Bezony ám és bár azt gondolom, hogy a 8. évadra kissé megfáradt, de a szereplők annyira a szívemhez nőttek, hogy nem tudok haragudni, egy-egy laposabb részért. Ritkán nevetek fel filmeken, de ez a sorozat bármikor és bárhogyan képes megnevettetni. Mennyi emlék, és feledhetetlen, bármikor idézhető idézet: "Nem hiszek a holdban, az csak a nap hátulja...". Szerethető és esendő szereplők, tudom sekélyes dolog, de még mindig nevetni tudok ha Eliot elesik, vagy ha valamilyen történetet mesél, mert annak mindig az a vége, hogy az anyja lefeküdt valakivel, hogy megzsarolja, majd valaki öngyilkos lesz... Imádom és kész... Mondjuk így a sorozat vége felé kissé keserédes minden rész, hiszen tudom, hogy nemsoká vége, és az éveken át tartó töretlen figyelem, hamarost a semmivé lesz. Csak az emlékek maradnak, meg a korábbi részek újranézése… hüpp…
Na de van másik, ahogy az idegesítő hangú bohóc mondaná- sajnálom, de valahogy sosem tudtam nevetni a bohócokon- itt van nekünk a Lost. Az évek során annyira felidegesített ez a sorozat, hogy ha akarnám sem tudnám abbahagyni, és letenni arról, hogy minden héten hűségesen töltsem…őőő…akarom mondani nézzem az új részeket, és minden rész végén hangos WTF!! felkiáltással konstatáljam ama tényt, hogy ha hamarosan nem kapok választ a bennem felgyülemlett 1725 kérdésre akkor egy kiegyenesített kaszával magam teszek igazságot a Lost készítői közt. Mert az már csak nem állapot, hogy !minden! részben történik valami olyan amitől a fejem verem a falba. Mondjuk néha már önmaga paródiájába hajlik a dolog, mikor kiderül, hogy mindenki azon a redves szigeten nőtt fel, vagy valamilyen oknál fogva kötődik, el akar menni- vissza akar térni- vagy csak nem akarván a buliból kimaradni, pörög kicsit a sziget téma körül. De most komolyan, a Csillagok Háborújában is csak egyszer derült, ki, hogy kinek ki az apja, itt meg lassan minden részben új családok születnek. Szóval apróbb baromságok ellenére, jó kis sorozat et, bár nem kis türelem kell hozzá, mert aki szereti, ha válaszolnak a kérdéseire, azt bizony hamar idegösszeomlással szállítják valamelyik erre szakosodott intézménybe.
Ja, és hát majdnem elfelejtettem, van ám itt egy harmadik, örök favorit a Csillagkapu. Na jó, tudom ez elég geek kijelentés volt, de hát ez van. Osztró kollegával vérremenő vitákat nyomunk, hogy akkor a felemelkedettek köcsögök vagy nem, illetve most akkor hogyan fingatják ki az Orájt vagy mit, akikről tudni kell, hogy vagy milliószor keményebbek mint Rambó, ami nem kis teljesítmény, lévén Rambó olyan erős, hogy fél kézzel kinyomja a lekváros palacsintából a túrót. Most nyomom az utolsó 10 évadot, ami kicsit vicces már, hiszen értem én, hogy a Carter nagyon okos, meg menő fizikus-matematikus-csillagász-kozmológus meg minden. De hogy általában 15 perc alatt kiszámolja, hogyan lehet felrobbantani egy komplett naprendszert, az azért már durva. Na meg a másik nagy kedvenc mikor találnak valami millió- billió éves, nálunknál jóval fejlettebb gépezetet, amire mindenféle zokszó nélkül rákötik a laptopot, ami azonnal kompatibilis a masinával, sőőőt azonnal programozni, frekvenciát változtatni, és ki tudja még mit lehet csinálni. Illetve általában egy bolygó össz lakossága egy falu... Na de nem is ezért szeretjük, csak megjegyeztem.
Amint végeztem bármelyikkel is nekiülök és végignézem szüleim nagy kedvencét a Twin Peaks-t. annyit meséltek már róla, hogy nem bírtam ki és megszereztem mindkét évadot, azonban eddig idő hiányában csak a polcon porosodott. Na de hamarost…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése