Tulajdonképpen egészen jól főzök. Na jó, most nem kell arra gondolni, hogy a Stahl Judit féle, „mert mindig van otthon egy kis sáfrány és fürt tojás” típusú csodákat művelnék nap nap után,de nem panaszkodom. Mondjuk elég ritkán főzök, mert egyedül főzni, enni szar dolog. Amúgy is van egy olyan félelmem, hogy egyedül fogok megöregedni, és idős koromban senki nem nyitja rám az ajtót. Mondjuk ennek elég nagy az esélye, lévén gonosz öregember leszek, aki kiszúrja a gyerekek labdáját, meg megköpködi a kiscicákat az út szélén. Na jó, ez utóbbit nem, de mondjuk még öreg sem vagyok…
Na de ott tartottam, hogy ritkán főzök, mert rossz egyedül enni, meg főzőcskézni. Na de ha belendülök… Jó, beismerem, nem mindig sikerül valami pompásan a dolog, mert például a tegnapi krumplipüré egészen trére sikeredett, amit aztán két ügyes kéz nagyon fel tudott javítani, szóval köszönet érte. A gombás- tejszínes húsom, pedig jó. Nincs mese, finom és kész…
Csak egy baj van. ÚGY ÚTÁLOK MOSOGATNI!!!
U.i.: Vigyázat a kép csalóka, az enyémsokkal jobban néz ki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése