Góóó túúúú Agárd!!!

Na jó, nem örömködök, de hát végre olyan munkát kaptam amit nagyon vártam már. Félreértés ne essék, nem mintha bármi bajom lenne a mostani melóval, sőőőt, egyre több rációt látok abban, hogy itt a Kecskeméti tv-nél eszelősen jó műsorokat lehet csinálni, de erről majd később…
Na de hogy miért is megyek én Agárdra? Egy kis fesztivál műsorvezetője leszek, Elvis barátommal, akit fősuli óta nem láttam, szóval nem is dolgozni megyek hanem nosztalgiázni. Az a helyzet, hogy félek kicsit, mert elég régóta nem csináltam ilyen jellegű munkát, mármint színpadon sok-sok ember előtt műsort vezetni, meg hangulatot csinálni. Tudjátok ez a „na had halljam hányan vagyunk---nem hallom—na még egyszer” szóval ilyesmik. Ott állni több száz vagy épp több ezer ember előtt, és érezni, hogy azt csinálsz velük amit akarsz, figyelnek rád… Na jó, ennyire azért nem vagyok önimádó barom (igazából dehogynem, mert hát igencsak méretes egóval áldott meg az ég) csak hát értitek na. Mondjuk a legnehezebb az első 1 perc. Ott dől el minden. A közönség kicsit olyan mint egy kutya. Ha megérzi, hogy félsz akkor véged. na jó, azért ez egy kicsit erős hasonlat volt, de akkor is. Az igazságtartalma attól még nem kevesebb. Szóval félek kicsit, mert tényleg berozsdáltam kicsit, attól meg egyenesen kiver a víz, hogy Elvis haverom lemos a színpadról. Mert hát ő azért még most is rádiózik, meg speeker melókat vállal. (vállalnék én is, csak hát kecsón eléggé fel van osztva ez a terület, na de majd) Na jó, ez már tényleg hülyeség, csak eszembe jutott. Pedig anno, mennyi ilyet csináltam, 24 órás úszás, élő 4 órás rádióműsor egy nagyszínpadról, rendezvények, koncertek…. Hiányzik kicsit ez az élet, más mint a tévé. Sokkal pergőbb, de így jobb. Csak néha elkap a nosztalgia. Szóval hétvégén meló, pénz is lesz a dologból, meg kicsit elszakadok a napi rutintól. Szóval várom már, főleg azért is mert eredetileg Elvis-t hívták először ő meg azt mondta, hogy csak úgy vállalja ha én is ott vagyok, értsd. belement, hogy csak a fele pénzt kapja, hogy együtt melózzunk…
Már csak két magazinműsort kellene délelőtt leforgatni…
Ja, és a legfontosabb, 1000000003 köszönet a fehérkabátoskékszeműnek amiért ilyen jól viseli a dolgot, és ilyen megértő a hülye melóm iránt. Na meg azért mert a puzzle is halad, épül-szépül és mert még mindig megdicsér ha betalálok egy darabot, még akkor is ha ő előtte egy kisebb felhőkarcolót illesztett össze…
„De ügyes vagy…:D”