Tegnap nagy erőkkel láttunk neki a filmvilág aljának számító műalkotások alapos, és minden bizonnyal korántsem teljes megismerésének. Hááát! Láttunk olyan de olyan gyönygszemeket, melyek nélkül valahogy hiányérzetem lenne a mai napon, de így hála a magasságosnak, végre 22 év után teljes és egészséges életet élhetek. Megtanultam, hogy egy köszörű és egy gázégő segítségével hogy lehet uránt finomítani, hogy a sötét pajtában ahol már eleve megöltek pár embert mindenképp fegyvertelenül és ha lehet egyedül menjünk, vagy hogy az amcsi sivatagi városakban minden 50 méteren van egy töltött puska, amit épp fel lehet venni, hogy aztán semmit se találjunk el vele. Én élveztem mondjuk, szeretem a ratyi horrorokat. Olyanok mint Dunaújváros. Egyértelmű, hogy szar, meg büdös, meg nincs semmi, és egyébként is, de hát van benne valami ki szerethető. A másik, meg hogy ezek után tiszta élvezet valami normális filmet is megnézni, mintha a "Lovag" sör után Sopronit innánk, ég és föld a kettő, de így egymás utánütközik ki igazán a külöünbség. Hiába ez embernek meg kell tapasztalni a poklot hogy élvezze a mennyeket!