A legutóbbi bejegyzésem óta rengeteg élménnyel gazdagodtam, ami a szűkös időintervallumot tekintve meglehetősen nagy teljesítmény egyébként eseménytelen életemtől. Először is a reggeli csoki okozott földöntúli örömöket, hiszen édesanyám egy igaz gyöngyszemre bukkant falum kicsiny boltjában, melyben mióta 3 féle parizert lehet kapni, már nem is bolt, hanem supermarket! A csoki neve „Haver Szelet”. Különlegességét pedig a nyíltan vállalt alkohol tartalma és különleges ízvilága adja!

Íze inkább emlékeztetett egy avas sport szeletre mintsem valami édesipari termékre ám ennek okát inkább saját ízlelőbimbóim alkalmatlanságában láttam mintsem eme török csoda bármely összetevőjének humán fogyasztásra nem alkalmas mibenlétében.

„A nap beszólása”, eddig méltánytalanul hanyagolt, ám a későbbiekben sem elindított rovat mai nyertese a következő:
Reggel apával átmentünk Béla bácsihoz, szomszédunkhoz, és a falu ügyeletes nőcsábászához, aki bár 70 elmúlt még mindig ifjonti lelkesedéssel hajtja a gyengébbik nem idősebb-fiatalabb tagjait. Szóval a sztori az, hogy tegnap nyugdíjas buli volt valamelyik közeli településben. Ezen jeles esemény Béla bácsi életében egyet jelent a fékevesztett vadászattal, legalább is nekünk mindig ezt mondja…

Kérdeztük is tőle ma reggel, hogy:
-„Béla bácsi, mi volt a nőkkel sikerült becserkészni valamelyiket?”
-„Hááát (húzta ki magát büszkén), azt nem, de feszült volt a helyzet!”

Szeretek itt lakni…..