Most hogy a konyha ragyog, a puzzle viharos és megrázó gyorsasággal halad (bár ránézésre kínosan kevés darab van még hátra, valahogy nem tudom elhinni, hogy elég lesz, de hát majd kiderül…), itt az ideje, hogy megnézzük a Hannah Montana filmet. Mondjuk az igazsághoz hozzá tartozik, hogy eredetileg a Star Trek-et akartuk (akartam) megnézni, de aztán úgy alakult, hogy mégis a kis tinisztár vívódását az átlagos és számára soha el nem érhető „normális”, átlagos élet iránti vágyódását és az első szerelem megélésének történetét néztük, ami így utólag azért nem volt olyan nagyon rossz választás, bár azért legyünk őszinték, azért nem egy Star Trek, de majd ma…
Amúgy nekem ez az egész Hannah Montana őrület annyira kimaradt az életemből, hogy azt sem tudtam, hogy eszik vagy isszák, unokahúgom ugyan mesélt róla, de annyira akkor sem érdekelt, lévén a keményvonalas horror és thriller özön után nem nagyon tud meghatni. Na jó, befejeztem, nem leszek szenyó és nem húzom le a filmet, mert tulajdonképpen nem is nagyon tudnám. Olyan kis aranyos, izé amit azért megszakított egy- két szünet (mármint a filmnézést) de ez csak az előnyére vált. Olyan tipikus kis limonádé film ez, de teljesen nézhető, másfél órát megért az életemből, na meg aztán az „Autospy” sokkalta nagyobb baromság volt…
Uh, megyek horrort nézni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése