Hétvége

Na most végeztem végre. Vége a hétnek, pedig már szerdán azt hittem, hogy péntek van. Képzelhetitek mekkora csalódás volt, szembesülni a tudattal, hogy másnap még csak csütörtök… Na mindegy, a lényeg, hogy vége, letudtam a mai melókat, sőt, még előre is dolgoztam, még egy kicsit szöszölök és lépek is. Igazából a lakásban sem nagyon tudok mit kezdeni magammal, filmet nézek vagy játszok valamit, szóval nem a rák ellenszerén dolgozom, vagy bármi világmegváltó dolgon járatom agyam, csak tunyulok. Az is jobb mint a semmi, ráadásul épp elég pihentető is. A helyzet az hogy lefáradtam kicsit a héten. Igazából nem szakadtam meg, sőt voltak egészen laza napok is, de mostanra valahogy elfáradtam kicsit. Várom már a nyarat, kis pihenés, kis fesztivál (EFOTT, mert megérdemeljük), kis munka, új ötletek, meg forgatások. Ha csak a felét is meg tudnám csinálni, mint amit kitaláltam…. Na de ehhez pihenés kellene, kicsit kiszakadni a napi mókuskerékből. Nem sok, pár nap és minden okés… Most szépen visszamegyek, leülök és Star Trek-et nézek, meg Halottnak a csókot, meg játszok, meg alszok, meg tévézek, meg álmodozom, meg tervezek, meg örülök, meg gyönyörködök, meg rendezek, meg….
Héhé, mit panaszkodok a hétvégén mindez összejön. Megyünk Bujákra. Ott pihenés meg túra meg minden egyéb… Végre… Jó hétvégét mindenkinek…

kis vita...

Az alábbi kis vita az iwiw üzenőfalon alakult ki, nem mondom, hogy elsőre, és nem is utoljára. Azt hiszem az egyik anyagomhoz is fel fogom használni, de itt is szeretném társadalmi vitára bocsájtani a dolgot...

Idézet az üzenőfalról...

"Németh Szabolcs [buf] :

Betti! A világért se akartalak megsérteni, de ti kommunikáció szakos hallgatók többet nyavajogtok, mint egy beérett plázakurva a bizsubolt előtt. Az egész főiskolai pályafutásotok control-C control-V-ből áll, aztán itt picsogtok állandóan. Más vért izzad egy mecha 2-ért meg egy matek 3-ért, ti meg teleszarjátok az üzenőfalat, mert nem sikerült a pislogás II. pót pót pót pót zh-tok. SZÉGYELJÉTEK MAGATOKAT! Ahelyett inkább keresnétek valami rendes munkát, mert nincs annyi sajtóorgánum ami ennyi szarhintőt elnyel. Az meg tök mindegy hogy vállalkozás szervezés, vagy vállalkozástan, mindkettő egy kamutárgy, náluk asszem 0 vagy 1 kredit. Csak a hülyéknek nem sikerül (na meg a kommunikációsoknak) Bár én Győrbe tanulok ahol azér van szinvonal.
kezitcsókom"

Boglárka [Bogi, Bogic... :

Kedves Taksony!

Nem lehetne, hogy „értelmiségi” barátod véleményét más szemszögből is átgondold, mikor bemásolod? Egyrészről neked is vannak –tudtommal- kommunikáció szakos ismerőseid, barátaid, haverjaid! Nem hinném, hogy az általánosítást bírják, mint pl. az én menedzser ismerőseim sem szeretik, ha általánosítanak rájuk nézve…
Mindenhol vannak oda nem illők. Németh Szabolcs nevű menedzser-jelölt ismerősöd véleményét olvasva, ő is azon emberek közé tartozik, akik maximum piálni tanulnak meg a felsőoktatási intézmény keretein belül, átbukdácsolnak a vizsgáikon, s verik a mellüket, hogy ők milyen erős suliba járnak, mennyire okosak.
Talán nem attól kéne okosnak éreznie magát, hogy -en kiírja a neve elé, hogy Dr. habil.
Az egy más kérdés, hogy ettől a titulustól valószínűleg igen-igen távol áll!
Azt meg csak úgy megemlítem, hogy a kommunikáció szakosok legalább helyesen írni tudnak, ami róla nem mondható el – az olvasottak alapján-, valamint az értelmező olvasásról nem csak hallottak!
És ugye azt se felejtsük el, hogy „Madarat tolláról, embert barátjáról…”

Németh Gábor :

Bogi. Úgy vagyok vele, h akinek nem inge, nem veszi magára. Nyilván vannak jó képességű kommunikációs szakemberek is köztetek, ezt nem vitatom. De lássuk be, tudom h egyet értesz, a többség nem feltétlenül az.

Horváth Júlia Petra :

Bogi! Talán nem kellett volna ismeretlenül személyeskedned... ( "Németh Szabolcs nevű menedzser-jelölt ismerősöd véleményét olvasva, ő is azon emberek közé tartozik, akik maximum piálni tanulnak meg a felsőoktatási intézmény keretein belül, átbukdácsolnak a vizsgáikon, s verik a mellüket, hogy ők milyen erős suliba járnak, mennyire okosak.... " - Bogi )... azt sem tudod ki ő.
A másik: persze megértelek, hogy fáj ilyen véleményeket olvasni a szakoddal kapcsolatban, de valljuk be, van benne igazság. A személyes tapasztalataimra alapozva merem írni ezt... hiszen egyszer én is voltam kommunikációs.

Németh Gábor :

Az előző szösszenet margójára:
Említettem hogy vannak jobbak is. Nem mondok neveket, volt naptárkészítő, főszerkesztő, kisfilmfesztivál díjas, ötletgazdák, műsorvezetők, jó újságírók. És most csak az ismerősi körből mazsoláztam. Igazából a szak megítélését ők próbálják javítani azokkal szemben, akik egy gyökér ppt bemutatót sem képesek készíteni....

Horváth Attila [Abdul, Gyéty... :

Ez a Taksony valami irdatlan nagy ge**puttony lehet, hogy mindenki folyton őt osztja...én ismerhetem?!

Johanna ﻹ [Johi, Joji... :

Már megint ez a szarakodás...és mi van akkor amikor végzett kommos szerez gyakhelyet a még tanulást szimuláló egyéb, magukat műszakiaknak valló ismerőseinek? Vagy éppen amikor egy kommos segít átevickélni egy tantárgyon egyéb, magukat műszakiaknak valló ismerőseinek? Tudok példát is mondani mert mindkettőt én csináltam...hagyjuk már ezt a kommos kérdést Gáborka és Kedves Kedvese mert Lolcsi Te kommos voltál, Taksony Te meg egy exkommossal hálsz. Ha hülyék vagyunk azért ez valahol visszacsap és baromi kétszínűnek hat. (Mert az is.) Jut eszembe, Te mikor végzel?

Gábor :

ÓÓÓÓ, Johanna! Én? Majd ha a kurva sok meló mellett lesz annyi időm, hogy bemenjek megcsinálni a négy nyamvadt tárgyamat. De egyenlőre sokkal nagyobb ráció van abban amit csinálok, mert megmondom őszintén, diplomával napi nyolc órában nem keresnék annyit, mint amennyit most.... mondjuk fele annyit lehet, de az meg nekem nem elég. De már tegnap Bogival megbeszéltük, ha visszaolvasol, hogy nem a diploma számít, hanem az, hogy mire vagy képes, mit tudsz elérni (akár diploma nélkül;) )
Mondtam már nem a komosokkal van bajom, hanem azokkal a komosokkal, akik hatalmas kommunikációs szakembernek hiszik magukat, rózsaszín felhőn csücsükélnek, egész nap picsognak, és rohadtul nem értenek semmihez, és ezt a három szót most nagyon kiemeltem.
Kétszínűség? Micsoda?? Azért, mert megmondom hogy a szak kb. 50-60 százaléka semmihez nem ért? Egy kurva kávét nem tud megfőzni önállóan? Elhiszem h véded a szakodat, ebből voltak kisebb viták már korábban de be tudod látni, h van némi igazságtartalom amögött, amit írok. Te el tudtál helyezkedni, ami nagyon nagy dolog, ráadásul a szakmádban. Szerinted az egy év alatt végzők közül mennyi tudja majd ezt megtenni? Lesz nyilván egy erősebb "húzóréteg" aki kommunikációs szakemberként kerül be valahová. De a többség biztos hogy nem. Nem azt mondtam h nincs értelme ennek a szaknak. Van, de nem ebben a formában.
Én nem védem az informatika szakot. Nagyon jól tudjuk h milyen. Azt is tudom, hogy az ide járók kb 70%-ának lövése sincs a programozáshoz. Nekem sem, nem is akarom ezt titkolni. De engem nem is nagyon érdekel, mert eddig sem ebből éltem, eztán sem fogok. Éppen ezért nem is akarok bekerülni az un. sztárválallatokhoz bérniggernek (ib*,l*fthansa, meg a többiek.....) Semmi kétszínűség nincs abban, hogy ha megmondom egy szakról a véleményemet, akár a sajátomról.

Johanna ﻹ [Johi, Joji... :

Látod, éppen úgy, ahogyan minden szakon van aki csak a papírért valamint szülői hatásra csinálja, nálunk is van, mi mégsem foglalkozunk ezzel és hányjuk tele az üzenőfalat. A problémám az, hogy létezik akinek annyi ideje van, hogy állandóan előás valamit a szakommal/szakunkkal kapcsolatban, és vannak az igazán ráérősek, akik ezt továbbítják is, megsértve olyan embereket akik a lelkükön viselik ezt az ügyet. Ha nem akarnál megsérteni senkit, akkor nem tennéd ki.
Egyébként ez a történet már négy éve is unalmas volt, jelenleg éppen arra elég hogy a lelkiszegények támogatást nyerjek gyér ismerősi körükben azzal hogy a maguk szánalmas módján lealáznak másokat.

Idézet tőled: ha nem inged nem veszed magadra.
A magam részéről boldog lennék ha a téma befejezést nyerne az által hogy mindenki a saját dolgával törődik.
A diploma pedig igenis fontos, ha nem így gondolnád akkor nem járnál felsőoktatási intézménybe.

Németh Gábor :

Nyilván fontos. Azért járok ide. De én nem a diplomám szagolgatásából akarok megélni, hanem pénzből, mert csak abból lehet. Jelenleg ez a nagy helyzet ebben az országban. Célokat tűztem ki, ahhoz meg nem elég 140 000 nettó.
Idézet tőlem: ha nem inged nem veszed magadra. Akkor minek vetted magadra?
Téged semmiképp nem akarlak megsérteni, ismerjük egymást pár éve, tudjuk egymásról kinek mi a fontos, milyen képességeink vannak. Éppen ezért nem is neked szántam korábbi kiírásaimat. De erre tettem egy utalást feljebb is. Ha meg a kaspó papírért idejárókat megsértettem, hát elnézést, lehet h szándékos volt
Egyébként volt időm, mert 11-re végeztem mindennel, éjfélig lazítottam, hogy ma reggel 6.30kor fel tudjak kelni. Ennyit csak megengedhetek nem?

Bánhegyesi Atti:

Kedves Mindenki!
A magam részéről eszem ágában sem volt bekapcsolódni ebbe a perpatvarba. Jókat vigyorogtam és hümmögtem magamban, de aztán csak csak kikívánkozott belőlem egy két észrevétel. Mindenek előtt leszögezném, hogy - noha buktacukrozóként végeztem - sok igazságot látok az egyik és a másik oldalon is. Tény, hogy a kutyának sem kell ennyi bölcsész, pláne kommunikációs szakember. Most már nem. A komm szakosoknak el kell fogadniuk, hogy megtelt a piac, a károgóknak pedig azt, hogy annak idején azért kezdtek ennyit képezni belőlük, mert mocskos nagy volt rá az igény. Az, hogy ebből a szakindítási mizériából a felsőoktatási intézmények csak az emberek után járó fejkvótákat látták - na az legkevésbé sem a komm szakosok hibája. A károgóknak még valami: annak idején, mivel egymás után nőttek ki a nehézipari üzemek, csak az nem lett mérnök aki nem akart. Kellettek a mérnökök, illetve azok akiknek papírjuk van róla... Hipp-hopp kohász meg gépész lehetett bárkiből. Erről ennyit.
Visszatérve a komm szakok telítettségéről. Megértem én, hogy mindenki azt az egyetemet védi, ahol a diplomájára számít. Hozzá kell tenni azonban, hogy GYŐŐŐŐR-ben is van komm szak, talán nem a legnívósabb. Tehát nyugodtan le lehetne húzni a rolót. Ebben a csöpp országban bőven elég lenne 2-3 iskola, ahol a kommosokat képzik. Akárki, akármit mond BKF után a másik nyugodtan lehetne a DF, tekintve, hogy a nagy egyetemeken főként elméletben oktatják ezt a tudományt, kamerát, mikrofont, videókeverőt meg bármilyen médiás bizbaszt csak képről láttak. Nincs még egy olyan intézmény, ahol 200 millióért fulllos TV stúdiót húztak volna fel, nincs még egy intézmény, ahol saját, hivatalos rádió szólna. Szummázva a leírtakat, igen is van létjogosultsága a komm szaknak, de baromira megválogatnám kinek adok róla papírt. Aki pedig a mai világban megelékszik az egy szál kommos diplomájával, magára vessen...
Sokan valóban el vannak szállva, hogy itt meg ott végeztem, aztán mégsem viszik semmire. Nálunk alapvetően alkalmazottakat nevel a felsőoktatás és a többség ezért van elkeseredve, amikor 50 állásinterjú után sincs jólmenő munkahelye. Mert rossz oldalról közelít. Vállalkozni kell, saját ötleteket kell próbálni megvalósítani. Akinek pedig ilyen nics - na annak nem adnék diplomát. Nem kommosat, semmilyet!
Szabolcs, te meg szopjál lovat! Te is állandóan itt károgsz a tanulmányi szarjaiddal kapcsolatban, mégse ugat neked senki! Kuss!

vélemények? Én mint komm szakos épp elégszer hallgattam, hogy buktacukrozó, meg miegymás. Mondjuk én nem is szólom le senki munkáját, egészen addig, amíg nem csináltam. Legyen elég annyi, hogy a DUF a király...

IKEA kaland

Kissé megkésve, de törve nem itt vagyok újra. Igazából annyira el voltam havazva mostanában, hogy meghalni nem lett volna időm, nemhogy blogot írni. Most nem akarok gonosz lenni, de hát ha választanom kell a kis életem és blog között…
Na de most van egy kis időm, lévén elmaradt egy forgatásom, a következő meg csak egy óra múlva lesz. Mondjuk közben még lesz egy értekezlet, de hát az meg olyan, hogy egy amúgy 5 perces dolgot elhúzunk vagy 40 percre. Na mindegy, követem a szokásos metodikát, elhappolom a reggeli forgatásokat, aztán békén lehet hagyni. Amúgy tegnap voltunk IKEA-ban. Most nem mondom, hogy nem volt jó, mert nagyon is, bár egyedül lehet megzakkantam volna. Szép meg jó meg minden, de akkor is csak székek, meg asztalok, meg komódok mindenütt. Ráadásul egy emeletnek sosincs vége. Mikor már azt hittem, végre elértük a falat, kezdődött egy újabb meg egy újabb tematikus tárlat, szóval olyan mint egy labirintus. Nem lepődnék meg ha pár év múlva előkerülne az IKEA-ból egy szakadt nadrágos, nagy szakállas pacák, aki elfelejtett beszélni. Mint egy modern kori Maugli, akit még kiskorában hagytak el szülei a konyha részlegen, és azóta nem találja a kiutat. Mondjuk a hot- dog finom volt nagyon…
Nah, lépek lassan mert kezdődik a kínszar%(=, őő akarom mondani értekezlet, szóval melóra fel…

Hétfő reggel

Már negyed 10 és még mindig nem csináltam semmit, azon kívül persze, hogy légszomjtól fulladozva majdnem lefordultam a székről beszédtechnikán. na jó azért annyira nem volt vészes, de hát mit tegyen az ember, ha nehéz elszámolni úgy 100-ig, hogy csak minden 20-asnál veszel levegőt. Tessék csak kipróbálni és mindenki rájön, hogy bizony sanyarú a KTV-sek sorsa.Nem is. Nemsoká megyek valami együttműködési megállapodás aláírására, na az valami csodálatos lesz, hiszen a rendőrség most köti idén a 12432-ik együttműködési megállapodását, valami fékeket gyártó céggel, szóval hamarost készül az újabb Pulitzer díjas anyag. Mondjuk nem panaszkodom mert lényegében ennyi dolgom van mára meg egy Nap Kérdése ami inkább szórakozás mint munka szóval szavam se lehet. Este megyünk koncertezni a fehérruháskékszeművel, szóval lesz megint kultúra, már csak arra leszek kíváncsi, hogyan fogjuk kibekkelni az "olyan ismert darabokat kerestem a koncertre, amelyek a lelkünket szólítják meg, amelyek segítenek abban, hogy megtaláljuk lelki egyensúlyunkat" ajánlóval rendelkező koncertet. na mindegy nekünk is kijár egy kis kultúra.
Holnap pedig elmegyünk futni, várom már nagyon bár a siker nagyban függ a régi KTE pálya állapotától, de nem adjuk fel...
Ja és majd el felejtettem, egy nappal később adtam be az adóbevallásom, ami elég tré dolog, révén már vagy két hónapja kitöltve hevert a polcomon, csak épp elfelejtettem, hogy ott van. Egyébként ebből az elfelejtésből volt egy kis probléma a hétvégén ugyanis kiesett a zsebemből a pénztárcám a buszon ami ott is maradt. Szerencsére a pénztárca visszakerült, a pénz sajnos nem... Bár ez még mindig a kisebbik baj, az íratok megvannak...
Nah megyek melózgatni vagy legalább is úgy csinálni, amíg meg nem talál valaki valamivel amivel aztán elmegy az egész napom. huh ez kicsit kusza lett:d

vasárnap délelőtt...

Az csak a kisebbik baj, hogy nem vagyok képes végignézni egy filmet a tévében, mert kb. a felénél bealszok, de hogy lekapcsolni is képtelen vagyok, olyan gyorsan bekómálok, az már mégiscsak tűrhetetlen. Na mindegy mai program, hogy Lost-ot nézek meg várom, hogy leteljen az idő, és mehessek vissza a kis lakomba, ahol vár a sims (na jó nem én játszom vele persze, de hát akkor is), na meg mindenféle jó dolog. Igazából tényleg elszoktam attól, hogy huzamosabb időt itthon töltsek, jó tudom, hogy ez a másfél nap nem nevezhető "huzamosabb" időnek, de hát akkor is....

Ja és jót aludtam...

Hétvége, pusszantás...

Nah vége a hétnek, végeztem a melóval ami nem kis teljesítmény, hiszen még csak délután két óra van. Szóval most büszke vagyok magamra, ezért is írok, hiszen azért az ilyen nagy teljesítmények minimum egy hatalmas üdvrivalgást érdemelnek, de leginkább egy fanfárok és mindenféle ünneplésre alkalmas eszköz bevetésével történő üdvözlés járna ki nekem, de hát én szerény vagyok, szóval nem tartok igényt ilyen úri huncutságokra. Na jó, igény az volna rá...
Nézzük mi történt mióta nem jelentkeztem... Kiraktuk a puzzle-t, ami sokkal de sokkal jobban néz ki mint ahogy azt valaha el tudtam képzelni, szóval hamarosan egy 1000 darabos csoda díszíti majd szobám falát, örök mementóként ragyogva, mint a kitartás és a "csakazértismegcsinálomkülönbenfelrúgommintakrumplit" életérzés dicsőségtábláján. Szóval jól néz ki nagyon, jöhet a következő. Elkezdtünk Sims-ezni. na ez az a játék amivel korábban ki lehetett kergetni a világból. Na azért most sem lettem fan, bár azért jó látni, hogy a játékbeli alteregóm sikeresebb újságíró mint én most...
Mivel három hete nem voltam otthon, ideje lesz hazanézni kicsit már, bár mivel kivívtam a "vendég" státuszt otthon, így otthonra sem marad túl sok feladatom. Nagy alvások, kis szociális élet, meg a szokásos...
Most viszont megyek, este meg buli, bár nem tudom, hogy a "ritmo"-ban mit jelent az "elegant" kifejezés mint dress code meghatározás, bár estére kiderül, ha nem engednek be, erről szól a következő híradós anyag... haha, a metálos újságíró megszólalt...
Nah jó hétvégét mindenkinek, legyetek jók, még leszek...

pufff

Oh basszus úúgy húznék már el innen, hogy csak na, de még várnom kell, mert a vágóban tumultus van. Végeztem már, dolgom is lenne, ráadásul melegem van és nyűhös vagyok, erre itt rohadok...

Scrubs, vége…

Nehéz szívvel írom ezeket a sorokat, mert véget ért egy olyan sorozat, ami- most megkockáztatom- de jobban tetszett mint a Jóbarátok. Egyszerűen imádtam a poénokat a karaktereket, a történeteket, dr. Cox osztásait, Elliot neurotikus kirohanásait, Turk táncait, Ted-et („szákit bics, áj vill mördör júúúúú”) aki a legszerethetőbb karakter akit valaha kitaláltak, J.D fantáziálásait, Carla anyáskodását, a Gondnokot aki nem hisz a holdban, mert az csak a nap hátulja. Aztán ott van Dr. Bob Kelso, aki gonoszsággal leöntött gonoszság, gonoszsággal töltve….
Az utolsó rész igazi ajándék volt a rajongók számára. Egyáltalán nem giccses, vagy hivalkodó, nincs sablonos meghajlás, mint a már fent említett sorozatban. Csak véget ért, szépen csendben, úgy ahogy én is rászoktam. Egy- két rész és akkor még csak azt veszi észre az ember, hogy milyen vicces, és nincs benne gépi nevetés. Aztán azon kapja magát, hogy egy nap vagy 16 részt végigpörget, azért csak annyit, mert csak annyi van meg az épp adott évadból. Még… Aztán újra és újra megnézel egy részt, idézgeted Dr. Cox vagy épp Ted valamelyik híres beszólását, és bár tudod, egyszer bekövetkezik, mégis reménykedsz, hogy később, majd, nem most. Annyi mindent tudnék írni, annyi élményt és poént felsorolni, annyiszor derített jobb kedvre, hogy meg sem tudnám számolni. De nem, mert vége. És most viszont elérkezett az idő, amikor búcsúzni készülök, megannyi kedves karaktertől. Véget ért egy korszak, viszlát srácok, jó volt veletek…

És amire mindenki várt:

Dr. Cox nagy vallomása: „Megjegyezném, hogy a legjobb volt,
aki valaha betette ide a lábát. John Dorian volt az első
és egyetlen orvos, akinek olyan fontosak voltak
a betegei, mint nekem. És ne feledjük, hogy
nemcsak kiváló belgyógyász, hanem mondhatjuk, hogy... kivételes személy is. Vonzódtak hozzá az emberek. Én is. A barátom volt.”

A Gondnok ( Dr. Jan Ithor) neve pedig: Glen Matthews!

Ezt nem hagyhattam ki…: „Ez csak ibuprofen! Annyi a dolgod, hogy ha felébred, megkéred, hogy tátsa ki a száját, aztán a kezedbe fogsz jó pár szem ibuprofent, és hozzá vágod! Ami a szájába esik, na az a megfelelő adag.” – Dr. Cox tanít

Mai ütemterv

Na nézzük, hogy alakul a nap? Először is egy híradós anyag, ami végül is nem nagy dolog, sőt, lehet még ingyen kaja és kávé is lesz ami igencsak megdobná a kissé borúsan induló napot. 10:00- tól ott leszek kb. 11:30- ig. Aztán megírom gyorsan, mire jön a vágó már ott virítok a megírt anyaggal, gyorsan összedobjuk, egy kis Nap Kérdése, a kérdés még nem tisztázott, de hát korán van még…
Este pedig ha minden igaz és kirakjuk a puzzle-t!!! Igen kedves olvasó, a puzzle projekt a végéhez közeledik, annyira jól néz ki, hogy nagyon, szóval épül szépül a lakás, nemsoká egy 1000 darabos csoda díszíti majd a falát…

Ébresztő vihar

Olyan viharra ébredtem, hogy csak na. Dörgött villámlott, zuhogott az eső, meg ami ilyenkor szokás. Már kezdtem abban reménykedni, hogy eme apokaliptikus állapotok miatt nem tudok majd dolgozni menni, sajnálom, nincs sok kedvem a „szülés az EU-ban és hazánkban” című előadásból anyagot csinálni. Szóval már- már azon voltam, hogy betelefonálok, hogy „sajnos nem tudok bemenni, mert elvitte a víz az utat”, ám ekkor több dolog is eszembe jutott. Egyrészt, hogy ez nagy baromság, hiszen kb . 4 percre lakom a tv-től, így fél lábon, fél tüdővel is beérnék, márha nagyon akarnék, azzal meg nem lehet mentegetőzni, hogy „de nem is akartam akkor”… Szóval most itt ülök, bár a korán kelésnek is megvannak a maga előnyei. Először is, reggeliztem. Méghozzá finomat, pirítós kenyeret ettem. Isten szeret minket, van kenyérpirító, nyam- nyam.

Tudom ez sokaknak nem sokat mond, de nekem nosztalgia:D

"Tíz jel, ami arra utal, hogy már nem vagy diák a DUF-on

1. A gyereked havi óvoda-díját a Neptun-számládról akarod befizetni.
2. Újdonsült feleségeddel lakásvásárlásra készültök, ezért kölcsönért felkeresitek a DiákHitel-központot.
3. Mikor főnököd közli, hogy ki vagy rúgva, te visszakérdezel, hogy tudsz-e vizsgaidőszakban javítani?
4. A másnap reggel kilenc órai megbeszélés előtti este 8.50-re állítod az ébresztőt.
5. Az okmányirodában sorban állás helyett csak elkiáltod magad: "Vár valaki személyigazolvány-cserére?"
6. A főnöködet ösztönösen tanár úrnak szólítod, az elnök-vezérigazgatót pedig rektorként emlegeted.
7. Az ebédidőben a menzára induló munkatársaidnak jó bulizást kívánsz.
8. Barátaidnál vendégségben vagy, de este 11-kor felállsz, és elköszönsz, mondván, le van adva a kártyád.
9. Gyerekeid osztálykirándulásán a tanító néni megkér, hogy ne szólítsd bALEK-nak a gyerekeket.
10. Egy YouTube-tutorial-ból tanulod meg, hogy a borosüveg dugóját nem benyomni, hanem kihúzni kell.

+1. Az Operaházban a felvonás végén taps helyett a karfán dörömbölsz."

ezennel a távozás hímes mezejére lépek, azért búcsúzóul egy kis szösszenet, hogy ne búsuljon senki, mert nem olvashatja elmés megnyilvánulásaimat...
szóval písz:D

Játszunk!!

Az alábbi képen ki hány embert ismer fel elsőre? Válaszokat a kommentbe várom, aki a legtöbb találattal büszkélkedhet, azt nem fogja megenni a mosómedve...

Góóó túúúú Agárd!!!

Na jó, nem örömködök, de hát végre olyan munkát kaptam amit nagyon vártam már. Félreértés ne essék, nem mintha bármi bajom lenne a mostani melóval, sőőőt, egyre több rációt látok abban, hogy itt a Kecskeméti tv-nél eszelősen jó műsorokat lehet csinálni, de erről majd később…
Na de hogy miért is megyek én Agárdra? Egy kis fesztivál műsorvezetője leszek, Elvis barátommal, akit fősuli óta nem láttam, szóval nem is dolgozni megyek hanem nosztalgiázni. Az a helyzet, hogy félek kicsit, mert elég régóta nem csináltam ilyen jellegű munkát, mármint színpadon sok-sok ember előtt műsort vezetni, meg hangulatot csinálni. Tudjátok ez a „na had halljam hányan vagyunk---nem hallom—na még egyszer” szóval ilyesmik. Ott állni több száz vagy épp több ezer ember előtt, és érezni, hogy azt csinálsz velük amit akarsz, figyelnek rád… Na jó, ennyire azért nem vagyok önimádó barom (igazából dehogynem, mert hát igencsak méretes egóval áldott meg az ég) csak hát értitek na. Mondjuk a legnehezebb az első 1 perc. Ott dől el minden. A közönség kicsit olyan mint egy kutya. Ha megérzi, hogy félsz akkor véged. na jó, azért ez egy kicsit erős hasonlat volt, de akkor is. Az igazságtartalma attól még nem kevesebb. Szóval félek kicsit, mert tényleg berozsdáltam kicsit, attól meg egyenesen kiver a víz, hogy Elvis haverom lemos a színpadról. Mert hát ő azért még most is rádiózik, meg speeker melókat vállal. (vállalnék én is, csak hát kecsón eléggé fel van osztva ez a terület, na de majd) Na jó, ez már tényleg hülyeség, csak eszembe jutott. Pedig anno, mennyi ilyet csináltam, 24 órás úszás, élő 4 órás rádióműsor egy nagyszínpadról, rendezvények, koncertek…. Hiányzik kicsit ez az élet, más mint a tévé. Sokkal pergőbb, de így jobb. Csak néha elkap a nosztalgia. Szóval hétvégén meló, pénz is lesz a dologból, meg kicsit elszakadok a napi rutintól. Szóval várom már, főleg azért is mert eredetileg Elvis-t hívták először ő meg azt mondta, hogy csak úgy vállalja ha én is ott vagyok, értsd. belement, hogy csak a fele pénzt kapja, hogy együtt melózzunk…
Már csak két magazinműsort kellene délelőtt leforgatni…
Ja, és a legfontosabb, 1000000003 köszönet a fehérkabátoskékszeműnek amiért ilyen jól viseli a dolgot, és ilyen megértő a hülye melóm iránt. Na meg azért mert a puzzle is halad, épül-szépül és mert még mindig megdicsér ha betalálok egy darabot, még akkor is ha ő előtte egy kisebb felhőkarcolót illesztett össze…
„De ügyes vagy…:D”

vége mára...

nah a végén csak sikerült befejezni mindent. Leszervezve, megcsinálva, még egy telefon, és kész is vagyok mára. Mondjuk ahhoz képest, hogy reggel még azt hittem, nem leszek kész semmivel egészen happy end a dolog, bár ha azt vesszük lenne még dolgom bőven de holnap is lesz nap alapon, nem sietek el semmit...

Helyzetjelentés

Az asztalomon káosz. Van egy fecni, rajta egy telefonszám, és egy név. De nem emlékszem ki ez, vagy miért van itt. Lehet fel kellene hívnom…
A szervezés gőzerővel halad, bár lassan tényleg kezdek belefulladni a sok jegyzetbe, és felfirkált félmondatokba. Rendszerezni kellene. A telefon meg csörög...
Azt hiszem iszom egy kávét, megint...

Lendületben a puzzle

Annyira dübörög a puzzle, hogy az már ijesztő. Vagyis az van, hogy nagyon haladunk, bár az igazság az, hogy még mindig nem én végzem a munka oroszlán részét, inkább csak a „vak tyúk is talál szemet” elvét követve, „jéééé megtaláltam a darabot” felkiáltásokkal konstatálom, hogy milyen kis ügyes vagyok. Ilyenkor persze nagyon megdicsértetem magam, de hát ehhez jogom van, pasi vagyok vagy mifene… Egyébként tényleg büszke vagyok, hogy ilyen jól haladunk. Elképzeltem már a szobám falán és hát mit tagadjam, nagyon tetszett a látvány. Szépe esti tájlép, amiben van arany és fekete szín. mindez 1000 darabon. de haladunk és csak ez a lényeg, na meg egyszer biztos elkésem a munkából emiatt, ma reggel is azon kaptam magam, hogy félig felöltözve térdelek a puzzle torzó felett, és egy 2kicsit zöld- kicsit kék- barna és sárga benyúlással” darabot keresek, ami pont illene az általam megálmodott helyre. Mondjuk tegnap volt egy kisebb krízis. Az volt ugyanis, hogy elnéztünk egy sort és az istennek sem akart kijönni a kívánt részt. Pedig minden darab a helyén volt, már már ott tartottunk, hogy visszabontjuk az egészet, és elkezdjük az adott területet előröl (mondjuk ez igencsak megviselte volna a puzzle rakó tímet) na de végül rájöttünk a dologra, és nagyon megkönnyebbültünk. Hurrá…
Most viszont irány vissza dolgozni, ugyanis 1000 felé álla fejem és 3 dolgot kellene csinálni egyszerre ami vicces lesz, de hát a jó szerkesztő mindent megold… vagy nem…hosszú még a nap…

Más tollával, de igaz...

Nem én írtam, de egyet értek, ennél jobban magam sem tudnám megfogalmazni:

reggel néztem híreket. annyira kibuktam ezen a tervezett ingatlanadófinomságon. főleg, amikor azt mondták, hogy magyarországon túl sok embernek van saját lakása. sok ember tényleg fél életen keresztül spórol, hogy tudjon venni valamit, amire végre azt mondhatja, hogy na ez: a sajátom. kifizet a SAJÁTjáért több millió forintot, hogy végre azt mondhassa, hogy az enyém. és utána minden évben fizessen még ki kb. fél havi fizetését azért, hogy lakik valahol. és azt mondják, hogy lehet kisebb lakásba költözni. de miért kell visszafele haladnunk? arra amúgy kíváncsi lennénk, hogy a megválasztott 18. miniszterelnökjelölt (akivel amúgy egy hónap-napon születtem) és öt lakása és egy bmw-je van, kisebb lakásba fog-e úgy mégis költözni? valószínűleg neki nem okoz majd gondot kifizetni ezt a finomságot. na mind1. csak dühös vagyok.

a forrás: http://gotzbaba.blogspot.com/

Hannah Montana a film…

Most hogy a konyha ragyog, a puzzle viharos és megrázó gyorsasággal halad (bár ránézésre kínosan kevés darab van még hátra, valahogy nem tudom elhinni, hogy elég lesz, de hát majd kiderül…), itt az ideje, hogy megnézzük a Hannah Montana filmet. Mondjuk az igazsághoz hozzá tartozik, hogy eredetileg a Star Trek-et akartuk (akartam) megnézni, de aztán úgy alakult, hogy mégis a kis tinisztár vívódását az átlagos és számára soha el nem érhető „normális”, átlagos élet iránti vágyódását és az első szerelem megélésének történetét néztük, ami így utólag azért nem volt olyan nagyon rossz választás, bár azért legyünk őszinték, azért nem egy Star Trek, de majd ma…
Amúgy nekem ez az egész Hannah Montana őrület annyira kimaradt az életemből, hogy azt sem tudtam, hogy eszik vagy isszák, unokahúgom ugyan mesélt róla, de annyira akkor sem érdekelt, lévén a keményvonalas horror és thriller özön után nem nagyon tud meghatni. Na jó, befejeztem, nem leszek szenyó és nem húzom le a filmet, mert tulajdonképpen nem is nagyon tudnám. Olyan kis aranyos, izé amit azért megszakított egy- két szünet (mármint a filmnézést) de ez csak az előnyére vált. Olyan tipikus kis limonádé film ez, de teljesen nézhető, másfél órát megért az életemből, na meg aztán az „Autospy” sokkalta nagyobb baromság volt…

Uh, megyek horrort nézni…

No comment

"Sógorával együtt önként jelentkezett a meggyilkolt lány barátja a rendőrségen. Első számú gyanúsítottként, megkezdődött a kihallgatása.
Kevéssel hat óra előtt jelentette be egy asszony, hogy amikor hazaért, vérbe fagyva, holtan találta fia barátnőjét. Mint kiderült, a Kuruc körút egyik társasházában lévő lakásban a bejelentő asszony és 17 éves fia élt, s alkalmanként feljárogatott hozzájuk a fiú - most holtan talált - 16 éves barátnője.
A helyszínen tapasztalt körülmények alapján bizonyosnak látszik, hogy a szerencsétlenül járt lánnyal a barátja végzett több késszúrással, majd elmenekült a helyszínről."

Azért nem semmi, hogy egy elvileg számomra teljesen távoli, és majdhogynem ismeretlen halála mennyire megdöbbent. Hogy mi volt, azt fentebb olvashatjátok. Igazából azért ragadtam tollat, hogy elmeséljem, hogy jön le ez az egész a szerkesztőségben...
Jelen pillanatban mindenki azon agyal, hogy milyen képeket lehetne csinálni, hogyan lehetne hozzátartozókat, és ismerősöket felhajtani, hogyan lehetne meggyőzni őket, hogy nyilatkozzanak, meg egyáltalán. Van képünk ahogy koporsóban kiviszik, iwiw-ről képeket tucatjai, a barátjával közösen, és egyedül, megvan pár osztálytársa elérhetősége meg miegymás. Gusztustalan ezzel foglalkozni, vagyis, tudom én hogy ez lenne a munkám, de akkor is...
Próbálom magam kihúzni a dolog alól, de nem hiszem, hogy sokáig menne. Csinálni kell, még akkor is a gyomrom forog az egésztől..., végül is én akartam újságíró lenni...

... 2.0

Azt hiszem tegnap nem az én napom volt. Nem elég, hogy este egy barom módjára viselkedtem, ráadásul egy gyereket megríkattam a zebránál (nem tehetek róla, én is szeretek gombokat nyomogatni, és attól, hogy ő sokkal kisebb és nem tud blogot sem írni, nem hiszem, hogy több joga lenne gombot nyomogatni). Ráadásul minden zokszó nélkül letegeztem valakit, akit nem kellett volna… reflex volt, zavarban voltam, ideges, meg miegymás.

Ja, és viharos gyorsasággal halad a puzzle…

...

Elöljáróban annyit, hogy ritka nagy barom vagyok. Azt bántom aki csak segíteni szeretne, nem is akárhogy… Az történt ugyanis, hogy tegnap a fehérkabároskékszemű feljött, és főzött nekem. De még milyet, hmmm, nyam-nyam. Majd meglátván a konyhámban uralkodó kaotikus állapotokat minden szó nélkül nekilátott kitakarítani, elpakolni, szóval rendet vágni a mocsokban. Ami jegyezzük meg nem kis feladat volt, hiszen mióta beköltöztem a konyha takarítása nem tartozott a pioritások közé. Először is azért mert már beköltözésemkor is akkora gány volt mindenütt, hogy nem volt erőm nekilátni, másrészt pedig, mivel csak aludni és enni is ritkán járok ide nem igazán foglalkoztam a konyha állapotával. Elmostam amit használtam, és kész. Na de tegnap megtisztult és megújult a konyha. Komolyan mondom, még nagyobbnak is tűnik. Na jó, azért táncolni nem lehet majd benne, de elférek, van helyem, és ami a legjobb, teljesen új tároló rendszer került kialakításra, ami annak köszönhető, hogy kiürítésre került a hűtő melletti szekrény. Ami ez idáig üres üvegekkel és dobozokkal volt tele. Na de most, szép rendben sorakoznak a fűszerek, dobozok, evőeszközök, tányérok (az az egy, mert a multikor eltörtem egyet- megjegyzés: vegyél tányért!). Szóval jól néz ki nagyon. Sőt még a kis kotyogós kávéfőző is kapott egy kis szeretetet, így a régi fényében pompázva főzi a rossz kávét rendületlen. Ma még megtakarítom a gáztűzhelyet, ami azért ismerjük be, férfi munka, lévén dörzsölni kell, nem is kicsit. Majd ma rendbe kapjuk a lakásom egyetlen szobáját, ami nappali- hálószoba egyben…
Szóval köszönöm szépen a fehérkabátoskékszeműnek, nem csak a takarítást, hanem hogy nem vágta rám az ajtót mikor elkezdtem pattogni. Hiába, tele vagyok Hemung-al…
Jaaaa, és itt a bónusz: eddig nem tudtam kinyitni a sütőm ajtaját, hogy miért ne menjünk bele, legyen elég annyi, hogy tegnap a már említett fehérkabátoskékszemű EGYETLEN mozdulattal kinyitotta, illetve ugyanazzal a mozdulattal darabokra zúzta, az „én nem tudok sütni, mert nem tudom kinyitni a sütőmet” kifogásomat. Sütőre fel…

Puzzle…

Szülinapomra kaptam egy 1000 darabos puzzle-t, aminek kirakását, most férfiasan bevallom, nem tartottam túlzottan reális dolognak. Először is, ismerve magam, elképzeltem amint kissé zaklatott állapotomban úgy rúgom fel a puzzle torzót, mint a krumplit. Ez adódik abból, hogy teljesen rossz taktikával állok neki a dolognak, lévén nem úgy csinálom, hogy kiválogatom, szépen színek szerint, majd az összetartozó dolgokat összeillesztem. Merthogy ez lenne a helyes sorrend én viszont, addig keresem a szerintem oda illő alkotóelemet, amíg meg nem találom. Ami sokszor hosszú- hosszú- hosszú- hosszú- hosszú- hosszú- hosszú- hosszú- hosszú- hosszú- hosszú- hosszú- hosszú- hosszú- hosszú perceket vesz igénybe. Na de most mintha varázsütésre véget ért volna a puzzle, mint játék iránti ellenszenvem és imádom rakni… Sőt, ami a legjobb, hogy haladunk is vele, egészen pofásan néz ki, és ahogy egyre több és több kis darab kerül a helyére, egyre lelkesebb leszek. Jó kis játék ez, bár kétség kívül nem rajtam fog múlni, ha egyszer elkészülve a lakásom falát díszíti majd. Mondjuk ilyen segítség mellett, azt hiszem nem is sietek vele, inkább élvezem a társaságot…

Nemsoká végzek...

Gyanúsan jó ez a mai nap. Először is haladok a melóval, ami mostanában elég nagy szó, másrészt pedig még a kedvem is jó. Szép az idő, meleg van, süt a nap, és csicseregnek a madarak szóval mondom én, hogy gyanús. Általában ilyenkor jön valaki, hogy „ezt meg azt csinád már meg”. Na de ha ügyes vagyok, akkor megúszom mindezt, és nemsoká a távozás hímes mezejére léphetek. Na és hogy alakul a délután? Hát ha a nap követi az eddigieket, akkor minimum nagyon jól, de a legrosszabb esetben is… nos olyan úgysem lesz. Először is ellépek kondizni, és nagyserényen emelem majd a súlyokat, meg amit kell. Szerencsére újra eljutottam arra szintre, hogy már ne legyen izomlázam, amit nagyon tudok utálni, na de ez mostanra nincsen. Aztán egy kis pancsolás, és regenerálódás után jöhet a megérdemelt sorozatnézés mint előre tervezhető, bár mostanában gyakran skip-elt program. Főleg most, hogy két új sorozatot is elkezdek, az egyik a Halottnak a csók (nem tudom milyen, egy fél részt láttam belőle, de az tetszett), a másik pedig a The Big Bang Theory (ne ebbe még csak bele se néztem). Szóval lesz dolog bőven, főleg, hogy vár rám egy epizódnyi Lost is, amit azért nem illik elhanyagolni, jaaaa és van az új Scrubs részhez is felírat, szóval jön az is… Nem egyszerű, de hát mivégre van az ember ha ennyit nem tud megoldani ugye…


Ja és a nap tovább? Hát az legyen az én titkom, de jó az biztos….! Nah, lépek kezdődik az értekezlet...

Nyam- Nyam

Tulajdonképpen egészen jól főzök. Na jó, most nem kell arra gondolni, hogy a Stahl Judit féle, „mert mindig van otthon egy kis sáfrány és fürt tojás” típusú csodákat művelnék nap nap után,de nem panaszkodom. Mondjuk elég ritkán főzök, mert egyedül főzni, enni szar dolog. Amúgy is van egy olyan félelmem, hogy egyedül fogok megöregedni, és idős koromban senki nem nyitja rám az ajtót. Mondjuk ennek elég nagy az esélye, lévén gonosz öregember leszek, aki kiszúrja a gyerekek labdáját, meg megköpködi a kiscicákat az út szélén. Na jó, ez utóbbit nem, de mondjuk még öreg sem vagyok…
Na de ott tartottam, hogy ritkán főzök, mert rossz egyedül enni, meg főzőcskézni. Na de ha belendülök… Jó, beismerem, nem mindig sikerül valami pompásan a dolog, mert például a tegnapi krumplipüré egészen trére sikeredett, amit aztán két ügyes kéz nagyon fel tudott javítani, szóval köszönet érte. A gombás- tejszínes húsom, pedig jó. Nincs mese, finom és kész…
Csak egy baj van. ÚGY ÚTÁLOK MOSOGATNI!!!

U.i.: Vigyázat a kép csalóka, az enyémsokkal jobban néz ki...

Kezdődik a hétvége, munkával végeztem…

Hétvégén nem valószínű, hogy írok új bejegyzést, olvasgassátok az eddigi gyöngyszemeket… Jó hétvégét…

Go Go Power Rangers

Akinek a fenti felszólítás nem mond semmit, az most nagyon gyorsan térdepeljen a sarokba, egy marék kukoricára, és sírjon. Sokat. Mert, hogy ez esetben az van, hogy kimaradt gyermekkorom egyik, ha nem a leglehatározóbb élményéből, méghozzá a Power Rangers sorozat minden egyes epizódjából. Hogy miről szó eme remek? Nos ezt kétség kívül nehéz szavakba foglalni, de hát azért ír az ember blogot, hogy az amúgy megfoghatatlant, szavakba öntse. Szóval valami olyan ez a sorozat mint a Dallas. Vagyis, hogy teljesen mindegy miről, vagy kiről szól, hogy mi történik vagy mi nem, hogy baromság e vagy nem, nem számít. Ha nem nézted gáz vagy és kész. Na jó, azért annyira nem vészes a helyzet, de hát az ember nem tud elfogulatlanul elmenni egy olyan sorozat mellett, aminek hatására félre dobva mindenféle biztos egzisztenciát jelentő biztos állásajánlatot, power ranger akart lenni. Na persze nem a pink ranger. Ő béna… Na de hogy miről is szól a csoda? Hát van pár fiatal, akiknek minden részben meg kell védeniük a világot, a rája támadó gonosz, idióta jelmezbe öltözött szörnyektől, mert ha nem sikerül akkor aztán eljön a világvége, drágább lesz a kenyér, elapad britney spears teje, meg miegymás. Szóval lesz nemulass, de hát ezt szerencsére sosem tudtuk meg, mert a bátor fiatalok mindig megmentették a mundér becsületét. De hogyan kérem szépen, az volt az igazi!!! Először is át tudtak változni, ami azt jelentette, hogy különböző pirotechnikai effektek kíséretében átöltöztek pizsamába. A szivárvány összes színében pompázó harcosok, ezután, különféle ugrások, rúgások, és méteres repülések kíséretében lekaratézták az éppen aktuális rosszarcút, majd ha már ez sem segített, hívták a „zordokat” amik lényegében járművek voltak, amik aztán összekapcsolódtak nagy robottá, és szétrúgták amit szét kellett. Mondjuk azt azért hozzá kell tenni, hogy ránézésre nem kevés pénzből hozták ki a filmet, hiszen a jelmezek, meg effektek azért egészen jól néz ki, csak hát az egészről annyira ordít, hogy gagyi, hogy nagyon. Egyszerűen a „már annyira rossz, hogy az már jó” kategóriát mélységesen kimeríti. Nem is tudok róla többet írni, nézzétek, szerezzétek meg, és Go Go Power Rangers…!!!

Néhány dolog, ami azért még kikívánkozik:
1, A vörös ranger a vezér, neki van a legjobb kardja, még akkor is épp kirúgták a kezéből, bárhonnan szerez másikat.
2, A lány rangerek SOSEM néznek ki elég jól…
3, Ha bárki ugrik, üt, vagy repül, a háttérben egy kisebb üzemanyagraktár robban fel, mint pirotechnikai elem, de mindig csak mögöttük…
4, Legyőzni senkit sem lehet, ha valakit kardal, vagy bárminemű fegyverrel megsebesítenek, az szikrázni kezd, azt mondja, hogy : ”ahhh” és küzd tovább.
5, Ha bármelyik ranger is alul maradna, kb. 2 perc múlva kap valami tápos fegyvert, és lealázza az egész alvilágot.
6, A fekete rangert mindig néger játsza, és Zack-nek hívják.
7, A rangerek csak és kizárólag átváltozva, pizsamában tudnak karatézni, egyébként védtelenek.
8, A gonoszoknak ezt sosem jut eszükbe kihasználni.
9, A gonoszok sosem támadnak egyszerre, mindenki kivárja a neki kijáró méretes zakót.
10, Go Go Power Ranger….

helyzetjelentés

Reggel 7 óta itt ülök, dolgozgattam, nézelődtem, meg a szokásos. Leforgattuk a Nap Kérdését, ritka sötét emberekkel sikerült összefutnom, de hát ez van. Nemoská egy óra, vagyis kezdődik az este 8-ig tartó ingyenmunka. Összeszámoltam, összesen nemkevés pénzttől esek el, csak azzal, hogy ingyen csinálom a mai két munkát. De hát nincs mit tenni, ez van. Nem panaszkodom mondjuk, csak néha megszólal az igazságérzetem, olyankor pedig nincs megállás a dünnyögésben...
Amúgy megebédeltem, éhes maradtam, szomjas és álmos vagyok...
Csak az tartja bennem az erőt, hogy nemsoká 8 óra, és végeztem is...:P

Mert hogy szigor van ám kéremszépen...

Szépjóreggelt kedves Jus moromrandi blog olvasók! Igazából jól megszívattam magam, mert gondoltam bejövök korábban melózni, hogy dolgozzak kicsit előre is, de hát nem igazán jött össze... Eltűnt a kazettám amin a leforgatott anyagaim vannak... Így dolgozni sem tudok... aludhattam volna... áááá...

Ápdét: Hülye vagyok, a kazetta ott volt az orrom előtt,csak nem vettem észre, tényleg megszívattam magam...
Ja, és sok sikert az érettségizőknek, szorítok, meg rózsafüzért morzsolgatok, meg miegymás... hajráhajrá...!!!

TÉVÉ….

Mióta van kábeltévém ( a falon van egy lyuk, onnan lopom a kábelt a szomszédtól) egészen megváltoztak a tévénézési szokásaim. Most nem csak arról beszélek, hogy a meló, és egyéb elfoglaltságaim miatt lényegében csak este 8- 9 után van időm eme elfoglaltságnak, teljes egészében átadni magam, hanem egyszerűen felfedeztem a kábeltévének nevezett csodát. Igaz, nem egy fullos, mindencsatornabenne van csomag, de hát az enyém és ez pont elég. Van itt kérem minden mi szem szájnak ingere, zene-mese-film- meg mindenféle csatorna. Mondjuk az igazsághoz hozzá tartozik, hogy mióta ilyen sok csatornából válogathatok, drasztikusan leszűkült az általam érdeklődésre számot tartott néznivalók száma. Az van ugyanis, hogy a korábban unalomig nézett két magyar kereskedelmi csatornát, csak arra a 2 vagy 3 másodpercig nézem, amíg a heveny távirányító nyomogatással váltani nem tudok. Valahogy már nagyon nem köt le, vagyis, inkább azt mondanám, hogy annyira rászoktam a tematikus csatornákra, hogy zavar, a sokféleség… Ez paradox kissé, tudom, de ez van.
Reggel olyan fél 7 körül kelek, mikor is egy mozdulattal konstatálom telefonom irányéba, hogy „ma sem volt jó ötlet, az általam annyira utált (de csak erre vagyok képes felébredni) dallammal jelezni, hogy egy új, a tegnapinál talán szebb és jobb nap virrad”.


Ezek után, megkeresem a telefonom és bekapcsolom a trubadúrdobozt. Jöhet az Echo tv, ahol reggelente Pörzse Sándor fogadja a betelefonálók hadát. Na ott aztán van minden, ami felébreszti a magamfajta médiamunkást. Köpködők, utálkozók, mélymagyarok, és kevésbé haragosok, szóval az ország színe java.A Hír tv-ről mint olyanról teljesen lemondtam, Csinatalan Sanyi őszülő, de nemkevésbé kopasz homloka már nem tud lázba hozni, pedig anno mennyi kissé másnapos reggelt vészeltünk át együtt..., mármint ő meg az albi...


Néha persze átkapcsolok a Viva tv csodálatos zenei kínálatára. Mondjuk ezen a csatornán az a kedvencem, ahogy az időpontokkal bánnak. mert hát minden kevésbé szétnarkózott vezetőséggel megáldott televízióban, ha valami később kezdődik, mint az éppen aktuális perc-óra mutató állás, akkor pontosan, az előzőekben meghatározott két mutató kombinációjával jelölik a műsorkezdést, itt viszont a műsorkezdés pontos időmeghatározására elégségesnek találják a „később” meghatározást. Mondjuk ezzel pont kint vagyok a vízből, köszi Viva tv…
Napközben nincs az az Isten, hogy tévét nézzek, ha már egész nap ott ülök, és csinálom, marhára nincs kedvem nézni is.


Na de este… szinte ömlik rám a sz@r... Először is ott a nagy kedvenc az AXN Sci-fi. Na ezen elvileg egész nap sci-fi sorozatok mennek. Ezzel nem is lenne baj, sőőt amióta műsorra tették az EREDETI Battlestar Galactica-t duplán dobban a kicsi szívem, egyébként ebben a sorozatban vannak a legkomolyabb beszélgetések:

- Ez ennyire komoly?
- Ez ennyire komoly.
- Nem mondod komolyan?
- Halálosan komolyan mondom.

Illetve a Star Trek sorozatot, azóta minden nagyon funky… Ja és van Végtelen Határok, ami az egyik kedvenc sci- fi sorozatom. Egyetlen probléma, hogy olyan sorozatokat, és filmeket ajánlanak, amik egyszerűen nem léteznek. Vagyis ez így nem egészen pontos, létezik az csak épp nem adják. Ám ez az apró tény, vagyis, hogy a büdös életben nem tűzik műsorra az adott filmet/sorozatot nem tántorítja el a műsorszerkesztőket, hogy ajánlója azért legyen a műsoroknak.


A másik ilyen az Animax, egész jó kis anime-k mennek rajta, bár a Death note című, egyébként nagyon de nagyon jó kis sorozat már a könyökömön jön ki, de annyi baj legyen. Most Naruto fan lettem, na meg Bleach….


Ja és majd elfelejtettem a Film+ névre hallgató szennycsatornát ahol az összes B kategóriás mocsok megfordult már, nem is néztem még soha egyetlen filmet sem onnan, azért mindennek van határa… ( na jó most hazudtam, mert volt már pár film amit azért ott izgultam végig, csak hát így olyan sznob…)
Szóval nagyjából ennyi, igazából néznék én History-t, meg Spectrumot, meg Discovery-t, de abban a cirka két órában amit ébren a lakaásomban töltök ez is épp elég. Így sem tudom mikor néztem utoljára rossz horror filmet…

GRRRRR

A tököm kivan a mai nappal! Nem elég, hogy holnap délután magazint kell vágnom, ami nem kis munka, na meg este ingyen dolgozom, mert hát a drága felelős szerkesztőnek, aki hülyére keresi magát az én munkámon, büdös dolgozni, és rám sózza a vackait! Elegem van abból is, hogy másnak keresek pénzt, amíg az röhög a markába, és lógatja a lábát és zsebreteszi a dellát. De főleg abból van elegem, hogy háromszor elmagyaráztam ma, hogy holnap nem tudok nagyobb anyagokat vállalni, mert se leszervezni, sem megcsinálni nem lesz elég időm, mert egy nagyobb anyagot leszervezni nem két telefon. De ááááá, nemám a kissebb vackokat kapom, ami pont belefért volna az előre láthatóan 12 órás műszakomba, hanem szervezős-mászkálós izét, ami a leggázabb anyag a holnapi felhozatalban. Itt rohadok reggel 8- óta, dogoztam rendesen, és még sehogy sem állok... szemétség... GRRRRR

ÁÁÁ, hagyom a fenébe az egészet, lesz ahogy lesz, nem érdekel...

Igazi csemege landolt ma a gépemen, méghozzá a 3. Horrorfest teljes anyaga. Aki nem hallott volna eme csodás rendezvényről, annak elárulom, hogy lényegében ez a B- kategóriás horrorok kis Oscar gálája, amikor is Amerika számos mozijában bemutatják ezeket a remekeket. Mondjuk annyira nem rossz filmek ezek, de hát csodát sem szabad várni azért. A tavalyi elég gyenge eresztés után remélem az idei kicsit erősebb lesz, mert hát onnan már csak felfelé vezet út. De komolyan! Tavaly volt egy film, amiben a pasi egy égővel és kiscsákánnyal finomított a bánya legmélyén uránt… ezek után no comment…
No de lássuk az idei versenyzőket, kommentár nélkül, hiszen még én sem láttam egyiket sem, na de ami késik ugye…










A fent látható plakátok közül egy kakukktojás, aki rájön, hogy melyik az annak virtuálisan küldök egy nagy pofa sört...

Sorozat-sokk

Eme nem kicsit erőltetett, és értelmetlen szójáték után kezdek neki mostani bejegyzésemnek melynek mi is lehetne a témája, mint a lassan de biztosan őrületbe kergető, általam nézett-gyűlölt- imádott és függésben tartott sorozatok. Na most nem a 4986. résznél járó, a Mátyás király tér eseményeit feldolgozó, Szomszédok remake, Barátok Közt-re gondolok, bár igaz ami igaz, az is megérne egy misét, na de majd legközelebb írok egy szép hosszú elemzést, de nem most. lévén sietnem kell, mert hamarosan megyek forgatni. Szóval első és mindezidáig No.1. sorozat a Scrubs!
Bezony ám és bár azt gondolom, hogy a 8. évadra kissé megfáradt, de a szereplők annyira a szívemhez nőttek, hogy nem tudok haragudni, egy-egy laposabb részért. Ritkán nevetek fel filmeken, de ez a sorozat bármikor és bárhogyan képes megnevettetni. Mennyi emlék, és feledhetetlen, bármikor idézhető idézet: "Nem hiszek a holdban, az csak a nap hátulja...". Szerethető és esendő szereplők, tudom sekélyes dolog, de még mindig nevetni tudok ha Eliot elesik, vagy ha valamilyen történetet mesél, mert annak mindig az a vége, hogy az anyja lefeküdt valakivel, hogy megzsarolja, majd valaki öngyilkos lesz... Imádom és kész... Mondjuk így a sorozat vége felé kissé keserédes minden rész, hiszen tudom, hogy nemsoká vége, és az éveken át tartó töretlen figyelem, hamarost a semmivé lesz. Csak az emlékek maradnak, meg a korábbi részek újranézése… hüpp…

Na de van másik, ahogy az idegesítő hangú bohóc mondaná- sajnálom, de valahogy sosem tudtam nevetni a bohócokon- itt van nekünk a Lost. Az évek során annyira felidegesített ez a sorozat, hogy ha akarnám sem tudnám abbahagyni, és letenni arról, hogy minden héten hűségesen töltsem…őőő…akarom mondani nézzem az új részeket, és minden rész végén hangos WTF!! felkiáltással konstatáljam ama tényt, hogy ha hamarosan nem kapok választ a bennem felgyülemlett 1725 kérdésre akkor egy kiegyenesített kaszával magam teszek igazságot a Lost készítői közt. Mert az már csak nem állapot, hogy !minden! részben történik valami olyan amitől a fejem verem a falba. Mondjuk néha már önmaga paródiájába hajlik a dolog, mikor kiderül, hogy mindenki azon a redves szigeten nőtt fel, vagy valamilyen oknál fogva kötődik, el akar menni- vissza akar térni- vagy csak nem akarván a buliból kimaradni, pörög kicsit a sziget téma körül. De most komolyan, a Csillagok Háborújában is csak egyszer derült, ki, hogy kinek ki az apja, itt meg lassan minden részben új családok születnek. Szóval apróbb baromságok ellenére, jó kis sorozat et, bár nem kis türelem kell hozzá, mert aki szereti, ha válaszolnak a kérdéseire, azt bizony hamar idegösszeomlással szállítják valamelyik erre szakosodott intézménybe.

Ja, és hát majdnem elfelejtettem, van ám itt egy harmadik, örök favorit a Csillagkapu. Na jó, tudom ez elég geek kijelentés volt, de hát ez van. Osztró kollegával vérremenő vitákat nyomunk, hogy akkor a felemelkedettek köcsögök vagy nem, illetve most akkor hogyan fingatják ki az Orájt vagy mit, akikről tudni kell, hogy vagy milliószor keményebbek mint Rambó, ami nem kis teljesítmény, lévén Rambó olyan erős, hogy fél kézzel kinyomja a lekváros palacsintából a túrót. Most nyomom az utolsó 10 évadot, ami kicsit vicces már, hiszen értem én, hogy a Carter nagyon okos, meg menő fizikus-matematikus-csillagász-kozmológus meg minden. De hogy általában 15 perc alatt kiszámolja, hogyan lehet felrobbantani egy komplett naprendszert, az azért már durva. Na meg a másik nagy kedvenc mikor találnak valami millió- billió éves, nálunknál jóval fejlettebb gépezetet, amire mindenféle zokszó nélkül rákötik a laptopot, ami azonnal kompatibilis a masinával, sőőőt azonnal programozni, frekvenciát változtatni, és ki tudja még mit lehet csinálni. Illetve általában egy bolygó össz lakossága egy falu... Na de nem is ezért szeretjük, csak megjegyeztem.

