéról, de nem ment. Pedig tényleg. Nagyon is. Na most nem arról beszélek, hogy egyáltalán nem, csak nem az a napi 5-6 amit eleddig naponta magamba öntöttem. Súlyos koffeinizmusom már kezdett beteges méreteket ölteni, ezért is döntöttem úgy hogy, kész vége, leteszem a kávét. Bár most rá kellett döbbennem, hogy nem is olyan egyszerű ez. Gondoltam tökös gyerek leszek, és csak egyik napról a másikra végzek szenvedélyem tárgyával. Az eredmény: tegnap olyan voltam mint a kemotoxos légy. Lehet szóltak hozzám, lehet csináltam is valamit, de hogy „nem volt otthon” senki az is biztos. Eltelt a nap, bár hogy mivel?? A lényeg, hogy megfogadtam napi két kávé és kész is van. Az bőven elég lesz, az még pont annyi, hogy ne érezzem a koffeinmérgezés kedves szívszorongató érzését, és nem kezdek kb. kétszer olyan gyorsan beszélni mint ahogy azt ember megérthetné. A reggeli kávé rituáléját viszont semmiképp sem fogom elhagyni. Hogy miért? Mert amíg az első koffeingazdag korty el nem hagyja a csészét, képtelen vagyok emberi megnyilvánulásokra. Kicsit olyan, mint mikor a számítógép boot-ol. Mire feláll a rendszer, betölt a vírusirtó, elindul a torrent, msn, és hasonlók, addig hiába is próbálnánk bármit is kezdeni, az eredmény siralmas lesz. Szóval az elhatározás megvan, már csak a kísértésnek kellene ellenállni…

Melóhely

Igaz még csak tegnap indult újra a Jus Mormorandi blog, de már most számos visszajelzés érkezett, hogy bizony megérte újra klaviatúrát ragadni. Köszi srácok, remélem megszolgálom a bizalmat. Na de nem ömlengeni jöttem, mert hát épp a melóhelyen vagyok…
Egész jó kis hely ez. A kollegák nagyon rendesek, befogadtak, sokat ökörködünk, és dumálunk, teljesen olyan mint egy nagy család. Megvan az anyukánk (Judit, a gyártásvezető), aki minden nyűgünket és bajunkat ismer, és segít amiben tud. Apu a nagyfőnök (Balázs), akiben az a jó, hogy ritkán van itt, de akkor nagyon, szóval azt mindenki észreveszi, vagy így vagy úgy. Aztn vagyunk mi gyerekek, akik néha veszekednek, néha megsértődnek egymásra, néha kiabálnak, de általában marha jól kijönnek egymással. Aztán van egy saját asztalom, rajta egy telefon (saját kóddal), számítógép, na meg az a sok szar amit idepakolok. Igen kupi van, de hát „a rendrakás a kisemberek mániája, a zseni átlát a káoszon” ugye. És az a legjobb, hogy ez így van rendjén, senki nem szól rám, hogy pakoljak el, senki nem izélget a hülye idézeteim miatt a falamon, mert hát elfogadták, hogy így tudok alkotni, ami azért jól esik. Egyébként nem vészes a meló. Minden nap egykor van egy értekezletünk, ahol megbeszéljük az előző napi híradót, kielemezzük a hibákat, megbeszéljük, hogy mi volt jó, meg mi nem. Na ilyenkor szoktak nagy sértődések lenni, de hát ez vele jár. Aztán szépen megbeszéljük a másnapi híradót, kiosztjuk a témákat, megbeszéljük, hogy mit is hogy kellene megcsinálni. Majd egy kis szervezés, forgatás, interjúk, aztán írás, telefonálás, vágás és kész. Persze van, hogy beüt a ménkű, és pörög kiabál, rohan meg bunkó mindenki, de nem azért mert tényleg parasztok lennénk, csak hát mikor három felé szalad az ember, meg két telefonon beszél egyszerre akkor vannak cifra dolgok. De hát ezért szép ez a munka, sosem tudod mit csinálsz két perc múlva, lehet közbejön valami, és menni kell, de van hogy egész nap csak a töködet vakarod, és szétunod magad, letöltöd az internetet, és megnézed a youtube- ot. Most épp az utóbbi van, mert csak 11-től van forgatásom, szóval addig van időm, meg kedvem is írni. Bár nem kiabálom el, mert a felelős szerkesztő, aki a napi hajcsár, itt köröz körülöttem, egy papírral a kezében, tisztára olyan fejet vág mint az a keselyű, aki azt várja, hogy mikor leheli ki a lelkét a kisborjú, hogy aztán lecsaphasson. Azt hiszem kapok még egy kis plusz melót hamarosan…

Kábeltévé

Ideköltözésem első nagy beruházása egy tévé volt. Már csak azért is mert ezen a pár négyzetméteren, marha unalmas ám mindenféle szórakoztatótechnikai szerkezet nélkül létezni. Úgy látszik menthetetlenül függő lettem a modernkor vívmányaitól, butítom magam egész nap, mert hát ugye nappal csinálom, este meg nézem a tévét. No de nem erről akartam értekezni, hanem az emberiség legnagyobb találmányáról, a penicillin óta, mégpedig a kábeltévéről… Ezennel vagy 60 csatorna áll rendelkezésemre az agybutítás és nyálcsorgatás tevékenységét elősegítendő, szóval nincs okom panaszra. Mondjuk ebből a 60-ből össz vissz olyan 15-öt ha nézek, főleg filmcsatornákat, meg a dokumentumfimeket. Amióta beszálltam a szomszéd kábeltévé előfizetésébe, ő meg rendességből áthúzta nekem a kábelt, 3 különböző verzióban nézem a Star Treket, és olyan filmeket és animéket találok, amikre korábban nem is gondoltam volna, hogy létezik. A kedvencem az Explorer csatorna, ahol általában kétféle film megy. Az egyikben sorozatgyilkosokat faggatnak, hogy „ugyan milyen volt kinyírni és megenni 5 embert”, a másikban meg építenek. Építenek ezek mindent kamiont, házat, motort, kamionból grillsütőt, sportkocsit, meg mindent amit ember kitalálhat. Mondjuk az építős műsorok közül a Pimp my Ride a kedvencem amit általában Osztró Gabi vágó kollegával, meló közben szoktunk nézni, és értően kielemezni. Ebben ugyanis valami kiégett feka repper keres fel embereket, akiknek van egy roncs de még éppenhogy működő autója, azt meg aztán jól felspécizik, valami millió dollárból, a tulaj meg örül a fejének mint egy hülye, mert van egy cúúúl autója, amivel lehet csajozni, amíg el nem lopják az első nap. Ebben a műsorban még az a jó, hogy a felépített autók olyan alapvető emberi igényeket elégítenek ki, mint az 55 centis plazmatévé az utastérben, vagy a gombnyomásra kiugró zeneszerkesztő panel, mert hát vezetés közben bármikor elkaphatja a tulajdonost a feka zene készítés, ám a kedvencem mégiscsak a csomagtartó. Ugyanis ezek a jómunkásmeberek nagy tévébuzik lehetnek, mert az összes általuk összerakott autó úgy néz ki, hogy a csomagtartóban van 2 de inkább 3 vagy 4 tévé. Elképzelem, ahogy kint tombol a tél, mínusz 20 fok a kályha mellett, erre kiszáll a szerencsétlen, hátramegy, kinyitja a csomagtartót, és megnézi a Barátok Közt-öt…

Saját lakás

Van egy saját lakásom. Na nem túl nagy, sőt mondhatni zsebkendőnyi, ám a célnak teljesen megfelel. Van egy kis konyhám, ahol a napi mérgeket kotyvasztom, egy kis fürdő, meg egy szoba. Igazából egy embernek, aki lényegében csak aludni jár haza teljesen megfelel, nem is kell több. Mondjuk a berendezés meglehetősen spártai, eleddig egy szekrénnyel, egy asztalkával, egy igencsak képlékeny ággyal és két székkel rendelkezem, valamint, tulajdonomban van két lábas, pár pohár és evőeszköz. Azt hiszem egy jóideig nem látogat meg a Lakáskultúra, hogy nálam fényképezzék a „legmenőbb agglegénylak” című fotósorozatot, főleg mert a falak is meglehetősen érdekes színösszeállításban pompáznak. Mivel hogy az összes falam fehér, kivéve egyet ami narancssárga színben tündököl. Gondolom az előző lakó nagy vehemenciával nekikezdett az ól kifestésének, ám félúton bekábult a hígítótól, amit a fal alja felé közeledve megfigyelhető össze vissza felkent minták bizonyítanak. Amúgy jó kis lakás ez, idővel igencsak pofás kis lak lehet, ahhoz képest pedig, hogy 22 évesen a saját lakásomból (na jó bérlem de akkor is), a saját pénzemen vett tv-t bámulva írom ezeket a sorokat, legalább is nekem, nagy dolog. Csak hát egyedül lakni szar. Főleg nekem, aki meglehetősen szociális lény, és szükségem lenne arra, hogy valaki hozzám szóljon. Most nem Csintlan Sanyira gondolok, aki naponta kétszer egy órában a Hír TV, a pártatlan tájékoztatás fellegváraként elhíresült csatorna képernyőjéről vicsorog rám, hanem olyan normális emberi szóra, amolyan beszélgetésre, na. Megszoktam, hogy mindig lakok valakivel, mindig van kihez szólni. Jó, tudom, ez az élet rendje, meg minden, meg örülhetnék, hogy van saját lakásom, meg munkám, meg viszonylag jó fizetésem. Szóval az a szar az egyedül lakásban, hogy nincs kihez szólni, ha nem takarítok, és teszek rendet, megesz a kosz, és hát kajáról is magamnak kell gondoskodni, nincs lakótárs, akit le lehet rabolni, pár szelet hússal amíg tusol (bocs Szabi…). Mondjuk még szerencse, hogy egész nap melózok, így nincs időm mindezeken filózni…

Újrakezdés

Szóljatok fanfárok, zengjetek harsonák, igen- igen, újraindult a Jus Mormorandi blog. Eddigi kis szünet egyértelmű oka, a lustaságom, és elfoglaltságomban keresendő, vagyis, hogy marhára nem értem rá szar filmeket nézni, és ezekről kisebb esszéket a nagyérdemű elé tárni. Na de most! Igazából nem változott semmi, mert hát időm most sincs több, csak rájöttem arra, hogy nem is lesz, ha nem csinálok magamnak. Szerintem újabb profilváltáson esik át a kis oldal, hiszen nem tudom garantálni, hogy mindig elő tudom ásni a B kategóriás filmek legalját, bár mióta van Film+-om, ez elég egyszerű lenne, mert hát az az a csatorna ami ontja magából a szart, de olyan mennyiségben, és minőségben, amit ezelőtt elképzelni sem tudtam. Na de ne kanyarodjunk el a témától túlzottan, szóval az oldal. A filmek persze maradnak, de pár magángondolatot is kifejtenék majd, amolyan „szerintem a világ” stílusban. Szóval ennyi lenne nagyjából, jó szórakozást kedves idetévedő olvasó, és ne feledd, kommentelni bármikor lehet…

The Black Hole (Fekete Lyuk)

Ma reggel meglehetősen korán kivetett az ágy, így más választásom nem lévén megnéztem egy filmet. Na jó ez azért így nem teljesen igaz, mert mondjuk aludhattam is volna, vagy bármi mást ami távol tart mai gyöngyszemünktől, ám az élet úgy hozta, hogy valami megmagyarázhatatlan oknál molekuláris szinten vonzom a fost. Már az első képkockákon felderengett Takács Tibor neve, a hazánkból szakadt rendező, akinek egyébként vannak meglepően jó filmjei is, többek közt ő rendezte a Végtelen Határok sorozatot, ami némely epizódnál jobban bejött mint a vége felé már önmaga paródiájába csap X-akták. Ilyen felvezetés után egy jó kis filmet vártam kissé bugyuta sztorival, de tisztességes megoldásokkal. Hát nem ezt kaptam. Na jó, csak félig, mert a bugyuta sztori az megvan. A Történet szerint egy részecskegyorsítóban véletlenül létrehoznak egy fekete lyukat. Csak úgy teljesen véletlenül. Azt hiszem ezek után folytatom a „Fekete lyuk előállítása konyha körülmények közt” című doktori értekezésemet, amit anno azért hagytam abba, mert rádöbbentem, hogy a fokhagymakrém és a lecsóalap szörnyű kölcsönhatásba lép egymással, ez miatt az emberiség és a világegyetem érdekében felfüggesztettem a kutatásaim, na de ha az amcsiknak lehet részecskegyorsítóval feketelyukat csinálni, akkor irány a konyha, és izzítom a lábast! Amíg azonban a köménymagos alaplé felforr, befejezem eme remek film éltetését, mert hát amúgy sincs sok hátra már a világból. A lényeg, hogy létrehoznak egy fekete lyukat, ami nem elég, hogy beszippant mindent, de ráadásul magával hoz egy másik univerzumban élő lényt is, aki energiával táplálkozik, ami abból áll, hogy rátapad a villanyhálózatra és addig szívja a naftát amíg csak lehet. Persze ezt nem sokáig lehet titokban tartani, hiszen a lyuk először még csak az épületet pusztítja el, aztán már a várost kezdi bontani. A tv persze élőben közvetíti helikopterről a dolgot, vagyis azt látjuk, hogy az a lyuk ami a több kilométerre lévő felhőkarcolót úgy dönti össze mint egy kártyavárat, a fölötte lebegő helikoptert békén hagyja. De hát furfangos dolog ez a fizika, mert ha nem lenne, akkor úúúúgy baszta volna szét a fekete lyuk az egész bolygót egy pillanat alatt, mint a sicc, nem hogy még el is lehessen futni előle! Na de megoldás is van, mert hát nem lenne amcsi film az alkoholista, elvált, lelki roncs világmegmentő, kócos hajú fizikus nélkül. Hősünk persze rögtön vágja a dolgokat, meg is mondja a frankót, miszerint mindenki megdöglik. Ezen kissé sötét felütés után, azért finomodik a kép, mert hát rájönnek, hogy az eddig csak áramot zabáló lény visszajuttatása a lyukba bezony bezárja azt, és hősünk is összejöhet a volt asszonnyal. Innentől nem írok a történetről töbet, mert egyrészt nincs is nagyon, másrészt voltak részek, amit az én „4-es voltam fizikából a gimiben” agyam sem volt képes felfogni. Összességében egy nagy rakás sz*r a film, egyetlen értékelhető momentum sincs benne, hacsak nem az idétlen párbeszédek halmaza, mellyel azért el lehet szórakozni egy darabig. Ajánlani csak azoknak tudom, akik tudnak röhögni az alábbi és ehhez hasonló párbeszédeken:

-Egy óriási fekete lyuk alakult ki az épületben, magába szippant mindent és mindenkit, a föld veszélyben van!

- Dobjunk rá atombombát!

Ezaz atomot neki! Egyébként majd minden amcsi filmben ezzel akarják megoldani a problémákat, képzelem milyen lehet egy átlagos értekezlet a Pentagonban:

- Főnök elfogyott a kávé…

- ATOMOT A MOCSKOKNAK!!!!!

tz

tz

Ez egy jó nap

Épp a meló helyről írok, mert bár tudom régen írtam filmekről, de ezt akkor is elé kell mesélnem. A mai napon interjút készítettem az ország miniszterelnökével! Jó, tudom, most lehet köpködni, meg anyázni, meg elkurcsány, meg minden, amit ilyenkor szokás, de én ezeket mondjuk pont leszarom. Mert hát akkor is egy miniszterelnökkel beszélgettem és készítettem interjút majd 5 percig, kemény egy hónapos tv-s pályafutás után. Beszélgetünk a közelgő adócsomagról, a meghiúsult tervekről, meg ami eszembe jutott, mert hogy csak egy kérdésre volt lehetőségem, ebből lett vagy 4. Szóval ez egy jó nap nagyon. Megtiszteltetésnek vettem a dolgot, és az is szerintem. Az meg nem érdekel, hogy rajtam kívül sokan vannak hasonló helyzetben, kos jegyben születtem, öntelt pöcs vagyok akkor, és ez az én napom:D!

Egy kis vidámkodás, mert megérdemlitek:D

A pilóták szerelőknek írt jegyzőkönyveiből...

Pilóta: A bal főfutó belső gumiját majdnem cserélni kell.
Mérnök: A bal főfutó belső gumija majdnem cserére került.

Pilóta: A tesztrepülés rendben lezajlott, az automatikus landolás nagyon durva volt.
Mérnök: Ezen a gépen nincs automatikus landolás.

Pilóta: Valami meglazult a pilótafülkében.
Mérnök: Valami meghúzásra került a pilótafülkében.

Pilóta: Döglött rovarok vannak a homloküvegen.
Mérnök: Élő rovarok rendelés alatt.

Pilóta: A robotpilóta magasságtartó módban 60 méter per perces ereszkedést produkál.
Mérnök: A hibát nem sikerült reprodukálni a földön.

Pilóta: Bizonyíték a bal főfutó szivárgására.
Mérnök: Minden bizonyíték eltüntetésre került.

Pilóta: A DME hihetetlenül hangos.
Mérnök: DME hihetőbb szintre halkítva.

Pilóta: Az önzárótól beragadnak a tolóerő szabályzó karok.
Mérnök: Az jó, pont arra találták ki.

Pilóta: A barát-ellenség azonosító működésképtelen kikapcsolt állapotban.
Mérnök: Igen, ez így szokott lenni.

Pilóta: Repedés gyanúja a homloküvegen.
Mérnök: Gyanú megerősítve.

Pilóta: Nincs 3-as hajtómű.
Mérnök: Rövid keresés után a jobb szárny alatt meglelve.

Pilóta: A gép viccesen viselkedik.
Mérnök: A gép figyelmeztetésre került, hogy nőjön föl, repüljön tisztességesen, és komolyodjon meg.

Pilóta: A célkereső radar hümmög.
Mérnök: A célradar újraprogramozva vers szavalás segítségével.

Pilóta: Egér a pilótafülkében.
Mérnök: Macska bevetése megtörtént.

Pilóta: Zaj hallatszik a műszerfal alól. Mintha egy manó egy kalapáccsal dobolna valamin.
Mérnök: A kalapács a manótól elvételre került.

Olimpia vége

Ugyan nem filmes bejegyzés, sőt, még csak köz sem lesz a mozgóképhez, csak úgy kikívánkozik belölem, mert hát azért mindennek van határa. Mi az már, hogy az "olimpiai csalódás", meg hogy "leszerepeltünk"? Nem tudom melyik sportudós találta ezt ki de bassza meg. Több mint 240 ország megannyi sportolója közül a 20. hely szerintem igencsak szép teljesítmény. A Schmitt Pál meg osztj az észt, hogy nem az ő felelőssége, meg hogy a pénzhiány az oka. Igaz, hogy eleddig sosem költöttek ennyi pénzt sportra mint most, de hát az mellékes, igazából mindegy is hiszen akkor is és csak és kizárlólag Gyurcsány a hibás és kész. Mondjuk az már más kérdés, hogy ha olimpikon lennék, életem legjobb teljesítményét nyújtva érmet vagy akármiylen helyezést szereznék, és hazajövet azt kell hallgatnom, hogy "leszereplet az olimpiai csapat" úúúgggyyy bazsnám pofán azt a senkiházi szájhőst, hogy csak úgy nekken. Basszus emberek nyertünk 3 aranyat, 5 ezüstöt, 2 bronzot! Örüljünk már neki!!! Kínában 14 millióan foglalkoznak veresnyszerűen csak ping-pong-al! Nálunk?
Az a baj, hogy nem tudunk örülni semminek. Én csak azokat sajnálom akik tényleg kiköpték a belüket, hogy egyáltalán ott lehessenek, és derekasan helyt állva éljenzés és várveregetés helyett azt firtatják, hogy miért szerepelt szarul. Mi van azokkal az országokkal akik még életükben nem nyeretk aranyat?? Ott ezek alapján minimum tarkón lövik a sportolókat a gyenge szereplésért! Én spec igeni örülök, és elégedett vagyok a teljesítménnyel, mert hatalmas munka van egy 32. helyben is, bem hogy egy aranyban. ha én sportoló lennék sértésnek venném, és megalázónak tartanám azt ami most megy! Inkább örüljünk már kicsit, és ne a szart kenjük egymásra!
Szép volt fiúk, lányok! Csak így tovább!

Equilibrum- Halálos nyugalom

„Equilibrum szerintem elég gyenge film, meg Bateman főszereplésével is. Csak 1984-et meg Szép Új Világot ötvözték gyengusz mixeléssel.”

„Gyenge imitáció, habár én nem a Mátrixhoz hasonlítanám (annak nyomába se ér) hanem az 1984-hez. George Orwell... Olvasta valaki? Az egyetlen pozitívum Christian Bale!”

Na még egy ok, amiért nem olvasok filmes blogokat. Mert hát aki ilyen hülyeségeket ír, az ne magyarázzon nekem a filmekről. A tegnap a TV2 megemberelte magát és meglepően normális filmeket volt képes összekaparni, melyek közt helyez kapott Christian Bale főszereplésével az Equilibrum című mára kult filmmé lett alkotás. A 3. világháború után az emberiség rádöbben, hogy még egy háborúba belepusztulna, ezért létrehozzák a proziumot. Az emberi faj megmentőjeként kikiáltott „Atya” kötelezővé teszi az anyag szedését, melynek célja, hogy elnyomja az érzéseket. Nincsen harag, düh, irigység, és vágy. Nincsenek bűncselekmények, gyilkosságok, és erőszak. Ugyanakkor nincs szerelem, szépség, zene, és művészet. Nagy ár ez a fennmaradásért… Megéri? A háború után létrejött Grammaton papság egyik legjobbja John Preston (Christian Bale) serényen írtja és üldözi az „érzelembűnözőknek” nevezett embereket, kiknek össz bűnük, hogy nem hajlandóak lemondani az érzelmeikről, hogy aztán zombiként végezve, szolgálják az Atya őrült látomását. A papok a legkeményebb és legkegyetlenebb katonák. Fegyverük a pisztoly katana, mely lényegében pisztoly, néhány extrával, ám nem ez a különleges benne. Ugyanis Kurt Wimmer rendező teljes harcművészeti ágat dogozott ki a film kedvéért, melynek mesterei két pisztollyal egy helyben állva akár 15 géppuskást is leszed. Ami a legjobb az egészbe, hogy egyáltalán nem tűnik hülyeségnek az egész, szépen megmagyaráznak mindent és sehol sem lóg ki a lóláb! A film világa erősen emlékeztet Orwel 1984 című regényére, ám badarság lenne minduntalan összehasonlítani vele. Az alapötlet nagyjából megegyezik, ám a kivitelezés, és a mondanivaló más. A film nagyszerűen mutatja be John Preston pap, öntudatra ébredését, a véletlenül elhagyott prozium adag ráébreszti, hogy milyen érezni, szeretni, gyűlölni. A film igazán nagy ereje a fokozatosságban rejlik. Szépen sorban ismerkedik meg az emberi lét szépségeivel, kezdetben csak a zene, és egy aranyos kutya van rá nagy hatással, majd egy lidérces este után újra látja azt amit azelőtt mindig, de valami mégis más. Minden és mindenki megváltozik, vagy csak az érzelmek szűrőjén keresztül más a világ? Majd idővel a kegyetlen pap megismerkedik a szerelem a könyörület, és a rettegés érzésével, megtanul szeretni, és örvényként ragadja el a felesége elévesztése miatt érzett bűntudat. A film egyértelmű csúcspontja mikor látja újdonsült szerelmét, kinek csak a kezét érintette meg egyszer, élve elégni a karhatalom által. Ekkor még tartja magát, és nem fedi fel érzelmeit, rezzenéstelen arccal megy ki az utcára, ám ekkor látva a többi ember fásult kifejezéstelen arcát, az egész életében érzelemmentes papból egyszerre tőr ki az évtizedek óta elfojtott fájdalom és keserűség. Földre rogy, és sírva fakad. Innentől nem árulnék el többet a sztoriról, mert ezt a filmet látni kell. A vége sok embernek nem tetszik, de én azt mondom, így jó ahogy van. A fináléban látható pisztolypárbaj, pedig a legkreatívabb dolog a lézerkard óta!

A bemutatáskor hatalmasat hasalt a film, ami nagyrészt annak volt köszönhető, hogy a fent olvasható „kritikus” barmok minduntalan a Matrix-hoz hasonlították, mert hogy mindkettőben lőnek, meg fekete kabátban vannak. Azóta szerencsére megtalálta a közönségét és igazi kult film lett belőle, mely minden gyűjtő féltve őrzött kincséve vált.

„ … de elszegényedtem. Csak az álmaim maradtak. Álmaim a lábad elé terítem. De kérlek légy óvatos. Az álmaimon lépkedsz. ”

Szörnyek Szigete

Lorenzo egy állat! Ezzel a felkiáltással nyugtáztam magamban, hogy egy újabba Lorenzo Lamas filmet voltam képes végigszenvedni, ami a film történetéhez, és rendkívül színvonalas kivitelezéséhez képest nem kis teljesítmény. Mielőtt azonban belekezdenék a mai opusz részletes elemzésébe, következzék egy kis eszmefuttatás a „színész” munkásságáról. Először is, minek csinálnak Lamas filmet? Mert ugye ezek még a mozi közelébe se kerülnek, tehát abból nincs lóvé. A B kategóriás filmeket általában megveszi valamelyik TV csatorna, hogy kitöltse a reklámok közti idő, mint ahogy a TV2 is tette. Vagyis a Lamas filmek azért jók mert bár egyáltalán nem hiányoznak, hasznuk, ha nem is az emberiség javát szolgálva de még is fellelhető. Vagyis, hogy Lamasnak meglegyen a napi csokija, stábnak a fizu, a producer meg vígan mossa a maffia pénzét, mert 22. életévét betöltött agyam képtelen elhinni, hogy ezek a vackok hasznot termelnek. Mai remekünk a „Szörnyek Szigete” címet viseli, melyben Lamas és kis szuperelitkomandós csapata egy nagycsomó rosszarcú most éppen iraki terroristát követ egy szigetre, ahol a terv szerint majd jól seggbe rúgják őket. Namármost ebbe a fennkölt és a pentagon összes stratégájának több hónapnyi álmatlan éjszakát okozó haditervbe egy kis hiba csúszik, mert egyrészt az EGYETLEN hajót, amivel elmehetnének a fent említett földdarabról, Lamas embere egy szép hosszú ám annál unalmasabb jelenetben felrobbantja. A másik probléma, hogy a szigeten hemzsegnek a raptorok. Több ezren vannak, meg egy nagy nagy dög, amiről nem esik szó, hogy micsoda, csak hangosan járkál, meg megesz egy terroristát. Na de hogy ne legyen már olyan egyszerű a helyzet, a lator terroristák egy nagycsomó plutóniummal a hónuk alatt érkeztek, amit a nagy sietségben ki is szórnak, vagyis az egész sziget sugárfertőzött lett. Ebben csak az a jó, hogy sem Lamas sem a csinos katonacsaj nem lesz sugárbeteg csak a terrorista. Mert hogy ha valaki nem tudta volna, az amcsikat nem fogja a sugár. Legalább ezt is tudom. Szóval a helyzet adott. A terroristákat ki kell nyírni, a raptorok is pusztuljanak, és ha lehet robbantsuk fel a szigetet, biztos ami biztos. A történetet nem részletezném különösebben, mert egyrészt felesleges, másrészt meg nincs is nagyon. Viszont ami megér egy misét, az a „speciális effekt” park. Azon már meg sem lepődök, hogy a dinók, olyan gányul vannak megcsinálva, mint egy 90-es években készült játék intróját néztem volna, viszont a film végén kitörni készülő, majd sorsát beteljesítő vulkán látványa mély nyomokat hagyott bennem. Ez idáig azt hittem, hogy a „Vámpír Angyalok” című csoda után, ahol is Lamas a film végén átváltozik egy Lamas fejű sárkánnyá, nem lehet újat mutatni, de tévedtem. Nem vagyok finnyás, sőt szerintem a ratyinak is van egyfajta bája, de ez túltett minden határon. Azt nem értem, hogy ha nincs pénz rendes trükkökre, akkor miért erőltetik? Miért nem lehet úgy megírni azt a nyomorult forgatókönyvet, hogy mondjuk csak egy vagy két jelenetben borzolják a nézők kedélyeit, ne pedig vagy 20 percen keresztül? A másik nagy kedvenc jelenetem mikor hősünk, és a terrorista vezér állnak egymással teljesen SZEMBEN, lőnek EGYMÁSRA méghozzá marha nagy GÉPPUSKÁKKAL, de persze SENKIT nem találnak el, pedig hát annyi kilőtt lőszerrel egy kisebb kirgiz falu teljes lakosságát lehetne meggyőzni a túlvilági lét előnyeiről. Ja, és a raptorokat nem fogja a golyó! Lamas egyébként hozta a megszokott formáját, keveset beszél, akkor is hülyeségeket, általában csak macsó, és néz. Néz az a szerencsétlen, mintha muszáj lenne neki, nem foglalkozik semmivel és senkivel, csak hogy a haja jól álljon. Ami jól is áll, lehet nem csokit vesz a pénzből, hanem fodrászra költi. Mindenesetre érdemes lehet megnézni a filmet, EGYSZER! Többször nem, mert hát kíváncsi lennék arra az emberre, aki képes önszántából leülni ez elé a hulladék elé. LAMAS FOR PRESIDEDNT!!!

A Megnevezhetetlen

Kedves Gyerekek! Mai meglepetésem hű olvasóim számára, „A Megnevezhetetlen” címre hallgató H. P. Lovercraft tollából származó horror film, többé-kevésbé részletes leírása. Azért „többé”, mert képtelen vagyok úgy leírást készíteni, hogy a fontosabb dolgokat ne mondjam el, és azért „kevésbé”, mert még így sem tudok minden részletet belegyömöszölni az előttem álló karakterszámba. Ennek oka leginkább az, hogy vannak dolgok amit egyszerűen látni kell. Hiába magyarázzák nekünk, hogy milyen szép a Himalája teteje, azért mégiscsak úgy az igazi, ha valaki személyesen látja. Mielőtt belekezdenék mai áldozatom érdemi tárgyalásába, ejtenék pár szót a szerzőről. H. P. Lovercraft könyveinek igazi ízét az adja, hogy az általa életre keltett lényeket nem igazán mutogatja, vagyis nem látjuk őket teljes egészében sosem, inkább csak sejteti hogy néznek ki, ám jelenlétükről mindvégig megbizonyosodhatunk, ami általában a hátrahagyott hullahegyekből mérhető le. Elvileg így van ez mostani filmünkkel, is, ám a leleményes filmforgalmazók a DVD borító tervezésekor nem bíztak semmit a véletlenre így magát a szörnyet, és annak teljes vigyorgó félelmetes valóját pakolták a címoldalra. Ne ezzel a film legnagyobb poénját lőtték csak le, de sebaj. Ez olyan mintha a „Birodalom visszavág”-ot azzal reklámozták volna, hogy „Darth Vader Luke apja!!!”

Miután túlléptünk a kezdeti megrázkódtatáson, remegő kezekkel tesszük be a DVD a lejátszóba és egy kellemesen elsötétített szobában a kedvenc fotelünkben hátradőlve élvezzük az előttünk álló másfél órát. Az alap történet lényegében annyi, hogy kb. 100 évvel ezelőtt egy mágus psi, megidézett egy démont, akit valamiért a padláson tartott. Hogy milyen célja lehetett ezzel nem tudom, mert egyrészt végig csak azt látjuk, hogy a dög ordít, meg veri az ajtót, amikor meg kiszabadul, úgy kikapja az öreg szívét, mint veterán villanyszerelő fázist, szóval akármi is volt a terve minden bizonnyal nem sikerült. Ezek után a tatát eltemetik egy fa alá. Ekkor ugrunk az időben és a szokásos horrorfilm klisékkel találkozhatunk. Okos srác, jóképű srác, sportoló srác, félénk srác, jó csaj aki leveszi a melltartóját, jó csaj akit nem lehet megdugni, szóval a már megszokott alapanyag. Na ezek kitalálják, hogy milyen jó buli már az erdőben lévő öreg házban aludni meg félelmetes is, szóval nosza gyerünk. Persze eme fennkölt terv mögött meghúzódó filozófia sem mindennapi, vagyis a nagy terv az, hogy mivel a csajok ha megijednek egyből akarják a szexet, így ha megijesztik őket a házban orgia lesz. Mondjuk már ekkor gyanakodtam, hogy ez bizony eszméletlen nagy baromság lesz, mert ha így lenne minden pasi baltás gyilkosnak öltözne, hogy megijessze a kiválasztottat, a nők meg 25 évesen szívrohamban meghalnának. Miután elhatározták magukat hogy bizony buli lesz, és bevették magukat a házba, páran hazamennek. Igen bizony haza, meggondolták magukat. Szerencsére a csaj aki leveszi a melltartóját nem, így láthatjuk amint megszabadul a fent nevezett ruhadarabtól. Már épp kezdene átmenni a film egy NDK pornóba, amikor meglátja hogy az egyik velük érkező srác feje édesen mellé gurul, levágva. Ettől nagyon megijed és a szexhez sem lesz nagyobb kedve, vagyis az elmélet bukott:(. Eközben akik hazamentek nem is hazamentek hanem az egyetemre, mert bizony érezték, hogy valami nagyon nem stimmel az egésszel és beveszik magukat a könyvtárba ahol is az okos srác valami nagy könyvből kiolvassa, hogy tényleg gáz van iszkiri vissza a házba. Az egyetemen egyébként valami időcsapda vagy mi lehet, mert többször láthatjuk amint nappal elindulnak kifelé és este érkeznek meg a kijárathoz. Megérkeznek a fent említett házhoz bemennek, ajtó bezárul, MUHHAHAAA! Az okos srác talál egy még nagyobb könyvet és valami ólatinszanszkritegyiptomioláh nyelven olvasni kezdi. A többi frissen érkező meg elindul a sötétbe szétnézni. A szörny meg aki azóta is ott korzózott a házban szépe öldökli az embereket, megy a sikítozás, belezés, bugyiban szaladgálás, meg a szokásos. Mondjuk az még csak hagyján, hogy az a ház belülről akkora mint valami város, hiszen akárki akárhogy ordít, hörög, kapálózik, nem hallják, de mikor valaki 5 egész perce fut, na még az sem jut !le! a szintről azért az már nem semmi. Néha valamelyik találkozik a másikkal ekkor együtt félnek és szaladnak tovább. A kedvencem mikor az egyikük letéved az okos sráchoz aki még mindig olvas és a következőt mondja: „van valami az emeleten és megölt már 3 embert” válasz: „igen számítottam rá”. Namármost ha valaki ebben a helyzetben ilyet mondana úgy pofánbasznám az épp kezem ügyébe kerülő láncfűrésszel, hogy nem lenne kedve viccelni. Ez meg csak ül és fel se néz. Ekkor még egy kis rohangálás sikítozás, vér és verejték, majd az okos gyerek a könyvvel belemászik egy sírba. Hogy miért ne kérdezzétek, bemászik és kész. Ekkor elmotyog egy varázsigét az ablakot betöri egy !fa! ami elragadja szörnyet. Aki nő, mert vannak mellei. Ennyi. A túlélők meg !táncolva! elhagyják a terepet.

Nem mindennapi élmény az biztos, aki nem hiszi járjon utána, vagy kérje el tőlem a DVD-t…

A köd

Nem tudom ki emlékszik a kb. 27 évvel ezelőtt forgatott, ám a mai napig kiváló, John Carpenter nevével fémjelzett, „A Köd” című remek horrorra. Aki igen az most sírjon, mert biz újraforgatták e remeket, aki meg nem az szintén telesírhat egy kisebb gyapotföldet, mert bizony a horror történelem egy klasszikusával szegényebb. Ez esetben a film 2005-ös re-make-jével van dolgunk, melyet bármelyik "animal sex" filmet is forgalmazó videó tékában meg lehet találni, kb. ugyanabban a sorban.

A film főszereplője a Smallville Clark Kent-ja, vagyis maga Tom Welling, aki még az előbb említett sorozatban annyira fatökű, hogy az istentuja hány évad alatt csak egyszer tudta gerincre vágni Lanát, aki pedig odavan érte nagyon, de hát Superman ilyen béna a nőkkel, nincs mit tenni meg kell menteni a világot. Azonban ebben a filmben egyszerre két csajt is hajt, ami nem kis teljesítmény, figyelembe véve, hogy az egyiknek gyereke van, a másik meg a elvileg a barátnője, aki se szó se beszéd lelépett egy fél évre, még el se köszönt, csak mert idézem „nem találtam a helyem”. Szóval nem találta a szentem ezért dobbantott New York-ba, úgy hogy a pasijának nem is szólt, a szüleiről nem is szólva, ráadásul mikor egyszer csak visszatér, és találkozik a volt/jelenlegi pasijával, aki még mindig olyan fatökű, hogy nem ejti meg a legevidensebb kérdést ami ebben az esetben teljesen helyénvaló lenne, nevezetesen: „hol a picsában voltál te cafka?”. Sőt a csajnak még ahhoz is van bőr a képén, hogy felháborodásának adjon hangot, mikor is a srác nem nyitja ki neki a kocsiajtót.

A film története nagyjából annyi, hogy a sziget kis városkájának 4 alapítója kb. 200 évvel ezelőtt kisebb telekrendezési vitába keveredett egy hajónyi leprással, aminek a vége az lett, hogy az ajtót rájuk zárva, a kincseket elrabolva, felgyújtották a hajót. Na ezek a szellemek most visszatértek, hogy jól bosszút álljanak az utódokon, mert hát azt úgy illik.

A film egy kicsit olyan mintha az egészet a főszereplőre, vagyis magára Tom Welling-re írták volna, ugyanis a filmben összesen 15 olyan szereplő van akinek egyáltalán szövege van. Ezek közül 6-an kb. egy-két mondatot ha szólnak, tehát a maradék párbeszéd összesen 9 ember közt oszlik meg, aminek 80%-a úgy néz ki, hogy Tom beszél valakivel. A város egyébként meglehetősen kis létszámmal működik, ugyanis összesen 6 statisztát számoltam az egész film alatt, biztos Tom elvitte a filmre szánt pénzt…

Na de van ám szex is a filmben, olyan jó amerikai bugyipornó,a miben azt látjuk, hogy derék Tomunk barátnőjével a zuhany alatt csókolózik, meg a csaj karmolja a srác hátát. Pedig egy szar filmtől elvárná az ember, hogy mutassanak valamit. Ezt még a „B” kategóriás rendezők is tudják jól, egyébként ott figyelhető meg e leginkább, hogy a forgatókönyv hiányosságait egy pár formás kebellel próbálják, jegyezzük meg sikeresen, leplezni…

Napestig lehetne sorolni a film gyengeségeit, ám most csak két dologra térnék ki, az egyik a barna bögyös családanya, akinek saját rádiója van. Igen kedves olvasó, a világítótoronyban van egy komplett stúdió, ami a csajé, mert hát ennek többször hangot ad. Na mondjuk egy olyan cucc nem két fillér, biztos a gyerektartásból vette. A másik, hogy egy ilyen cuccot fenntartani se egyszerű, főleg, hogy ha egész nap arról dumál, hogy neki van egy rádiója olyan zenékkel amit ő szeret, és ne dumáljon neki senki, szóval ilyen műsorpolitikával azért a hirdetők se tolonganak egy zsebkendőnyi szigeten. Szóval van egy rádiónk ami mannával működik…, ja és áramszünetben is ad, még akkor is ha minden elsötétül…

A másik ilyen megmosolyogtató rész a film végén van, mikor a temetőben összegyűlnek a szellemek, Tom és a barátnője, akik perverzek mert addig nem mozdulnak sehonnan amíg valamelyik szereplő végleg ki nem leheli a lelkét, vagyis az összes haláltusát közelről végignézik a segítség legkisebb szándéka nélkül, szóval ott állnak Tom ekkor azt mondja menjenek. Elindulnak de a csaj marad, és odamegy a szellemekhez. 2 perc múlva Tom visszaér. Szóval igaz lovag a srác, mert úgy otthagyta a csaját a szellemektől teli temetőben, hogy csak 2 perc múlva jött rá, hogy egyedül fut.

Többet nem írok erről a vacakról, mert hát kár a szóért, csak úgy mivel Jus mormorandi a blog neve, ami egyébként murmurandi, csak így ha beírod a google-ba, akkor az én blogom a 3.-amit kiad, szóval így a diszgráfiások biztos rám kattintanak, jól esik morogni kicsit…

The Mutant Chronicles

Na most vagy az van, hogy az egész világ meghülyült, és őrült módjára a vesztébe rohan, ahol is szörnyű kínok közt kileheli lelkét, vagy én vagyok a hülye. Akárhogy is van, nekem tetszett a „The Mutant Chornicles”! Méghozzá nagyon is. Mondjuk ahány filmes blogot olvastam eddig, mindenhol mocskosul lehúzták a filmet, bár az is igaz hogy ezek a blogok meglehetősen hasonlítottak egymásra, gyanúsan sok volt a hasonlóság a fikázás terén…! Na de ilyet nem illik mondani, nem is teszem, csak megjegyeztem, hogy milyen érdekes már, hogy egy olyan ember húz le egy filmet, aki be is ismeri, hogy nem is hallott az alapul szolgáló mangáról, ill. szerepjátékról. Merthogy elvileg van mindkettő. Legtöbben a fura környezetet és az idegesítő látványvilágot hozzák fel legnagyobb hibának. Azonban meg kell jegyezni, hogy a film stílusa „steam punk” vagyis „gőz punk” olyan világban játszódik, ahol is a technikai fejlettség jóval meghaladja korunkat, ám a monumentális gépek hajtóanyaga a gőz. Vagyis van repülőgép, gépfegyver, meg tank, sőt lényegében minden gépnek megvan a meg a gőzhajtású megfelelője. Igazából aki állt már egy igazi, működő gőzmozdony mellett, megragadja egy méltóságteljes Zeppelin látványa, vagy éppen komálja a gyárnyi méretű, gőzturbina hajtású óriási mechanikus számítógépek vagy éppen gőzmechek kombinációját - ezen cuccok tetején végzett drámai kard- vagy pisztolypárbajok opiconálisak - azok talán tudják értékelni a gőzpunk lehetőségeit. Szóval maga az alapanyag inkább csak idegen és első ránézésre fura mintsem rossz, csak hát európai szemnek szokatlan. Azonban ha a steam punk jegyeit keressük elég csak H. G. Wells Időgépére gondolni, vagy épp a Wild Wild West végén az óriási robot pókra. A másik királyság a filmben a történet. A lényeg, hogy egy gép érkezik a földre, melynek egyetlen feladata, hogy a halottakat, ill. haldoklókat mutáns katonákká alakítsa, és végérvényesen eltörölje az embereket a föld színéről. Ugyan a középkorban egyszer már sikerült megállítani a mutánsok támadását, és elzárni a gépet jó mélyre, ám az atomháború utáni újabb nagy háborúban felnyitják a pecsétet a fogaskerekek, pedig újra mozgásba lendülnek… Ja, ha már a háborúnál tartunk. Teljesen I. világháborús hangulat. A zuhogó esőben a lövészárkokban kuporgó katonák látványa engem teljesen megfogott, főleg mikor elsült az első gőzzel hajtott puska, na már csak azért megnéztem kétszer a filmet.

Innentől kezdve 13. Harcos utánérzés, hiszen a csapatot össze kell állítani, a küldetést, amibe valszeg mindenki beledöglik, végig kell csinálni, ja és ha nem mondtam volna, akkor a világot meg kell menteni. Elindul hát a kis csapat, repkednek a végtagok, spriccel a vér literszám, szóval ami a világmegváltással jár.

Azt hiszem nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy bizony nem sokan élik túla dolgot, de ez nem is baj, hiszen nem a színészek miatt szeretjük ezeket a filmeket. Pedig nagy nevek játszanak benne!!! Thomas Jane – Magnolia, Médium, Devon Aoki (Sin City- A bűnös város), Ron Pearlman (Pokolfajzat), Sean Pertwee (Equilibrium), valamint John Malkovich (Eragon, Con Air), csak hogy a lényegesebbeket említsem. A film hatásvadász? PERSZE! A film tele van üresjáratokkal? IGEN! Érdekel? NEM! Nem, mert ezt a filmet csak nézni kell, és élvezni, és nem azon agyalni, hogy „de nagy baromság már mert nem is repülhet úgy a repülő”! Nézzétek meg, élvezzétek, ámuljatok, és kész. Ez erről szól, csak erről, és nem többről.

Ja, és egy steam punk kép így a végére, egy egyszerű karóra:

Hellboy 2

„Jesszusom mi a szar ez!” Ez volt az első gondolatom, mikor öcsém csillogó szemekkel, a DVD lejátszó felé kacsingatva mutatta a Hellboy2 igaz másolt, ám annál szebben csillogó DVD-jét. Na jó, nem az első, hanem a második, mert az első, inkább az volt, hogy „csak vége legyen fél 12-re, mert akkor kezdődik az Őrült Stone című opusz az RTL-en”. Szóval valahogy az elsők közt volt, hiszen az első ész után, nem sok jót reméltem. Gondoltam megint elszorták egy kisebb ország éves GDP-jét a speciális effektekre, csak hogy ne kelljen történetet, és rendes színészeket alkalmazni. Végül is félig meddig de igazam lett. Az igaz, hogy percenként egy millió dollárt biztos elpuffogtattak, viszont cserébe egy nagyon is fogyasztható, vicces, és látványos filmet kaptunk egy kis drámával, szerelmi szállal, és tökös szövegekkel. A storyt direkt nem írom le, hiszen aki akarja úgy is megnézi, bár előjáróban annyit, hogy a film maximális megértéséhez mindenkép javasolt az első rész végigszenvedése, már csak azért is, hogy tudatosuljon bennünk, hogy miért is kell ebből 3. részt csinálni. Mert hogy a film ordít a folytatásért, na szerencsére nem azért mert hülyén fejezték be, hála Istennek a készítők leszoktak a Karib tenger kalózai féle „csináljunk egy filmet, és ha bejön, még kettőt” típusú hozzáállásról. Egyszerűen úgy van megcsinálva a film, hogy az ember várja következő részt. Ügyes. Másik pozitívum maga a főgonosz. Rég szimpatizáltam ennyire negatív karakterrel (na jó, Dzsoki Júing kivétel, na meg Berényi Miklóst se felejtsük) mint a száműzött tünde herceggel, aki féltve népe jövőjét felrúgja az évszázados egyezséget, és sereget toborozva hadat üzen az emberiségnek. Segítségére van mindenféle mesebeli lény, és tündér, elfek, trollok, meg ami ilyenkor hadba hívható, na meg a rettegett arany hadsereg, akit még a meglakatói is olyan veszélyesnek tartottak, hogy inkább elzárták őket, a kulcsot meg eldobták. A látványról már esett szó, jöjjenek a színészek. Azt mindenképp a mentségükre szól, hogy elég nehéz lehet egy olyan lényt alakítani aki a víz alatt él, kék a bőre, és kopoltyúja van. Ebben az esetben azért a szerepazonosulás meglehetősen nehézkes lehet. A főszereplő Ron Pearlman viszont eszméletlenül laza. Mintha neki találták volna ki az überbrutál, keménykezű, ésnyelvű, nagystukkerű, és nagydumás Hellboy karakterét. Annyira tudja, hogy mikor mit kell mondani, és hogyan, hogy az ember egyszer csak azt veszi észre, hogy kifejezetten várja már, hogy mikor rúg szét pár segget, hogy aztán megint következzen valami laza poén. Hellboy fejlődése, azonban ha nem is túl szembetűnő, de létező jelenség. A helyét kereső kívülálló, szépen lassan rádöbben, hogy nem tartozhat azokhoz, akikhez szeretne, akik pedig befogadnák, nos az emberiséget kívánják elpusztítani. Szóval sehogy sem egyszerű a dolog, de a harmadik részben kiderül minden. Aminek muszáj lennie, mert ha nem, már élezem is a kaszát, irány a reptér, és magam teszek igazságot az Universal főhadiszállásán!

Összességében ajánlom ám mindenkinek, kicsiknek-nagyoknak, kellemes 2 óra, de ennyi…

Solaris

Mi történik ha az ember találkozik Istennel? Valyon megért és felfogja amit lát? Vagy egyszerűen megőrül, és inkább a halált választja mintsem, fel kelljen dolgozni ami épp történik vele? Erről szól a Solaris 95 perce. Egy jól kimunkált művészfilmet láthatunk sci-fi köntösben, látványos, de nem eltulzott látványvilággal, rideg, fémszínű és kimért belső terekkel, színorgiában pompázó külső felvételek. Ez a Solaris, ami a sci-fitől megszokott nagy csaták, csillagrombolók, giccses szerelmi történetek, és lézernyalábok helyett egy igazi szerelmi történetet kaunk, valamint a lelkiismeret, és bűntudat legmélyebb bugyraiba vezeti el a nézőt.
Nem új filmről van szó hiszen az elsőt az ünnepelt, és napjaikban is elismert szovjet-orosz rendező, Andrej Tarkovszkij készítette el, és ma is kultuszműként tartják számon művészkörökben - ahogy Stanislav Lem nyersanyagként szolgáló könyvét is. Szóval egy remake-kel állunk szemben, de nem is akármiylennel. Egy nugodt és letisztult filmet kapunk ahol a főszereplő Dr. Kris Kelvint (George Clooney), épp annyira fogja vissza magát, hogy teljes egészében a filmre koncentrálhasssunk, és nem az ő játékára.
A film története röviden annyi, hogy a nemrég felfedezett Solaris bolygó köül keringő űrállomáson az emberek szépen lassan emgőrülnek, maguk sem tudják mia abaj pontosan, hallucinálnak vagy épp valóság mindaz ami történik. Megszakítják az összes kapcsoaltot a földdel, és nem válaszolnak semmilyen üzenetre, a megmentésükre küldött csapat pedig szőrén szálán eltűnt. A helyszínre érkező Kris döbbenten tapasztalja, hogy barátja halott, mindenki bezárkózva él, és alig hajalndóak kinyitni szájukat, és rettegnek valamitől, amit maguk sem tudnak pontosan emagyarázni. Azonban már az első éjszaka főszereplőnket meglátogatja valaki. Volt felesége, telsjes testi valójában, hús vér formályában. A bökkenő csupán anniy, hogy az asszony már évek óta halott. Ugyanis a bolygó élő organizmus, aki lemásolja az emberek emlékeit és megjeleníti azokat. Így Kris kap egy második lehetőséget, hogy rendbehozza mindazt amit a felségével elrontottak. Azonban végig ott lebeg a kétség, hogy igazából ott van e, ő e igazából, és egyáltalán vannak e válaszok és ha igen akkor mik azok?
A film eszméletlenül lassan és kimérten mutatja be a kettőjük kapcsolatát, Natascha McElhone, a feleség szerepében brilírozik, Jeremy Davies pedig kicsit már unalmas a zakkant zseni szerepében, ám a túlmozgásos színész még mindig képes kellemes perceket okozni játékával.
A film vége pedig hááát! Szerintem a bolygó, maga Isten, őt találják meg az űrhalyósok, erről a film csúcspontjául szolgáló jelentetben egyértelműen megbizyonosodhatunk, illetve egy korábbi jelentetben tesznek utalásokat erre nézve. Kissé fura megoldás, de nekem nagyon tetszett.
Érdmes megnézni, hiszen Steven Soderbergh (Szex, hazugság, videó; Mint a kámfor; Tripla vagy semmi) még mindig nagyon jó rendező.
Fura de érdekes és értékes szerelmi történet, amit mindenkinek csak ajánlani lehet, bár a sci-fi környezet kissé becsapós, de bajön....

Vagyok

Kissé megkésve ám de törve nem folytatódik a Jus Moromorandi blog! Ezt azért kell külön kihangsúlyozni, mert kérdezték már tőlem, hogy "mi van nem írod tovább?". De igen írom, csak hát megkezdődött a meló, így mikor hazaesik az ember nem sok ereje/kedve/ideje marad blogot írni. Na meg, hogy kondizni is jár az mebere fia, így még bonyolultabba dolog. Na de most írok és ez a lényeg. A terveim szerint, ha marad a jelenlegi állapot, vagyis, hogy ritkán tudok írni, akkor egy amoylan hétvégi filmes, és mindenféle blog lesz a dologból. Remélem tetszeni fog így is:)

Nyolc tanú (Vantage Point)

Szeretem az általam csak „puzzle kriminek” titulált filmeket. Ezek lényege, hogy egy adott esemény részleteit kell feltárnia a tökös nyomozónak, ám a tanúk mind mást mondanak, mindenki másképp meséli a dolgot. Főhősünknek meg nincs más dolga, mint kiderítse, ki hazudik, és ki mond igazat, illetve, hogy megoldja azt a „az egyik őr mindig igazat mond, a másik mindig hazudik, melyik mond igazat?” rejtély filmes megfelelőjét. Ezen filmek legnagyobb erénye, és talán legnagyobb hátránya is egyben, a csavaros történet. Mert aki már látott minimum egy ilyen filmet (Tábornok lánya), az tudja, hogy kb. a 70. percig nem kell elhinni semmit. Mindenki hazudik. Szóval ha nem akarjuk hülyének érezni magunkat a film végén, akkor egyszerűen nem „játszunk”. Nem agyalunk, hogy vajon „ki lehet a gyilkos”, csak hagyjuk magunkat sodródni, és majd a végén csettintünk egy nagyot, hogy ”ejha”. Az igazán okos film pedig anélkül von be minket a játszmába, hogy azt észrevennénk. Mai filmünk azonban nem ilyen, csak majdnem.

Okos film ez a maga módján, a meglehetősen lapos alaptörténetet próbálták feldobni egy kicsit, oly módon, hogy majd az összes fontosabb karakter szemszögéből újra és újra végignézhetjük azt a 10 percet amiről maga a film szól. Hogy is néz ki ez a gyakorlatban? Az amerikai elnököt egy beszéd közben lelövik, mindenki menekül, majd két bomba is robban, sok sebesült, jajgatás, halott. Pont. A story nagyjából ennyi. Ezt láthatjuk, egy egyszerű turista, egy testőr, maga a terrorista, és még másik 3 ember szemszögéből, megismerve a motivációjukat, a „miért”-eket. A támadás végén, pedig visszaugrunk az időben, hogy egy újabb karakter 10-15 percét nézhessük végig. A film igazi varásza abban áll, hogy ezen „visszaugrások” alkalmával ugyanazt a jelenetet egy másik kameraállásból láthatjuk, vagy kicsit ellőbbről, vagy hallhatjuk a közben lezajlott beszélgetést is. Megtudjuk, hogy mi mikor és miért robban, valamint, hogy senki sem az a aminek mondja magát. Mindegyik egy kis külön film, film a filmben. Izgalmas jelenetek ezek, bár az igazság az, hogy nem eléggé. A csavarok eléggé kiszámíthatóak, na jó, az egyik mindenképp, ám ami a legfájóbb pont az a vége. Vagyis, hogy nincs. Félreértés ne essék, elvarrnak minden szálat, a finálé is elég nagy volumenű, ám hiányzik valami. A „nagy csavar”. Az ilyen típusú filmeknél majdhogynem elengedhetetlen egy igazán nagy, a nézőt a falhoz csapó befejezés, ami ebben az esetben hiányzik. Úgy lesz vége a filmnek, hogy észre se vesszük, csak nézzük, és egyszer csak stáblista. Kár érte, egy igazán jó befejezéssel, sokat dobhattak volna a filmen, ám ez most sajnos elmaradt.

A színészek jól megoldották a feladatot, a főszereplő Dennis Quaid egészen jól alakította a kiégett testőrt, Forrest Whitakert nem értem miért kellett berakni, ha már egy ilyen jó színészt szerződtetnek, adhattak volna értelmesebb szerepet, is mint az „álldogáló turista” szerepkör, illetve itt van még nekünk Matthew Fox (Lost- Jack) is, aki mint látjuk kijutott végre a szigetről, így hős testőrként folytathatja életét.

Becsületes iparosmunka, de semmi extra. Egyszer azonban mindenképpen érdemes megnézni, már csak történetvezetés miatt is. Kevesen múlt, hogy nagyon jó film legyen belőle, de az a kevés sajnos hiányzik.

Munkanapló

A minap egy kiskunfélegyházi építkezést látva elgondolkoztam, hogy vajon hogy telhet a munkások napja, legalább is a látottak alapján…
6.00- A brigád megérkezik, mindenki Bélát a brigádvezetőt várja. Addig is, 1 feles pálinka.
6.10- Béla 10 perc és 3 feles pálinka után megérkezik, mindenki boldog, 1 feles.
6.30- Megbeszélik, hogy ma dolgozni fognak, ám ez fárasztóbb mint gondolták volna, így közös megegyezés alapján pihenőt hírdetnek.
7.00- Vége a pihenőnek, dolgozni kezdenek, 1 üveg sör.
7.45- Megérkezik az új fiú, mindenki üdvözli, isznak vele.
8.00- Az új fiú részeg.
8.10- Megjön a főnök, mindenki agresszívan munkát imitál, a főnök elégedett, elmegy.
8.11- Elfáradtak, pihennek, 1 üveg sör.
8.37- Újra munkához látnak, Lajos ütvefúróért indul, a sörösrekeszeken túlra.
9.40- Lajos megérkezik.
10.00- Feri megnézi, hogy a piros vezetékben van e áram.
10.05- Volt. 220. Feri temetése a jövő pénteken.
10.30- Lajos az ütvefútóval dolgozik.
11.05- Lajos észerveszi, hogy az ütvefúró nem működik, Lajos szomorú, 1 üveg sör.
11.30- A munka abbamarad, mindjárt kezdődik az ebédszünetre való mentális és fizikális felkészülés.
12.00- Ebédszünet.
12.30- 3 sör és egy kis szalonna után mindenki tettrekész és ereje teljében várja a munkát, kivéve Lacit.
12.40- Most már Laci is.
13.00- A munka elkezdődik, a munkások fütyörésznek, lelkesen, mosolyogva dolgoznak.
13.10- Megunták.
14.00- Megjön Imre a markolóval, mindenki örül, üdvözlik Imrét, sok -sok üveg sör.
14.25- Imre munkához lát, nagy hévvel markolni kezd, a többiek ámúlva figyelik őt.
14.55- Imre a gödröt kimarkolta, közösen pihenőt rendelnek.
15.00- Az új fiú kimászik az egyik gödőrből és munkára jelentkezik.
15.05- A kiképzés elkezdődik, ő dolgozik, a többiek feszülten figyelik, közben pedig tanácsokkal látják el.
16.00- Az munkások szerint az új fiú megtanult lapátolni, sörrel ünnepelnek.
16.25- A főnök újra megérkezik, megdícséri Bélát a brigádvezetőt a remek munkáért, mindenkit hazaküld.
16.26- Mindenki otthon van.

Sötét zug (Dark Corners)

Nehéz egy olyan filmről írni, amit nem értek. Vagyis értem én, ám a mai napig nem találok olyan magyarázatot, ami minden felmerülő kérdésemre, kielégítő és minden aspektusát magyarázza a filmnek. Félreértés ne essék, nem vagyok hülye a dologhoz, sőt imádom a bonyolult filmeket, amiket később, szinte puzzle szerűen kell összeraknia a nézőnek, sőt, ha lehet többször is megnézem, mert csak ez után esik le az a bizonyos tantusz. Így voltam anno a Donnie Darkoval is, ami uszkve 14-szer néztem meg, mire megértettem, miről is szól pontosan a film. De megértettem, és akkor aztán szörnyen büszke voltam magamra. Ám most másképp van. Már megnéztem vagy kétszer, de nem, nem megy.

A történet lényegében elég egyszerű, Karen-t (Thora Birch) rémálmok gyötrik. Álmában fekete hajjal, egy lelakott szobában, összeverve, vérző arccal ébred, egy groteszk világban, ahol mindenki rá vadászik, őt követik, minden róla szól, még akkor is ha erre nem is jön rá nagyon sokáig. Halottakat lát, és beszél velük, akik zavarba ejtő dogokat mondanak neki, ám az igazságról mindenki mélyen hallgat. Senki nem segít, az egyetlen rendőr is, őrültnek nézi és nem hajlandó segíteni. Egy őrült csuklyás gyilkos követi, aki az „éji rém” néven szedi áldozatait. Majd mikor Karen elalszik, újra az ágyában találja magát, szőkén, csinosan, a férje mellett, aki odavan érte, sőt közös babát terveznek, ami egyenlőre bajos, mert az asszonyka nem akar teherbe esni, ám a tudomány és a beültetés megoldja a gondokat. Szóval eddig a pontig eléggé hajaz a 2000-es évjáratú Ébren álmodó (Passion of Mind) című filmre, amiben Demi Moore nem tudja eldönteni, hogy melyik világ a valóság, és melyiket álmodja csak. Érdekes, hogy álmában pedig fordítva van, vagyis a valóságot tartja álomnak, így a néző a film végéig nem tudja eldönteni, hogy akkor most melyik a valóság, és melyik az álom. Ez a téma még Szabó Lőrincet is megihlette anno, íme a vers:

Kétezer évvel ezelőtt Dzsuang Dszi,
a mester, egy lepkére mutatott.
- Álmomban - mondta, - ez a lepke voltam
és most egy kicsit zavarban vagyok.
- Lepke, - mesélte, - igen, lepke voltam,
s a lepke vígan táncolt a napon,
és nem is sejtette, hogy ő Dzsuang Dszi...
És felébredtem... És most nem tudom,
most nem tudom, - folytatta eltünődve, -
mi az igazság, melyik lehetek:
hogy Dzsuang Dszi álmodta-e a lepkét
vagy a lepke álmodik engemet? -
Én jót nevettem: - Ne tréfálj, Dzsuang Dszi!
Ki voltál? Te vagy: Dzsuang Dszi! Te hát! -
Ő mosolygott: - Az álombeli lepke
épp így hitte a maga igazát! -
Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán
valami mégis megborzongatott,
kétezer évig töprengtem azóta,
de egyre bizonytalanabb vagyok,
és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy Dzsuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke őt és mindhármunkat én.

Szóval nagyjából ez a helyzet a filmmel, egészen addig, amíg kezdenek összemosódni, a két világ szereplői. Ugyanazokkal a karakterekkel találkozhatunk mindkét világban, ám a szőke Karen-éban sokkal kedvesebbek, barátságosabbak. Idővel ott is megjelenik a sorozatgyilkos, aki kézzel fogható hullákat hagy maga mögött, míg a másik világban egyre inkább Karenra koncentrál. Idővel minden összefügg mindennel, a groteszk világban áldozatul esett szereplők, idővel a másikban is a hullazsákban végzik, egészen míg eljutunk a végkifejlethez amit, hááát, ember legyen a talpán aki elsőre összerak.

Az első WTF érzés után pedig egyenes az út a második, harmadik megtekintésig, amikor is sok és ha lehet még erősebb WTF érzés vesz erőt rajtunk. Ugyanis, akkor esnek le azok a dolgok, amik első nekifutásnak annyira apróságnak tűnnek, hogy észre se vesszük. Elejtett mondatok, megjegyzések, összenézések, és megannyi apróság, ami a végén pluszt ad a filmhez, csak nagyon kell figyelni. Ám akkor sem garantált a megértése a filmnek, rengeteg teóriát állít fel magának a néző, és csak a sokadik, „na akkor hogy is van ez” kezdetű gondolatmenet után lesz valami elfogadható képünk a dologról. A többszöri megtekintés már csak azért is erősen ajánlom, mert kiderül mekkora jelentősége lehet egy ártatlan telefonhívásnak, ha látjuk, hogy ki van a vonal végén. Ennél többet direkt nem árulok el, mert gondosz vagyok.

Moziban nem nézném meg semmi pénzért, nem azért mert sajnálnám rá a pénzt, inkább mert ott nem lehet közben megvitatni, visszatekerni, megállítani, meg minden olyant amivel a DVD rendelkezik. Ajánlom tényleg mindenkinek, aki szereti a kissé elvont és bonyolult filmeket, nem fog csalódni az biztos.

Spoiler!!!

Na, akkor megpróbálom leírni, hogy szerintem, miről szól a film. Ez egész a pokolban játszódik, Karen poklában, ahol is előveszik az összes elkövetett bűnét, és feltálalják neki, amit újra meg újra át kell élnie. A szőke Karen világában megjelenő pszichiáter, mellékállásban sorozatgyilkos karakter meg egy nagy félrevezetés, Karenhez semmi köze. Ha csak nem annyi, hogy ő öli meg Karent, aki utána pokolba kerül, na itt már fekete a haja. Az álmai pedig az életéről szóló emlékek. Vagyis szépen beetet a film, hogy a végén koppanjunk. Ezt támasztja alá, jópár elvetett utalás és mondat a pokolra, valamint a vége-eleje jelenet, amikor is lényegében kezdődik az egész előröl, egy soha véget nem érő pokolban. Mondjuk, az nem derül ki, hogy Karen miért jut pokolra, de sebaj, lehet én voltam figyelmetlen. Persze ez nem biztos, csak egy elmélet, megyek is és megnézem még egyszer.