Ennek a hétnek is vége, ami ha azt vesszük nem is olyan nagy baj, főleg, hogy majd ez volt életem egyik legszarabb hete. Azt már megszoktam, hogy a sok kis szarkavaró állandóan pletyózik, meg hülyeségeket talál ki, ám a héten túllőttek a célon, szóval ezúton is üzenem annak az 1-2-3 emberkének, hogy be lehet fejezni a dolgot, különben még megeshet, hogy elfeledkezek férfiúi mivoltomról, és az illendőséget valamint a női nem iránti hatalmas tiszteletemet félretéve magam teszek igazságot…

Egyébként ma ráébredtem távgyaloglásban rejlő hihetetlen tehetségemre. Kicsiny falum bekötőútjától olyan de olyan gyorsan sikerül elsétálnom az otthon biztonságát jelentő falutábláig, hogy csak na. Ha nem jön be a suli, és munkám se lesz gyalogolni, fogok. Mondjuk, kitalálok valami jó kis hangzatos ügyet, ami miatt koptatom a lábam, és csak dől a lé, és híres leszek. Meghívnak a Fókuszba, benne leszek a Naplóban, sőt ha szerencsém van, még a Hujber Feri is megver, akkor aztán igaz sztár leszek! Megyek is gyakorolni, Kambodzsában találkozunk…