Na ennek a hétnek is vége! Ennek több szempontból is örülök, egyrészt mert végeztem a kommunikációs szakdolgozatommal, ami egyrészt nagyszerű hír nekem, másrészt nagy könnyebbség, szintén nekem. 75 oldalban sikeresen kifejtette, a híradók manipulációs tevékenységét, valamint a kapuőr jelenségről is értekeztem bőven. A lényeg, hogy kész, már csak egy szakdoga és mehetek államvizsgázni! Jupiájééé

A héten egyébként nagy elhatározásra jutottam, ha le nem is szokok, de mindenképp visszaszorítom kávéfüggőségem mértékét! Aki ismer, az tudja, hogy milyen nagy szó ez az én számból, imádom a kávét, és a koffeinmérgezés émelyítő, mellkas szorongató érzését. Mondjuk az már nem olyan vicces, hogy még este 11-kor is úgy vigyorgok mint egy hülye, és hatalmas áldozatok árán vagyok képes valami alvásfélét imitálni. Pedig fel se tűnik az embernek, hogy már a 3.-4.-5. keserűt fogyasztja, csak úgy jön magától aztán meg úgy ír oldalakat, hogy másnap vissza kell olvasnia mit is írt, mert nem igazán emlékszik rá…

Szóval le fogok szokni a mértéktelen kávézásról, nagy lelki erőre lesz szükség, de menni fog az. Vagy majd elmegyek én is valami menő rehabilitációs klinikára, annyi féle-fajta szenvedélybetegség van már, hátha a koffeinizmust is kezelni tudják valahogy. Vagy esetleg beiratkozok az anonim kávéfüggők csoportjába, ahol is a többi sorstársammal együtt vészelem át a nehéz időszakot:

„Három napja nem ittam kávét, az orvos már függvénytábla nélkül is meg tudja mérni a vérnyomásom.”