Lendületben a puzzle

Annyira dübörög a puzzle, hogy az már ijesztő. Vagyis az van, hogy nagyon haladunk, bár az igazság az, hogy még mindig nem én végzem a munka oroszlán részét, inkább csak a „vak tyúk is talál szemet” elvét követve, „jéééé megtaláltam a darabot” felkiáltásokkal konstatálom, hogy milyen kis ügyes vagyok. Ilyenkor persze nagyon megdicsértetem magam, de hát ehhez jogom van, pasi vagyok vagy mifene… Egyébként tényleg büszke vagyok, hogy ilyen jól haladunk. Elképzeltem már a szobám falán és hát mit tagadjam, nagyon tetszett a látvány. Szépe esti tájlép, amiben van arany és fekete szín. mindez 1000 darabon. de haladunk és csak ez a lényeg, na meg egyszer biztos elkésem a munkából emiatt, ma reggel is azon kaptam magam, hogy félig felöltözve térdelek a puzzle torzó felett, és egy 2kicsit zöld- kicsit kék- barna és sárga benyúlással” darabot keresek, ami pont illene az általam megálmodott helyre. Mondjuk tegnap volt egy kisebb krízis. Az volt ugyanis, hogy elnéztünk egy sort és az istennek sem akart kijönni a kívánt részt. Pedig minden darab a helyén volt, már már ott tartottunk, hogy visszabontjuk az egészet, és elkezdjük az adott területet előröl (mondjuk ez igencsak megviselte volna a puzzle rakó tímet) na de végül rájöttünk a dologra, és nagyon megkönnyebbültünk. Hurrá…
Most viszont irány vissza dolgozni, ugyanis 1000 felé álla fejem és 3 dolgot kellene csinálni egyszerre ami vicces lesz, de hát a jó szerkesztő mindent megold… vagy nem…hosszú még a nap…