Ébresztő vihar

Olyan viharra ébredtem, hogy csak na. Dörgött villámlott, zuhogott az eső, meg ami ilyenkor szokás. Már kezdtem abban reménykedni, hogy eme apokaliptikus állapotok miatt nem tudok majd dolgozni menni, sajnálom, nincs sok kedvem a „szülés az EU-ban és hazánkban” című előadásból anyagot csinálni. Szóval már- már azon voltam, hogy betelefonálok, hogy „sajnos nem tudok bemenni, mert elvitte a víz az utat”, ám ekkor több dolog is eszembe jutott. Egyrészt, hogy ez nagy baromság, hiszen kb . 4 percre lakom a tv-től, így fél lábon, fél tüdővel is beérnék, márha nagyon akarnék, azzal meg nem lehet mentegetőzni, hogy „de nem is akartam akkor”… Szóval most itt ülök, bár a korán kelésnek is megvannak a maga előnyei. Először is, reggeliztem. Méghozzá finomat, pirítós kenyeret ettem. Isten szeret minket, van kenyérpirító, nyam- nyam.