Amint végeztem bármelyikkel is nekiülök és végignézem szüleim nagy kedvencét a Twin Peaks-t. annyit meséltek már róla, hogy nem bírtam ki és megszereztem mindkét évadot, azonban eddig idő hiányában csak a polcon porosodott. Na de hamarost…

Kondi 3.0 (most utoljára)

Amióta újra dübörög a kondi üzemmód, azóta olyan izomlázam van, hogy csak na. Igazából nem is az a baj, hogy fáj, hanem, hogy hülye voltam még anno, hogy abbahagytam. Szóval most megérdemlem teljesen. Azonban az is igaz, hogy jól esik újra mozogni kicsit, kiengedni a fáradt gőzt, meg testileg is lefáradni, nem csak agyilag megzakkanni a nap végére. Mondjuk elég rosszul esett mikor lementem és a korábban megszokott súlyokkal próbáltam teljesíteni a tervet, rá kellett döbbennem, hogy ezt bizony nem megy… Szóval egy- két lépést vissza, és jöhet aminek jönnie kell. Az igazi terv az lenne, hogy egy nap két alkalommal látogatom meg eme nagyszerű intézményt. Mégpedig úgy, hogy a reggel 7 órás nyitásra- mivel elég keveset alszok, ez meglehetősen könnyen kivitelezhető- ott toporognék az ajtóban és kezdődne az első felvonás, a has. Mondjuk ez rühellem a legjobban ezért talán reggel, frissen lehet nem kapnék tőle agybajt. Szóval reggel hasizom, mert hát meglehetős pocakot eresztettem az utóbbi időben, ami azért zavaró kicsit. Na jó, nem akarok én kocka hasat, mert az úgysem lenne (savanyú a szőlő, hahaha…).

Kondi 2.0

Úgy látszik ez az újrakezdések időszaka. Nemcsak az újraindult blog, az új design jelenti mindezt, hanem hogy a mai naptól kezdve újra a konditerem serény és tevékeny látogatója leszek. Egy időben szívesen és nagy számban emeltem a nehéz vasat, ám mostanában az időhiány, na meg nagyfokú lustaságom miatt igencsak hanyagoltam eme nemes elfoglaltságot. Na de most ennek vége. Ennek több oka is van. Egyrészt már engem zavar tunya testem, másrészt pedig itt a nyár, meg a jó idő, na meg van egy szőke kékszemű okom arra, hogy így tegyek…Szóval mától újra irány a Belvárosi Konditerem fényes, és az erő édes illatától terhes levegője…

Jus mormorandi új design...

Igen kedves olvasók, megújult a blog. Már kissé untam a meglehetősen puritán kinézetet, ezért rászánva egy fél órát radikális változásokon esett át kedvenc internetes naplóm. Vannak új színek, új szolgáltatások, sok- sok kattintatni és csodálkozni való, szóval remélem elnyeri a tetszését minden ide tévedőnek. Egy valamire azonban külön felhívnám a figyelmet. Oldalt látható videó sávban a youtube jóvoltából mindenféle videókat lehet nézegetni, tegyétek és serényen!
Remélem elnyeri mindenki tetszését, élvezzétek és olvassátok nagy kedvvel a megújult és még számos meglepetést tartogató Jus mormorandi blogot…

(kedvenc olvasóm egy korábbi kérdésére válaszolva azért ez a neve, mert latinul azt jelenti, hogy a „morgolódás joga”, igaz eredetileg így kellene írni: „jus murmurandi” de ez már az én problémám, így a diszgráfiások biztos rám találnak…)

R.I.P. Peti

Szörnyű dolog történt kedves olvasók. Péter a pingvin szörnyű és kegyetlen halált halt. Megette egy jegesmedve. Jó tudom, vigyázhattam volna rá, meg törődhettem volna vele jóval többet. Csak hát annyira fiatal volt még, előtte állt az egész pingvinélet. Épp nem rég mondta, hogy már kinézett magának egy szemrevaló pingvinlányt, annak rendje és módja szerint be is mutatta nekem. Szépek voltak együtt. És most vége. Szegény Peti pedig az örök jégmezőkön totyog tovább. Ég veled Peti, igazi pingvin voltál…
Viszont! Van másik állat, ami tudom kegyetlen dolognak tűnhet, hogy szegény Peti sírján még meg sem fagyott a vodka, máris új lakója van az oldalnak, csak hát nem bírtam nézni az ürességet…
Fogadjátok sok- sok szeretettel mozart-ot a hörcsögöt, aki tud kerékben szaladni, meg epret enni. Etessétek, szeressétek, futtassátok, meg minden olyat amit egy virtuális hörcsöggel lehet…

Állat 2.

Akarok egy állatot a lakásomba. Az az igazság ugyanis, hogy mivel egyedül lakni szar dolog, így azt találtam ki, hogy üdvös lenne valami kis döggel megosztani, amúgy meglehetősen idegesítő magányomat. Igazából nem vagyok én annyira magányos mint ahogy ezen rövid bevezetőből leszűrhető lenne, csak hát az a helyzet, hogy amikor otthon vagyok elég ramaty érzés. Nem kellene nekem semmilyen nagyobb valami, lévén elég kis négyzetméteren tengetem mindennapjaimat, ami szülinapom óta egyre csak fogy. Ennek oka, hogy kaptam egy 1000 darabos puzzle-t ami amellett, hogy nagyon jó kis társasjáték, meg minden elég sok helyet foglal. Kezdődik ott, hogy kiraktuk a széleit, így legalább látni lehet, hogy mekkora lesz a kész mű. Elég nagy. Aztán ott vannak a színek szerint kiválogatott kis izék, amik miatt kis csapások alakultak ki a lakásban, vagyis életterem eléggé behatárolt. Egyedül a porszívózás problémás, ugyanis ha nem mondtam volna, vettem egy porszívót. Igen bizony egy kis kék szörnyeteget, minek olyan szívóereje van mint Michelle Wild-nak fénykorában. Szóval vigyázni kell, nehogy a nagy takarítás közben felszívjak egy apró kis darabot, mert hát valószínűleg akkor kapnék agyérgörcsöt mikor kirakjuk az egészet, és csaka végén jönnék rá, hogy hiányzik egy darab…
Na de ott tartottam, hogy állatot akarok. Kutya, macska, madár kizárva, az első kettőre sajnos nincs sok időm, meg nem hiszem, hogy túl jól érezné magát egy kis lakásban, egész nap egyedül. Madár meg nem kell. Tollas, büdös, meg hangos. Ráadásul megsimogatni sem lehet, és ami talán a legrosszabb, elrepül, ha kidobom az ablakon. Na jó nem dobnám ki…
Igazából egy kis hörcsögre gondoltam. Elfutkározna egész nap, vagy aludna egy nagyot, néha rágcsálná amit kap, aztán meg jót beszélgetnénk. Vagy nem, de hát ez van…

Ballagás körkép

Mivel formásnak kevésbé mondható hátsómat igencsak rugdosták ma, hogy „tessék írni a blogot”, így hát nincs mit tenni, mint papírra vetni az elmúlt három nap történéseit. Csütörtökön ballagáson voltam, a kecskeméti református templomban. Kezdődik ott a történet, hogy katolikus vagyok, így a református istentiszteletek világa meglehetősen távol áll tőlem. Az első fura dolog, hogy míg nálunk (értsd. katolikus) „dicsértessék” a köszönés elfogadott formája, addig ott „áldás, békesség” az elfogadott formula. Mondjuk először majdnem azt válaszoltam, hogy „neked is”, bár szerencsére gyorsan asszimilálódtam, így a csütörtöki balalgáson már nem voltak ilyen problémáim. Mondjuk a hosszú ünnepség alatt elég sok baromság eszembe jutott, például, hogy ha valamilyen oknál fogva csődbe menne a templom a nagy fehér falak miatt egész jó kis mozit lehetne üzemeltetni benne. A másik ilyen a felállás, leülés menete. Egy istentiszteleten ugye a tiszteletes (mert nem pap van ám, ezt kitudtam) mindig bemondja, hogy akkor most ülve vagy állva kell énekelni, imádkozni. Egy katolikus misén ez az egész meglehetősen intuitív módon zajlik, vagy legalább is nekem még nem sikerült rendszert felfedeznem a dologban. Szóval a csütörtök jó volt nagyon, főleg hogy a kedves kollegák még egy kis meglepetéssel is készültek, ami nagyon jól esik, lévén ez nem kis munkájukba és idejükbe került, ami jól esett na. Meg vicces is volt, de inkább nézzétek meg ti is.
Ma meg öcsém ballagását álltam végig. na jó eredetileg lett volna ülőhely, de hát egy hozzám hasonló trú metálos újságíró csak nem nézheti tétlenül amint szegény idős néni ácsorog mellette, szégyenlősen forgatva könnyes szemét. Szóval helyemet átadva, a hátsó sorba vonultam, így lényegében hallás után értesültem arról, hogy öcsém elballagott. Ezúton is nagy gratuláció egyetlen és utánozhatatlan öcsémnek, hogy befejezvén a középiskolát a társadalom érett és megbecsült tagjává vált. Szóval hajráhajrá gratulálok:D!!!